Lista: A figyelemhiányos betegség 8+1 tünete

Manapság egyre több gyermeket diagnosztizálnak az úgynevezett ADHD (Attention Deficit or Hyperactivity Disorder) betegséggel. A hiperaktivitás vagy figyelemzavar nagymértékben megkeserítheti az adott gyermek életét, ugyanis nem csak magatartásbeli problémákat okoz, hanem ellehetetleníti a beilleszkedést is az adott közösségbe, ami egy kisgyerek számára elengedhetetlen. Az ADHD főként a gyerekeknél fordul elő, körülbelül 10 százalékát érinti az iskolásoknak. Érdekes megfigyelés vezetett a megállapításhoz, miszerint a fiúk esetében háromszor nagyobb kockázatról beszélhetünk, ráadásul őket sokkal nehezebb „kigyógyítani” a betegségből, és akár felnőttkorukban is magukkal vihetik ezt a terhet. Az egész jelenséget úgy kell elképzelni, mintha egy partin ácsorognánk, folyamatosan beszélnének hozzánk, ám mi szinte minden percben máshol járunk, alig fogunk fel valamit a külvilág ingereiből. Így már érthető, miért olyan veszélyes a betegség egyre későbbi felfedezése.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

A figyelemhiány tünetei

Hogy ne okozzon a betegség maradandó károkat, gyermekünk pedig nyugodt, boldog gyermekkor elé nézzen, a következő tünetekre kell nagyon odafigyelni.

1. A gyermek akaratlanul mocorog

Persze, a kisebbek többet izegnek-mozognak a felnőtteknél, így az egyetlen módszer az, ha a társaihoz képest vizsgáljuk meg a viselkedését. Ha úgy vesszük észre, a gyermek állandóan ficereg, mikor az nem is volna indokolt, aktívabb (hangsúlyozzuk a túlzó mértéket), mint a társai, akkor érdemes további jeleket keresni, esetleg végiggondolni, nem egy traumatikus élmény állhat-e a háttérben.

2. Alig van veszélyérzete

Ez a tünet szintén kevésbé felismerhető, hiszen sok kisgyereknek még fogalma sincs, mi veszélyes, illetve mi nem. Az ADHD-s gyermekeket azonban az átlagnál sokkal több baleset éri, mivel nincsenek tisztában az adott szituáció okozta bajokkal. A figyelemzavaros gyermekek fájdalomküszöbe egyébként sokkal nagyobb, mint a társaiké, ezért van, hogy szinte nem is érdekli, veszélybe sodorja-e magát vagy sem. Láthatjuk, ez a tünet már fizikai károkat is képes okozni, így a szakemberi segítség cseppet sem elhanyagolható még akkor is, ha nem vagyunk biztosak a diagnózisban.

3. Mindig máshol jár

Egy gyerek figyelmét sok esetben nehéz lekötni, ám az iskolában rendszerint minden kis szempár a tanító felé néz. Kivéve a figyelemzavaros diákoké. Ők képtelenek huzamosabb ideig figyelni, állandóan elkalandoznak, máson gondolkodnak, képtelenek felfogni, ami körülöttük történik. Érdekes megfigyelni, hogyha a szülő/tanár külön foglalkozik a diákkal, sokkal tovább fenntartható a figyelme, mintha csoportban ülne, és úgy kellene helytállnia.

4. Meggondolatlanul beszél, illetve cselekszik

Ismét nagy a dilemma, ugyanis a gyermekek kisebb korban nemigen mérlegelik a kimondott szavak súlyát. Vannak, akik ártatlanul képesek elkotyogni egy-egy sértőbb megjegyzést, egy figyelemzavaros gyermek azonban egészen más tészta. Ő szinte sosem mérlegel, kimondja, ami épp az eszébe jut, vagy éppenséggel meg is teszi azt. Ez a tünet kéz a kézben jár a csökkent veszélyérzetével, hiszen meggondolatlanul cselekszik a gyermek, nem érzi a következmények súlyát, így azt sem, ha éppen a saját testi épségét veszélyezteti.

5. Állandóan beszél

A kicsik rengeteget kérdeznek, ám kérdéseik fókuszában megismerési vágyuk áll. A figyelemzavarosok szinte megállás nélkül beszélnek, hol összefüggéstelenül, épp csak azt mondják ki, ami eszükbe jut. A zagyvának tűnő beszéd mögött azonban sok esetben nagy problémák húzódhatnak, így érdemes egy pszichológussal beszéltetni a gyermeket, hogy látszódjon, kusza gondolatai vajon e nehezen kezelhető betegségre utalnak-e.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

6. Szélsőséges reakciók

Egy kisgyerek képes egyik pillanatról a másikra pánikba esni, hisztizni, sírni, örülni. A figyelemzavarosok esetében is igen széles az emocionális paletta, ám sokszor logikátlannak tűnhet a gyermek válaszreakciója az adott szituációra. Előfordulhat, hogy szélsőséges érzelmei, mint az öröm és bánat túlságosan gyorsan váltják egymást, hogy egyik pillanatról a másikra képes depresszióba esni, vagy hisztérikusan kiabálni, esetleg féktelenül örülni.

7. Túlzó ragaszkodás egyetlen személyhez

Az első bölcsis vagy óvodai napon a kicsiket alig lehet elszakítani a szülőktől, ami egy teljesen érthető reakció, hiszen a gyermek kilép a megszokott otthoni környezetből, és átkerül egy idegenekkel telibe. A figyelemzavarosok még iskolás korban is képesek túlzó mód ragaszkodni egy adott személyhez, csak neki nyílnak meg, állandóan az ő társaságukat keresik. Mivel ők nemigen mérik fel tetteik súlyát, így előfordulhat, hogy a kicsik elszöknek, az adott személy nyomába erednek, ami nem megfelelő felügyelet mellett igen veszélyes lehet. A figyelemzavarosok nagy figyelmet igényelnek, így akár ezzel a cselekedettel is pusztán fel akarják kelteni az adott személy érdeklődését maguk iránt.

8. Mozgási nehézségek

Nem feltétlenül jelentkezik mindig ez a tünet, ám igen árulkodó lehet azoknál, akiknél tapasztalható. A figyelemzavaros gyermekek sokkal csúnyábban írnak az átlagnál, az íróeszközt is furcsán foghatják, az ügyességi játékokban nem kiemelkedőek, sőt, problémáik is akadhatnak a koordinációval. Az a kisgyerek, aki viszonylag későn tanulja meg bekötni a cipőfűzőjét, mivel például állandóan rossz felé hurkol, az vélhetően figyelemzavaros.

+1 Képtelen kivárni a sorát

A figyelemzavarosok erőszakosak, szinte zsarnoki módon viselkednek. Ha nem rájuk kerül a sor, képesek félbeszakítani például egy tanórát, bekiabálnak, hisztérikusan követelik maguknak a figyelmet. Kisebb társaikat félrelökhetik, sorban állásnál furakodhatnak, szinte képtelenek betartani a szabályokat, instrukciókat. Megfigyelhető, ha nem a terveik szerint mennek a dolgok, nagymértékű agresszióval reagálnak.

 

0 Tovább

Tudomány: Ezért félsz a horrorfilmektől

Valakit pusztán egy rémisztő plakáttól is kiráz a hideg, mások azonban a legijesztőbb filmektől sem esnek pánikba. Vajon mi okozza a félelmet? Honnan ered és milyen hatása van? Na és a legfontosabb kérdés, miért szeretünk borzongani?

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

Mi a félelem?

A félelem egy olyan érzet, amelyet valamilyen általunk észlelt fenyegetés vált ki. E mechanizmus egészen az ősidőktől fogva a részünk, meghatározta az egész emberiség történelmét. Számos különféle élethelyzettől félhetünk, ám bizonyos tárgyak, hangok esetleg élőlények is kiválthatják. Fontos megjegyezni, a félelem nem azonos a szorongással, hiszen félni mindig külső inger alapján tudunk. A félelem általában egy jövőbeli esemény bekövetkeztétől való rettegés, aminek nem mindig egy megtörtént esemény tapasztalatai biztosítanak táptalajt.  Általában a harcolj vagy menekülj evolúciós rendszer az amigdalába, az agy érzelem feldolgozó központjába küldi az információt, az ingerfeldolgozás után pedig a helyzettől függően kialakul a változó mértékben érzékelt félelem. A Columbia Egyetemen egyébként rájöttek arra, a félelem igenis uralható, ugyanis nagyfokú érzelmi kontroll alatt az amigdala nem mutat akkora aktivitást, azaz a félelem mértéke is jelentősen csökken ilyenkor. Az amigdalából induló válasz során a test fizikai változásokon megy keresztül, például megfeszülnek az izmok, a pupillák kitágulnak, a légzés felgyorsul, libabőr és verejték futja el az ember bőrét. Alapvetően kétféle félelmet különböztetünk meg egymástól, a velünk született félelmet illetve a tanult félelmeket.

Miért félünk a horrorfilmektől?

Számos kutatás vizsgálta már, miért is félünk annyira olyan dolgoktól, amik nem is lehetnek hatással ránk, például egy félelmetes kép vagy egy horrorfilm. A Jénai Egyetem kutatói vizsgálatokat végeztek, hogy fényt derítsenek a titokra, és rájöttek, hogy a horrorfilmek nézésekor nem kapunk félelemingereket az amigdalába. Az érzelemközpont túlműködése helyett a vizuális ingereket felfogó agyi területek lépnek működésbe. Érdekes ténnyel állunk szemben, hiszen az agyban nem zajlik le semmiféle félelemre utaló reakció, sokakat mégis leveri a víz egy-egy félelmetes jelenet láttán. Mi is akkor az a cidrifaktor, ami minden horrorfilmben benne van? A műfajnak megvan a maga receptje, ami fogyaszthatóvá teszi ezeket a filmeket. Kivételt képeznek ez alól persze az úgynevezett Zs-kategóriás horrorok, amik már inkább viccesek, mintsem félelmetesek. A jó horror kategóriájának fő alappilléreit képezik a következő kikötések: a filmnek feszültséget kell teremtenie, fenn kell tartania a néző figyelmét egészen a tetőpontig, ahol is várható a feltételezett megoldás. A horrorok általában alapvető félelmekre építenek; el tudunk különíteni állatokról/szörnyekről szóló filmeket, például veszett kutyákról, óriáskígyókról, pókinvázióról kreált képkockákat, illetve vannak úgynevezett érzékfelettitől való félelem, mint például az ismeretlentől (idegenek, szellemek, halál stb.) való félelem. Ha ezek megvannak, még nem állhatunk készen a rettegésre, hiszen tovább adalékanyagok szükségesek egy ütős film elkészítéséhez. A szereplők kialakítása nagyon fontos. Vegyük először a főszereplőt. Legyen szó nőről, férfiról, idősről, tiniről, a horrorfilmek főszereplői valamiért mindig magunkkal vagy környezetünkkel azonosítható figurák. Mindenkit ért már veszteség, ezért a gyermekét gyászoló anya azonnali katarzist vált ki a nézőből. Az elvált férj, a kiközösített tini, a magányos öregúr vagy özvegyasszony mindennapi életünk szereplői is lehetnének, közeli vagy távolabbi ismerőseink vonásaira, sőt, akár a saját tulajdonságainkra is ismerhetünk bennük. Ez kerül a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig belehelyezhetjük a gonoszunkat.

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

A horrorfilmek gonoszainak is több fajtája van, akad a termetes gyilkoló gép, aki párhuzamba állítható azokkal a személyekkel, akiket mindig is utáltunk, mert talán ártottak nekünk, a kegyetlen szülő, akikben saját szüleink negatív tulajdonságait látjuk. Különféle speciális félelmeink is testet ölthetnek, például bohócok, halott kislányok (a gyerekek nagyon parák!), kísértetek és űrlények formájában. Ezek mind-mind az ismeretlentől, idegenektől való félelmeinket táplálják. Ugyan tudjuk, ami a vásznon folyik, az nem valóság, mégis olyan ősi vagy mély félelmeinket, traumáinkat idézi fel a film, hogy önkéntelenül is borzongani kezdünk. A dolog itt persze nem áll meg teljesen, hiszen egy hozzávaló még hiányzik a tökéletes filmhez, mégpedig a zene. A horrorfilmek zenéit különleges módon állítják össze. Ha belegondolunk, a természetben a különféle hangmagasságokhoz érzeteket társítunk. A magas hangok, mint például a madárcsicsergés, kellemes érzést vált ki belőlünk, míg a mélyebb tónus, tegyük fel, egy állat morgása, rettegéssel tölt el. A horrorok esetében ez pontosan fordítva működik, minél magasabb a zene, annál közelebb érezzük a félelmet kiváltó dolgot. Újabban a horrorfilmek bevett trükkje az úgynevezett jumpscare, amit legegyszerűbben úgy lehet magyarázni, hogy valami kellő előkészítés után berobban az ember arcába, mi pedig hanyatt esünk a székünkkel. A jumpscare nem egyenlő a félelem kiváltásával, pusztán megijedünk, a test görcsös reakcióját idézi elő.

Mégis miért élvezzük ezeket?

Ismét egy bonyolult kérdéskörbe ütközünk, ugyanis nincs egyértelmű válasz rá. Amiért nem mindenki szereti a műfajt, nem találunk mindenkire vonatkozó, helytálló állítást. A pszichoanalízis megszületése óta számos elmélettel próbálták magyarázni a félelem iránti kötődésünket. Az egyik elmélet szerint az ember mindig is vonzódott a rettenetes, brutális dolgokhoz. Egyrészt mert a gyilkosság tiltott dolog, kultúránk régóta elítélt szokása, így okkal lehetünk kíváncsiak, másrészt pedig az emberek horror–nézés közben egyfajta felszabadító érzést élnek át. Egy elég radikális elmélet szerint a horrorok hasonló tematikára épülnek, a gonosz elnyeri méltó büntetését, esetenként pedig a kétes múltú szereplők válnak a gyilkos vagy szörny áldozatává. Az emberek igazságérzete mindig is megkövetelte azt, hogy a bűnös bűnhődjön. A horrorokat akkor élvezzük igazán, mikor ez valóban meg is történik. Egy másik elmélet szerint sokan az extrém élményeket keresik a horrorokban, vagyis az adrenalin hajszolása miatt falják sorra az ijesztő filmeket. Néhány kutatás bebizonyította, hogy a horror valamilyen szinten az igényeink kielégítése miatt olyan népszerű. Az empátiával összefüggésbe hozható, tudunk-e azonosulni a főszereplővel. Ha igen, sokkal nagyobb borzongást élünk át a film nézésekor, ám ha nem, a gyilkolás örömmel tölt el bennünket, a film pedig ugyanolyan szórakoztató mindkét esetben.

A horrorfilmek kissé hasonlítanak az álmainkra. Ha belegondolunk, ugyanolyan irracionális események történhetnek mindkét esetben. A horror arra szolgál, hogy szembenézzünk legbelsőbb félelmeinkkel, megismerjük az ismeretlent, és elgondolkodjunk, vajon mennyire vagyunk bátrak.

 

0 Tovább

Sokkoló: A legbizarrabb mentális betegségek

Az agyunk az egyik legbonyolultabb szervünk, számos területét még nem fedezte fel teljes mértékben a tudomány. Ha azonban ez az igen összetett szerkezet meghibásodik, azaz mentális betegségek alakulnak ki, óriási körültekintést igényel a gyógyításuk. Egyes esetekben sajnos nem kezelhető kórról beszélünk, máshol pedig olyan bizarr esetekkel találkozni, hogy inkább messziről elkerülnénk az ilyen problémákkal küszködőket. Lássuk, mik a legbizarrabb mentális betegségek!

Koro

A koro igen érdekes betegség, Ázsiában számoltak be a legtöbb betegről. A koroban szenvedők úgy hiszik, nemi szerveik kóros zsugorodásnak indulnak, e félelemből adódó pánikszerű viselkedést takarja a betegség neve. Az észlelések teljes mértékben képzeltek, a nők leginkább a mellbimbók mellekbe történő visszahúzódásáról számolnak be, míg a férfiak a pénisz megrövidüléséről vagy az izomzat elsorvadásáról beszélnek. Talán nem tűnhet veszélyesnek, mégis komoly gondokat okozhat a betegség, ugyanis a zavart páciensek nem egyszer segédeszközökkel próbálták meg a helyükön tartani a nemi szerveiket. Fogóval, csipeszre aggatott súlyokkal terhelték a testüket, ami értelemszerűen súlyos károkat okozott a betegeknél. A koro futótűzszerű terjedésének az oka a nemi szervekről kialakított hiányos ismeretekből, önbizalomhiányból, traumákból illetve enyhébb skizofréniából adódik, ugyanis nem egy betegnél figyeltek meg hallucinációt. A pszichoterápia nagy segítséget nyújt a pácienseknek, ám azok számára sokkal több időbe telik a gyógyulás, akiknél akár évekig is eltarthat a koro. A hallucináció ugyanis nem tart tovább néhány percnél esetleg napnál.

Klinikai lycantropia

Megvan mindenkinek, mi történik egy valamirevaló vérfarkasos filmben? A főszereplőt megharapják, ő pedig acsarkodva, kínok közt átváltozik. Nos, talán sokan nem tudják, de a középkori farkasember históriák valamilyen szinten a valóságon alapulnak. A klinikai lycantropiában, azaz farkasemberségben szenvedők azt hiszik magukról, állatok. Ez egy igen ritka, skizofréniához hasonló pszichológiai megbetegedés, ami már időszámításunk előtti időkben is ismeretes volt. Ugyan a farkasember mítoszára eleinte a hypertrichosist adták magyarázatul, ami az ember kóros szőrösödését jelenti, újabb kutatások szerint elképzelhető, hogy egyes emberek valóban elhitték magukról, hogy állatok. A kutatók igaz még nem jöttek rá, hogy önálló betegségről vagy csak egy másik betegség „mellékhatásáról” van-e szó, ám a klinikai lycantropia során az egyén halántéklebenyének működése vélhetően valamiért sérül, így igen élénk hallucinációk kezdik gyötörni. Gyakori tünet, hogy a beteg képtelen a beszédre, morgásszerű hangokat kezd el kiadni, mozgása pedig a képzelt állatéhoz válik hasonlatossá. Szerencsére ez a betegség orvosolható, gyógyszeres kúra és terápia mellett meggátolható, hogy az illető „átváltozzon”, így az ezüstgolyót nyugodtan otthon lehet hagyni.

Autophagia

Azaz önevés egy rendkívül brutális tünete lehet komolyabb pszichológiai betegségeknek. Az ember több mentális zavar esetén is hajlamos az önpusztításra, ez megnyilvánulhat öncsonkítás, hajtépés vagy végtag amputáció során, ám az autophagia szó szerinti elfogyasztását jelenti a saját testünknek. Kis mértékben mi is megtesszük nap mint nap, hiszen sokan a körmüket, körömágyukat, szájukat rágják, sőt a vérző sebeinket is gyakran megnyaljuk. Az autophagiától szenvedő betegek gyakran éreznek óriási feszültséget, agressziót, ám az öncsonkítás során eufóriát, kielégülést élnek át. Az öncsonkítás több formája is megjelenhet a fő betegség súlyosságától függően. Valaki csupán kisebb sebeket okoz magának, mások azonban akár képesek darabokat is kiharapni saját magukból. Vizsgálatok során patkányokon figyelték meg, hogy  amelyikeknél gerincvelő vagy perifériás ideg sérülés állt fenn, azok a rágcsálók a lábujjaik tisztításakor nem csupán a körmeiket, hanem a lábujjaikat is lerágták. A kutatók keserű ízű anyagokkal kezelték a sérült végtagokat, így a patkányok akár 2-3 hétre is felhagytak az öncsonkítással.

Idegenkéz–szindróma

Más szóval szellemkéz–szindróma egy horrorfilmbe illő betegség, ez esetben ugyanis az illető egyik keze vagy lába teljesen más mozgást végez, mint amit kellene. A beteg úgy érzi, elvesztette a hatalmat a végtagja felett, amely minden páros végtaggal történő cselekvéskor (pl. cipekedéskor, gombolkozáskor) jelentkezik. Ilyenkor az egyik kéz meggátolja a másik kéz hatékony munkáját, például görcsösen összerándul vagy levitáló, lebegő mozgást végez. Talán nevetségesen hangzik, ám feljegyeztek a kutatók olyan esetet, amikor a kéz meg akarta fojtani a saját gazdáját. Ha mindez nem volna épp elég rémisztő, olyan, mintha a végtag öntudatra ébredt volna, ugyanis ha az egyik kéz csinál valamit, pl. rámutat egy kiválasztott tárgyra, szinte biztos, hogy a másik kéz megváltoztatja a döntést, és másik dolog felé mutat. Epilepsziás műtétkor, mikor az agy jobb és bal féltekéje jelentősen elkülönül egymástól, agyvérzéskor, agysérüléskor alakulhat ki ez az igen ijesztő szindróma.  Érdekesség, hogy sokáig azt hitték az orvosok, a Parkinson–kór állhat a betegség hátterében, így több beteget is félrekezeltek.

Pica

A pica egy nagyon nagy bajokat okozó evészavar, amikor a beteg képtelen ellenállni valamely nem fogyasztható tárgynak. A páciens tisztában van vele, hogy az adott dolog nem ehető, ám mégis megkóstolja újra és újra. Gyermekek körében igen elterjedt betegségről van szó, hátterében pedig valamilyen trauma vagy stressz forrás állhat. Kisebbeknél gyakori kiváltó ok lehet a bántalmazás, költözés, elhanyagoltság érzése. Talán nem vesszük komolyan a tüneteket, hiszen a gyerekek majdnem mindent megkóstolnak, azonban aggodalomra adhat okot a homok, kréta, fű, szappan, ragasztó stb. evése. A káros vegyi anyagok mellett egy étkezési rendellenesség tartós kialakulása is fenyegető tény, ráadásul nem egy picás beteg viselkedése is megváltozik. Agressziót, feltűnési viszketegséget, hajtépést, addigi viselkedésbeli változást is előidézhet. A pica nem igényel gyógyszeres kezelést, sőt gyakran orvosi beavatkozást sem, ám a múlni nem akaró evési kényszer mindenképp megkívánja egy szakember beavatkozását.

Cotard–szindróma

Ez az egyik legritkább mentális betegség, ám valójában talán a legbizarrabb is. A Cotard, más néven élőhalott–szindrómában szenvedők azt hiszik, hogy halottak. Kissé paradox létállapot ez, ugyanis a betegek egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot látják. Lévén, hogy holtnak hiszik magukat, azt gondolják, örökké „élnek”. Gyakori tünetként betársul a depresszió, zavarodottság, megváltozott emlékezési képességek, orientációs zavarok, kép hallucinációk, ízlelés és szaglási képzelgések. A Cotard–szindrómások gyakran azt érzik, testük rohad, az általuk elfogyasztott étel pedig az ürülékhez hasonlatos. Általában a szorongásos megbetegedések vezetnek ehhez az igen ritka mentális zavarhoz, a beteg elveszíti önkifejező képességét, máshogy éli meg a valóságot, mint amilyen, ez pedig még tovább mélyíti benne a gondolatot, hogy valami nincs rendben vele. A szindróma kialakulásának ritkán vannak előjelei, a betegeknél hirtelen alakul ki, kezelésükkor pedig legalább olyan váratlanul is múlik el.

0 Tovább

Tudomány: Ezért látsz szellemeket

Ébredés után előfordul, hogy szörnyű dolgokat látunk vagy hallunk, kísérteties suttogást, sötétben mozgó alakokat. A félelem megbénít, sikítanánk, kiugranánk az ágyból, de nem tudunk, az ismeretlen erők pedig egyre közelebb férkőznek hozzánk. Félelmetesen hangzik, mégis létező dologról beszélünk. Nem egy horrorfilm jelenete zajlik le ilyenkor, hanem egy sokkal hátborzongatóbb folyamat.

A társadalom és a szellemek

Már régóta keringenek kísértethistóriák köreinkben. Az emberi természet sajátossága volt már az őskorban is, hogy bármilyen ismeretlen eredetű történésre magyarázatot keresett. Ha nem találunk, akkor azonban hajlamosak vagyunk transzcendenciára gyanakodni. Régen isteneknek tulajdonítottuk azokat a természeti jelenségeket, amelyeket nem tudtunk megmagyarázni, például villámlás, szökőár, vulkánkitörés. Manapság a tudomány repertoárja már jócskán kiterjedt ahhoz, hogy rávilágítson a legapróbb részletekre is, mégis akadnak sötét sarkok, amiket nem ismerünk. Ilyen például a szellemek világa, akikben az emberiség 30%-a hisz. Körülbelül 30 millió ember állítja, hogy látott vagy csupán érzékelt szellemeket. A legtöbb jelenség éjszaka mutatkozott meg, ám sok beszámolót olvasni, akim azt taglalják, hogy fényes nappal jelentek meg entitások. A tudósok igyekeznek minél több történetet megvizsgálni, és logikus magyarázattal szolgálni. Mivel a beszámolók zöme éjszakai időszakról ír, így könnyen magyarázatot találhatunk többféle kísértetjárós sztorira. A leglogikusabb magyarázat a kutatók részéről, hogy éjszaka az ember visszanyúl az ősi ösztöneihez, vagyis ahhoz az állapothoz, amikor még az életben maradáshoz feszült figyelem volt szükséges. Éjszaka a sötétben rengeteg az ismeretlen, látásunk korlátozott, ezért a többi érzékünk élesedik ki – például a hallásunk és a szaglásunk. Éjjela sokkal jobban figyelünk az apróbb zajokra, amiket nappal talán észre sem veszünk, ráadásul hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni olyan logikus magyarázatot, mint például a hőtágulás. Ez a fajta felfogás is az öröklött ösztöneinknek köszönhető, mivel a váratlan és ismeretlen zajok menekülésre késztetnek bennünket, akárcsak az őseinket. Mostanság sűrűn látni paranormális fórumokon olyan bejegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy a para-élményt átéltek közvetlenül az ébredés után képtelenek voltak mozogni, ismeretlen lények ólálkodtak körülöttük, akik vélhetően megbénították az áldozatukat.

A Figyelő

Az Egyesült Államokból indult el a teória, miszerint ennek az állapotnak a Figyelőhöz van köze. Ez a lény körülbelül 160 centi magas, a bőre szürkés, szemei feketék, szájában pedig pengeéles fogak sorakoznak. Sok beszámoló kering a neten ahhoz képest, hogy a lény állítólag mindenkit megöl, akivel találkozik. Amit tudunk, hogy a Figyelő álmunkban telepszik mellénk, vagy trónol előszeretettel a mellkasunkon. Suttog, szörnyű dolgokra veszi rá az áldozatát, aki sosem menekülhet előle. Első olvasásra, oké, többszöri olvasásra is igen hihetetlennek hangzik. Egy csupasz, négykézláb közlekedő lény, aki álmunkban vadászik ránk. Hitelességét bizonyítvány több videó is készült, amiket zömével az Egyesült Államok területén vettek fel.

Ugyan a Figyelő eleinte egy hoaxnak, azaz csalásnak indult, mára egész sokan hisznek benne, és egy tudományosan megmagyarázható jelenséget is neki tudnak be. Ha azonban nem kívánunk elrugaszkodni a racionalitás talajáról, nézzük meg, mi állhat a Figyelő legendája mögött.

Miért bénulunk meg ébredéskor?

A válasz igen egyszerű, és nem köthető semmilyen paranormális eseményhez. A megoldás nem más, mint az alvásparalízis. A Californiai Egyetem foglalkozott a legtöbbet a kérdéssel, vajon miért történik velünk ilyen rettenetes élmény. A kutatók kísérletezésbe kezdtek, és rátaláltak arra a stádiumra, amikor a legkevésbé sem tanácsos felébredni. Azt tudjuk, hogy miközben alszunk, különböző fázisokon esünk át. Alapvetően két alvásfázist különítünk el, a non-REM fázist, ez adja az alvásidő legnagyobb százalékát, illetve a REM fázist. A non-REM fázist alkotják azok a stádiumok, amik az alvás mélységét határozzák meg, azaz az első stádiumban csupán szendergünk, a másodikban felületesen alszunk, a harmadikban a középmély alvás jellemző, míg a negyedik stádium már a mélyalvást jelenti. A REM fázis, azaz a gyors szemmozgás fázis az alvásidőből közel húsz százalékot jelent, ilyenkor szoktunk álmodni. A Californiai Egyetem kutatói rájöttek, hogy a test egy különleges mechanizmussal védekezik ebben a szakaszban az alvajárás ellen, mégpedig a test megbénításával gátolja meg azt, hogy végrehajtsuk, amit álmodunk – a REM szakasz ugyanis nagyon hasonló az ébrenléti állapothoz. Érdekes kísérleteket folytattak olyanokon, akik már átéltek alvásparalízist. Sokan számoltak be ugyanis arról, hogy démonokat, szellemeket, árnyembereket láttak maguk körül mozogni. Különösen furcsa volt azoknak az embereknek a beszámolója, akik karját vagy lábát amputálták, és hasonló alakokat láttak az ágyuk körül ólálkodni. Az alvásparalízist átéltek 80 százaléka tapasztalt hallucinációt. A hallucináció lehet intruder, azaz jelenlét érzékelő, mikor például hangos zajokat vagy árnyakat látunk a szobában, lehet incubus, azaz nyomásérzékelő, ilyenkor az alany légzési nehézségekkel küzd, mintha valaki ülne a mellkasán, illetve adódhat úgynevezett testélmény-hallucináció is, mikor az alanyok úgy érzik, elhagyták a testüket, és felülről látják magukat. A hallucinációk gyakorlatilag kivetített álomképek, az agy kesze-kusza információhálózatának egy darabkája, amit ébrenléti állapotban érzékelünk.  Az Egyetem kutatói alanyaikat többször is a REM-fázisban ébresztette fel, az agy pedig képtelen volt kikapcsolni magát ebből az állapotból, így az álmodó emberek már ébren érzékelték az egyébként álomszerű állapotot. Egy elmélet szerint az agy testünkről alkotott információ vetülnek ki valamilyen lény formájában, mikor alvásparalízist tapasztalunk, így fordulhat elő például a már említett amputált végtagú emberek esetében, hogy saját maguk démoni mását látták. Hogy megértsük, mi történik ilyenkor, egy igen félelmetes dokumentumfilmet is készítettek, amely bemutatja, mit élnek át azok, akik valóságnak érzékelik az agyuk játékát.

Mi a teendő alvásparalízis tapasztalásakor?

Egyénenként változó, ki mennyire birtokolja azokat a képességeket, amik a tudatos álmodást is lehetővé teszik. Jó hír, hogy akik egy álomban képesek felismerni, hogy nem a valóságot látják, azok egy ilyen balesetkor is képesek uralni a testüket. Fő a higgadtság, elsődleges fontosságú meggyőzni magunkat, hogy amit látunk, az nem a valóság. Egy alvásparalízis körülbelül 5 maximum 15 percig tart, belehalni pedig nem lehet. Törekedni kell a nyugodt légzésre egészen addig, amíg a test is fel nem ébred. Egy ilyen élmény tud nagyon ijesztő lenni, ám szerencsére ritka az, amikor valakinél gyakran jelentkezve, évente maximum kétszer fordulhat elő.

0 Tovább

Kvíz: Felismered, mik a hamis logók?

Egy kis agytorna hétkezdésnek, teszteld a memóriád!

Logók ezrei vesznek körbe bennünket nap, mint nap. Nem muszáj bemennünk üzletekbe, már az utcán is tonnaszám árasztanak el az ismertebbnél ismertebb emblémák. Vajon felismered, melyik az eredeti és melyik a hamis? Megoldás a cikk végén!

1. A Fanta igen közismert márka, de vajon tudod, melyik a kamu logó?

2. Na és mi a helyzet a kólák terén?

3. Sokat nézed az Olimpiát? Hogy is vannak sorban a színek?

4. Lássuk, a filmek előtt mennyire figyeltél!

5. Szeretjük az LG-t, de hogy is van a logója?

6. Szereted a gyorskaját? A Burger King logóját is tudod?

7. Ha ég öltözködni is szeretsz, ezt biztosan tudni fogod!

8. Válassz, bal vagy jobb?

9. A fociban is otthon vagy?

10. Ezt már annyiszor láttuk, hogy nem lehet elrontani. Vagy mégis?

11.Hát az ebay-jel mi a helyzet?

12. Jöjjön az utolsó!

Megoldások:

1. Ha a jobboldali Fanta-logót választottad, máris van egy pontod, ugyanis az a kamu.

2. A Coca-Cola esetében a felső, kötőjel nélküli at átszerkesztett változat.

3. Ezúttal az elsó a kamu.

4. Paramount csillagok nélkül? Ugyan már, persze, hogy hamis.

5. Persze, hogy az elsó a kamu.

6. A baloldali az átszerkesztett változat.

7. Újabb balos kamu logó.

8. Ha szerinted a jobb oldali a szerkesztett, akkor igazad van.

9. Persze, hogy a baloldali Barca-logó a szerkesztett!

10. Az alsó a kamu. Elrontottad?

11. Ezúttal a felsőbe piszkáltunk bele egy kicsit.

12.  Most a jobb tényleg jobb, mivel a bal oldali a kamu logó.

0 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook