Lista: A figyelemhiányos betegség 8+1 tünete

Manapság egyre több gyermeket diagnosztizálnak az úgynevezett ADHD (Attention Deficit or Hyperactivity Disorder) betegséggel. A hiperaktivitás vagy figyelemzavar nagymértékben megkeserítheti az adott gyermek életét, ugyanis nem csak magatartásbeli problémákat okoz, hanem ellehetetleníti a beilleszkedést is az adott közösségbe, ami egy kisgyerek számára elengedhetetlen. Az ADHD főként a gyerekeknél fordul elő, körülbelül 10 százalékát érinti az iskolásoknak. Érdekes megfigyelés vezetett a megállapításhoz, miszerint a fiúk esetében háromszor nagyobb kockázatról beszélhetünk, ráadásul őket sokkal nehezebb „kigyógyítani” a betegségből, és akár felnőttkorukban is magukkal vihetik ezt a terhet. Az egész jelenséget úgy kell elképzelni, mintha egy partin ácsorognánk, folyamatosan beszélnének hozzánk, ám mi szinte minden percben máshol járunk, alig fogunk fel valamit a külvilág ingereiből. Így már érthető, miért olyan veszélyes a betegség egyre későbbi felfedezése.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

A figyelemhiány tünetei

Hogy ne okozzon a betegség maradandó károkat, gyermekünk pedig nyugodt, boldog gyermekkor elé nézzen, a következő tünetekre kell nagyon odafigyelni.

1. A gyermek akaratlanul mocorog

Persze, a kisebbek többet izegnek-mozognak a felnőtteknél, így az egyetlen módszer az, ha a társaihoz képest vizsgáljuk meg a viselkedését. Ha úgy vesszük észre, a gyermek állandóan ficereg, mikor az nem is volna indokolt, aktívabb (hangsúlyozzuk a túlzó mértéket), mint a társai, akkor érdemes további jeleket keresni, esetleg végiggondolni, nem egy traumatikus élmény állhat-e a háttérben.

2. Alig van veszélyérzete

Ez a tünet szintén kevésbé felismerhető, hiszen sok kisgyereknek még fogalma sincs, mi veszélyes, illetve mi nem. Az ADHD-s gyermekeket azonban az átlagnál sokkal több baleset éri, mivel nincsenek tisztában az adott szituáció okozta bajokkal. A figyelemzavaros gyermekek fájdalomküszöbe egyébként sokkal nagyobb, mint a társaiké, ezért van, hogy szinte nem is érdekli, veszélybe sodorja-e magát vagy sem. Láthatjuk, ez a tünet már fizikai károkat is képes okozni, így a szakemberi segítség cseppet sem elhanyagolható még akkor is, ha nem vagyunk biztosak a diagnózisban.

3. Mindig máshol jár

Egy gyerek figyelmét sok esetben nehéz lekötni, ám az iskolában rendszerint minden kis szempár a tanító felé néz. Kivéve a figyelemzavaros diákoké. Ők képtelenek huzamosabb ideig figyelni, állandóan elkalandoznak, máson gondolkodnak, képtelenek felfogni, ami körülöttük történik. Érdekes megfigyelni, hogyha a szülő/tanár külön foglalkozik a diákkal, sokkal tovább fenntartható a figyelme, mintha csoportban ülne, és úgy kellene helytállnia.

4. Meggondolatlanul beszél, illetve cselekszik

Ismét nagy a dilemma, ugyanis a gyermekek kisebb korban nemigen mérlegelik a kimondott szavak súlyát. Vannak, akik ártatlanul képesek elkotyogni egy-egy sértőbb megjegyzést, egy figyelemzavaros gyermek azonban egészen más tészta. Ő szinte sosem mérlegel, kimondja, ami épp az eszébe jut, vagy éppenséggel meg is teszi azt. Ez a tünet kéz a kézben jár a csökkent veszélyérzetével, hiszen meggondolatlanul cselekszik a gyermek, nem érzi a következmények súlyát, így azt sem, ha éppen a saját testi épségét veszélyezteti.

5. Állandóan beszél

A kicsik rengeteget kérdeznek, ám kérdéseik fókuszában megismerési vágyuk áll. A figyelemzavarosok szinte megállás nélkül beszélnek, hol összefüggéstelenül, épp csak azt mondják ki, ami eszükbe jut. A zagyvának tűnő beszéd mögött azonban sok esetben nagy problémák húzódhatnak, így érdemes egy pszichológussal beszéltetni a gyermeket, hogy látszódjon, kusza gondolatai vajon e nehezen kezelhető betegségre utalnak-e.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

6. Szélsőséges reakciók

Egy kisgyerek képes egyik pillanatról a másikra pánikba esni, hisztizni, sírni, örülni. A figyelemzavarosok esetében is igen széles az emocionális paletta, ám sokszor logikátlannak tűnhet a gyermek válaszreakciója az adott szituációra. Előfordulhat, hogy szélsőséges érzelmei, mint az öröm és bánat túlságosan gyorsan váltják egymást, hogy egyik pillanatról a másikra képes depresszióba esni, vagy hisztérikusan kiabálni, esetleg féktelenül örülni.

7. Túlzó ragaszkodás egyetlen személyhez

Az első bölcsis vagy óvodai napon a kicsiket alig lehet elszakítani a szülőktől, ami egy teljesen érthető reakció, hiszen a gyermek kilép a megszokott otthoni környezetből, és átkerül egy idegenekkel telibe. A figyelemzavarosok még iskolás korban is képesek túlzó mód ragaszkodni egy adott személyhez, csak neki nyílnak meg, állandóan az ő társaságukat keresik. Mivel ők nemigen mérik fel tetteik súlyát, így előfordulhat, hogy a kicsik elszöknek, az adott személy nyomába erednek, ami nem megfelelő felügyelet mellett igen veszélyes lehet. A figyelemzavarosok nagy figyelmet igényelnek, így akár ezzel a cselekedettel is pusztán fel akarják kelteni az adott személy érdeklődését maguk iránt.

8. Mozgási nehézségek

Nem feltétlenül jelentkezik mindig ez a tünet, ám igen árulkodó lehet azoknál, akiknél tapasztalható. A figyelemzavaros gyermekek sokkal csúnyábban írnak az átlagnál, az íróeszközt is furcsán foghatják, az ügyességi játékokban nem kiemelkedőek, sőt, problémáik is akadhatnak a koordinációval. Az a kisgyerek, aki viszonylag későn tanulja meg bekötni a cipőfűzőjét, mivel például állandóan rossz felé hurkol, az vélhetően figyelemzavaros.

+1 Képtelen kivárni a sorát

A figyelemzavarosok erőszakosak, szinte zsarnoki módon viselkednek. Ha nem rájuk kerül a sor, képesek félbeszakítani például egy tanórát, bekiabálnak, hisztérikusan követelik maguknak a figyelmet. Kisebb társaikat félrelökhetik, sorban állásnál furakodhatnak, szinte képtelenek betartani a szabályokat, instrukciókat. Megfigyelhető, ha nem a terveik szerint mennek a dolgok, nagymértékű agresszióval reagálnak.

 

0 Tovább

Tudomány: Ezért félsz a horrorfilmektől

Valakit pusztán egy rémisztő plakáttól is kiráz a hideg, mások azonban a legijesztőbb filmektől sem esnek pánikba. Vajon mi okozza a félelmet? Honnan ered és milyen hatása van? Na és a legfontosabb kérdés, miért szeretünk borzongani?

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

Mi a félelem?

A félelem egy olyan érzet, amelyet valamilyen általunk észlelt fenyegetés vált ki. E mechanizmus egészen az ősidőktől fogva a részünk, meghatározta az egész emberiség történelmét. Számos különféle élethelyzettől félhetünk, ám bizonyos tárgyak, hangok esetleg élőlények is kiválthatják. Fontos megjegyezni, a félelem nem azonos a szorongással, hiszen félni mindig külső inger alapján tudunk. A félelem általában egy jövőbeli esemény bekövetkeztétől való rettegés, aminek nem mindig egy megtörtént esemény tapasztalatai biztosítanak táptalajt.  Általában a harcolj vagy menekülj evolúciós rendszer az amigdalába, az agy érzelem feldolgozó központjába küldi az információt, az ingerfeldolgozás után pedig a helyzettől függően kialakul a változó mértékben érzékelt félelem. A Columbia Egyetemen egyébként rájöttek arra, a félelem igenis uralható, ugyanis nagyfokú érzelmi kontroll alatt az amigdala nem mutat akkora aktivitást, azaz a félelem mértéke is jelentősen csökken ilyenkor. Az amigdalából induló válasz során a test fizikai változásokon megy keresztül, például megfeszülnek az izmok, a pupillák kitágulnak, a légzés felgyorsul, libabőr és verejték futja el az ember bőrét. Alapvetően kétféle félelmet különböztetünk meg egymástól, a velünk született félelmet illetve a tanult félelmeket.

Miért félünk a horrorfilmektől?

Számos kutatás vizsgálta már, miért is félünk annyira olyan dolgoktól, amik nem is lehetnek hatással ránk, például egy félelmetes kép vagy egy horrorfilm. A Jénai Egyetem kutatói vizsgálatokat végeztek, hogy fényt derítsenek a titokra, és rájöttek, hogy a horrorfilmek nézésekor nem kapunk félelemingereket az amigdalába. Az érzelemközpont túlműködése helyett a vizuális ingereket felfogó agyi területek lépnek működésbe. Érdekes ténnyel állunk szemben, hiszen az agyban nem zajlik le semmiféle félelemre utaló reakció, sokakat mégis leveri a víz egy-egy félelmetes jelenet láttán. Mi is akkor az a cidrifaktor, ami minden horrorfilmben benne van? A műfajnak megvan a maga receptje, ami fogyaszthatóvá teszi ezeket a filmeket. Kivételt képeznek ez alól persze az úgynevezett Zs-kategóriás horrorok, amik már inkább viccesek, mintsem félelmetesek. A jó horror kategóriájának fő alappilléreit képezik a következő kikötések: a filmnek feszültséget kell teremtenie, fenn kell tartania a néző figyelmét egészen a tetőpontig, ahol is várható a feltételezett megoldás. A horrorok általában alapvető félelmekre építenek; el tudunk különíteni állatokról/szörnyekről szóló filmeket, például veszett kutyákról, óriáskígyókról, pókinvázióról kreált képkockákat, illetve vannak úgynevezett érzékfelettitől való félelem, mint például az ismeretlentől (idegenek, szellemek, halál stb.) való félelem. Ha ezek megvannak, még nem állhatunk készen a rettegésre, hiszen tovább adalékanyagok szükségesek egy ütős film elkészítéséhez. A szereplők kialakítása nagyon fontos. Vegyük először a főszereplőt. Legyen szó nőről, férfiról, idősről, tiniről, a horrorfilmek főszereplői valamiért mindig magunkkal vagy környezetünkkel azonosítható figurák. Mindenkit ért már veszteség, ezért a gyermekét gyászoló anya azonnali katarzist vált ki a nézőből. Az elvált férj, a kiközösített tini, a magányos öregúr vagy özvegyasszony mindennapi életünk szereplői is lehetnének, közeli vagy távolabbi ismerőseink vonásaira, sőt, akár a saját tulajdonságainkra is ismerhetünk bennük. Ez kerül a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig belehelyezhetjük a gonoszunkat.

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

A horrorfilmek gonoszainak is több fajtája van, akad a termetes gyilkoló gép, aki párhuzamba állítható azokkal a személyekkel, akiket mindig is utáltunk, mert talán ártottak nekünk, a kegyetlen szülő, akikben saját szüleink negatív tulajdonságait látjuk. Különféle speciális félelmeink is testet ölthetnek, például bohócok, halott kislányok (a gyerekek nagyon parák!), kísértetek és űrlények formájában. Ezek mind-mind az ismeretlentől, idegenektől való félelmeinket táplálják. Ugyan tudjuk, ami a vásznon folyik, az nem valóság, mégis olyan ősi vagy mély félelmeinket, traumáinkat idézi fel a film, hogy önkéntelenül is borzongani kezdünk. A dolog itt persze nem áll meg teljesen, hiszen egy hozzávaló még hiányzik a tökéletes filmhez, mégpedig a zene. A horrorfilmek zenéit különleges módon állítják össze. Ha belegondolunk, a természetben a különféle hangmagasságokhoz érzeteket társítunk. A magas hangok, mint például a madárcsicsergés, kellemes érzést vált ki belőlünk, míg a mélyebb tónus, tegyük fel, egy állat morgása, rettegéssel tölt el. A horrorok esetében ez pontosan fordítva működik, minél magasabb a zene, annál közelebb érezzük a félelmet kiváltó dolgot. Újabban a horrorfilmek bevett trükkje az úgynevezett jumpscare, amit legegyszerűbben úgy lehet magyarázni, hogy valami kellő előkészítés után berobban az ember arcába, mi pedig hanyatt esünk a székünkkel. A jumpscare nem egyenlő a félelem kiváltásával, pusztán megijedünk, a test görcsös reakcióját idézi elő.

Mégis miért élvezzük ezeket?

Ismét egy bonyolult kérdéskörbe ütközünk, ugyanis nincs egyértelmű válasz rá. Amiért nem mindenki szereti a műfajt, nem találunk mindenkire vonatkozó, helytálló állítást. A pszichoanalízis megszületése óta számos elmélettel próbálták magyarázni a félelem iránti kötődésünket. Az egyik elmélet szerint az ember mindig is vonzódott a rettenetes, brutális dolgokhoz. Egyrészt mert a gyilkosság tiltott dolog, kultúránk régóta elítélt szokása, így okkal lehetünk kíváncsiak, másrészt pedig az emberek horror–nézés közben egyfajta felszabadító érzést élnek át. Egy elég radikális elmélet szerint a horrorok hasonló tematikára épülnek, a gonosz elnyeri méltó büntetését, esetenként pedig a kétes múltú szereplők válnak a gyilkos vagy szörny áldozatává. Az emberek igazságérzete mindig is megkövetelte azt, hogy a bűnös bűnhődjön. A horrorokat akkor élvezzük igazán, mikor ez valóban meg is történik. Egy másik elmélet szerint sokan az extrém élményeket keresik a horrorokban, vagyis az adrenalin hajszolása miatt falják sorra az ijesztő filmeket. Néhány kutatás bebizonyította, hogy a horror valamilyen szinten az igényeink kielégítése miatt olyan népszerű. Az empátiával összefüggésbe hozható, tudunk-e azonosulni a főszereplővel. Ha igen, sokkal nagyobb borzongást élünk át a film nézésekor, ám ha nem, a gyilkolás örömmel tölt el bennünket, a film pedig ugyanolyan szórakoztató mindkét esetben.

A horrorfilmek kissé hasonlítanak az álmainkra. Ha belegondolunk, ugyanolyan irracionális események történhetnek mindkét esetben. A horror arra szolgál, hogy szembenézzünk legbelsőbb félelmeinkkel, megismerjük az ismeretlent, és elgondolkodjunk, vajon mennyire vagyunk bátrak.

 

0 Tovább

Tudomány: Te segítesz, ha látod, hogy valaki bajban van?

A válasz talán elsőre igen lesz, de biztos vagy benne? Sokaknak ugyanis nem a lélekjelenléten múlik, hogy képesek-e egy bajbajutott embertársuk segítségére sietni.

A járókelő effektus

A pszichológusokat már régóta foglalkoztató kérdés, vajon miért csak néhányan vagyunk hajlandóak segíteni ismeretleneken, hogyha egyértelműen észleljük, hogy baj van? A kérdés a fókuszba 1964 után került, mikor is egy egész háztömb nézte végig, ahogy Kitty Genovese-t lakásának kapuja előtt megtámadják. A fiatal lány vérző sebei ellenére eltámolygott az utca végéig, majd segítségért kiáltott. 38 ember hallotta vagy látta a támadást, mégsem értesítette senki a hatóságokat. A nyomozók tehetetlenül álltak az eset előtt, hiszen a józanész azt diktálná, hogy ilyen helyzetben minimum egy segélyhívással támogassuk embertársunkat. A médiában óriási visszhangot keltett az eset, a pszichológusok pedig azonnal lecsaptak az ügyre. Végül 1968-ban az a megállapítás született, hogy az ember fejében akaratlanul is a miért éppen én? – kérdés ötlik fel vészhelyzet esetén. Ha több szemtanú is a helyszínen tartózkodik, felötlik a gondolat, miért éppen neki kellene odamennie, hiszen a többiek sem csinálnak semmit. A tudósok számtalan kísérletet végeztek, míg nagyjából behatárolhatóvá vált e viselkedés mechanizmusa. Megfigyelték ugyanis, hogy a legtöbb tétlenkedő szemtanú a másikra vár, így ördögi kör jön létre, hisz gyakorlatilag értékes perceket veszítenek azzal, hogy a másik lépését figyeli. Ezzel ellentétben pozitív hatása is van ennek az effektusnak, mivel az is kiderült a kísérletekből, ha egyvalaki a bajbajutott segítségére siet, előbb-utóbb a csoport is csatlakozik a segítségnyújtók köréhez.

Mások példájának követése

Az emberi viselkedés alapját szinte mindig az határozza meg, hogy másokhoz viszonyulunk, mások példáit követjük. Ez lehet pozitív és negatív példa, a lényeg, hogy egyfajta viselkedési mintát tár elénk. Egy híres kísérlet bizonyította be azt, hogy tényleges vészhelyzet esetén sem cselekszünk racionálisan. Egy helyiségbe ugyanis kísérleti alanyokat ültette, a hallgatók azt hitték, tesztet töltenek ki. Ezután a teret elkezdték füsttel megtölteni. Mikor egyedül ültek a teremben a diákok, szinte azonnal jelezték a vészhelyzetet, ám mikor közösen voltak a teremben, az eredmény egészen más lett. A kísérletben résztvevők érzékelték ugyan a veszélyt, de mivel senki sem cselekedett, így elkönyvelték magukban, hogy nincs semmi baj. Pedig a veszély tisztán láthatóan ott lebegett a szemük előtt. Sok esetben a szemtanúk nem érzik bizonyosnak a veszélyt épp emiatt, mert mások sem reagálnak. Ebből az okból kifolyólag a résztvevők nem tudják pontosan, valós veszély áll-e fent, és szükséges-e beavatkozni. Tipikus példa erre a földön fekvő járókelő esete, mikor a legtöbben átlépnek felette, mivel azt hiszik, ittas vagy drog hatása alatt áll, hiszen senki sem segít neki. Itt lép be a következő tényező, ami gátolhat minket a segítségnyújtásban.

A szimpátia

Nem is hinnénk, de a szimpátia nagyon is sokat számít, hogyha segítségnyújtásra kerül a sor. Itt nem vészhelyzetekre kell gondolni csupán, ugyanis hétköznapi esetek modellezésével is foglalkoztak a kutatók. Felkértek több férfit, hogy kétféle szituációt játszanak el az utca emberével. Az egyik esetben szimplán pénzt kértek a járókelőktől, majd egy másik helyszínen szintén ugyanezt tették, ám azzal az indokkal, hogy ellopták a tárcájukat. Ahogyan a pszichológusok sejtették, az utca emberének 72%-a adott pénzt a lopott tárca miatt, míg az első körből csupán 34%-ot sikerült rávenni az adakozásra. Mi tehát a tanulság? Az ember mindig mérlegel, megérdemli-e a társunk a segítséget. Ez igen merész lépés, mivel nyilvánvalóan nem tudjuk minden esetben biztosra, hogy helyesen vélekedünk az adott egyén hátteréről. Ez a felfogás ösztönzi továbbra is a pszichológusokat, hogy megvizsgálják, vajon előítéleteink miként befolyásolják az adakozásról kialakított nézeteinket, cselekedeteinket.

Az önbizalom

Ahhoz, hogy valaki segíteni tudjon, sok tényezőnek kell megfelelnie. Nem mindegy például, hogy mely kultúrakörből származunk, illetve az sem, hogy harmóniában állunk-e saját magunkkal. Pozitív énképünk megtartására törekszünk ugyanis, amitől az lenne várható, hogy vészhelyzetben mindenképp idegenek segítségére sietünk. Ez furcsa mód nincs így, csupán akkor vagyunk hajlandóak azonnal segíteni, ha ismerjük az illetőt. Idegenekkel szemben ugyanis egészen más érzésekkel viseltetünk, vagyis képesek vagyunk elrejtőzni az arctalan tömegben, áthárítva ezzel másra a felelősséget. A segítségnyújtásnak persze az is fontos részét képezi, ki mennyire jártas például az elsősegélynyújtásban, illetve mennyire ismeri a vészhelyzeti forgatókönyveket például egy épület evakuálása során.

Az alábbi videóban megfigyelhető, miként zajlik gyakorlatban a járókelő-effektus. A gyalogosok sok esetben nem reagálnak a földön vagy padon fekvőkre, holott tisztán látszik, néhányan meg is állnak elmélázni, vajon szükséges-e a segítségnyújtás. A kisfilmet Kovács Niki készítette, 

0 Tovább

Megosztó: Hagyod, hogy átverjelek? – a Mandela-effektus

Előfordult már veled, hogy szentül meg voltál győződve róla, hogy valamit száz százalékosan biztosra tudsz, és mégsem így történt? Vajon az agyunk űz ilyenkor tréfát velünk, vagy egy sokkal ijesztőbb dolog áll a háttérben?

A Mandela-effektus

Ugyan nem egy tudományosan bebizonyított tényről van szó, mégis érdekes jelenség ütötte fel a fejét nemrégiben. A valóban megdöbbentő pedig, hogy világméretűen. Egy konteókat gyártó blog kezdett el először foglalkozni a témával, ami Nelson Mandela nevéhez fűződik. A történet röviden annyi, hogy a dél-afrikai elnök halálával kapcsolatban a legtöbb ember ugyanazt állítja. Börtönbüntetésének letöltése után meghalt, és a nyolcvanas évek végén felesége búcsúztatta a temetésén. Elsőre nem tűnik problémásnak a kijelentés, épp csak annyi vele a gond, hogy Nelson Mandela 2013-ban halt meg, és ekkor is temették el. Óriási tömegről beszélünk, mikor azt mondjuk, sokan tévednek a temetés részleteit illetően. A szám olyannyira ijesztő, hogy önjelölt bloggerek és Youtube videósok kezdtek foglalkozni a témával. Egyre több kérdés kapcsán derült ki az, hogy mindenki rosszul emlékszik a részletekre. Azt hiszed, te kivétel vagy? Teszteld le a tudásod!  

1. A sötét oldal hatalma

Ugye emlékszel a Star Wars széria legikonikusabb mondatára? Luke, én vagyok az apád! Kinek is a szájából hangzott el? Darth Vader talán? Nos, ha heves bólogatásba kezdtél, ki kell, hogy ábrándítsalak, ez a mondat nem hangzott el a filmben. Ebben a formájában legalábbis biztosan nem. Helyesen „Nem, én vagyok az apád”, így hangzik az idézet. Érdekes, hogy a köztudatban a hibás forma maradt meg, holott egy szinkronváltozatban sem hangzik el Luke neve.

2. Nem minden arany, ami fénylik

Időzzünk még egy kicsit a Star Wars univerzumban, hiszen újabb érdekesség kapcsolódik a sorozathoz. Ezúttal a feladat még egyszerűbb, mint az előző alkalommal, képzeld magad elé C-3PO-t! Emlékszel rá, melyik testrésze más színű, mint az arany borítása? Ha a vörös karra gondolsz, nem jársz messze az igazságtól, ám érdemes egy kicsit lentebb keresni a megoldást. A rajongók 90 százaléka ugyanis még sosem vette észre, hogy 3PO egyik lába nem arany, hanem ezüstszínű. Ezzel a ténnyel még a relikviákat gyártók sem voltak mindig tisztában, hiszen nem egy teljesen aranyszínű 3PO-t dobtak piacra anélkül, hogy feltűnt volna bárkinek is a baki. A nézők mentségére szóljon, hogy 3PO gyakran R2 takarásában állt, így nehéz lett volna azonnal kiszúrni a turpisságot.

mandela-effektus pszichológia emlék átverés egészség megosztó

3. Egy igazi gentleman

Talán mindenki előtt felsejlik a Monopoly szó hallatán a kedves ábrázatú, bajszos úriember cilinderben és monoklival, ahogy sétapálcát tart a kezében. Álljunk csak meg egy pillanatra! Biztos minden stimmel a leírásban? Nos, ha igen, akkor ismét el kell keserítselek, ugyanis te is bedőltél több millió emberrel együtt a hamis emlékednek. A Monopoly figurája ugyanis sosem viselt monoklit, mégis mindenki azonnal a képéhez társítja az elegáns viselettel együtt. Ez az egyik legijesztőbb tévedés, ami a Mandela-effektussal kapcsolatosan felhozható, hiszen megrögzött Monopoly-játékosok is tévesen idézték fel az öreg külsejét.

mandela-effektus pszichológia emlék átverés egészség megosztó

4. Szerezd meg hát mind!

A szlogen talán minden 90-es évekbeli gyermek szívét megdobogtatja, hiszen körülbelül a 2000-es évek környékén tört ki hazánkban is a Pokémon-láz. A kis sárga egér, Pikachu, hamar belopta magát a köztudatba, így még az is találkozhatott vele, aki egyébként sosem rajongott a sorozatért. De mi is vele a gond? Internetezők ezrei döbbentek meg azon, mi a helyzet Pikachu farkával. Néhány kevésbé szemfüles gyártó is elkövette azt a hibát, hogy az elektromos egér farkára hibásan festette fel a színeket. Pikachu farka ugyanis nem fekete sávokban végződik, hanem világosbarna csíkokkal kezdődik. A nagy Poké-fanok természetesen nem vezethetők félre, ám azoknál, akik nem követték részről-részre a főhősök kalandjait, nagy valószínűséggel módosultak az emlékek. Hibásan.

mandela-effektus pszichológia emlék átverés egészség megosztó

5. We are the champions, vagy mégsem?

A Queen legendás dalára egészen biztosan mindenki emlékszik. És a végére? We are the champions of the world – kezdi el mindenki dúdolni. Sajnos újabb rossz hír, hogy nem így végződik a zeneszám. A legutolsó refrénnél ugyanis nem hangzik el az of the world félmondat. Ezen a tényen emberek milliói döbbentek le, ám egy mentőöv talán mégis akad. Ha megfigyeljük, a másik két résznél, ahol a refrént énekeljük, ott van az of the world, így talán ez lehet az oka, hogy még a nagy Queen-rajongókat is át lehet ejteni ezzel a három szócskával.

6. Ki a legszebb a vidéken?

A Hófehérke és a hét törpe című rajzfilmet 1937-ben mutatták be, ikonikus szállóigéi pedig azóta is megragadtak a köztudatba. „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” – hangzik el a jól ismert mondat a gonosz királynő szájából. Vagy mégsem? Ismét foghatod a fejed, ugyanis a királynő egyik nyelven sem ezt mondja. Eredetileg úgy hangzik, „Magic mirror on the wall”, és ez a magyar fordításban sincs másképp. Érdekes megnézni a videó alatti kommenteket, mivel a Mandela-effektus ezúttal is remekül működik.

Mégis mi lehet az oka a tévedéseknek?

Egyértelmű választ sajnos még nem sikerült találni erre az egészen elképesztő jelenségre. A leglogikusabb magyarázatot az agy felépítése adja. Az emlékeket ugyanis elraktározzuk, ám egy idő után megfakulnak, töredezetté válnak, így mikor újraidézzük őket, némiképp módosulnak is, hogy felidézhetővé váljanak. Egy érdekes kísérlet is felhozható ennek kapcsán, amikor azt akarták bebizonyítani, hogy miként módosíthatóak emlékek egy bűncselekmény kapcsán. 50 szemtanú előtt játszottak le egy lopást, majd idézték be őket egy fiktív tárgyalásra. A résztvevők nem tudták, hogy egy kísérletben vesznek részt, így igyekeztek nagyon pontosan visszaemlékezni a látottakra. A kutatók ügyvédek és ügyészek bőrébe bújva tettek fel kérdéseket, majd hagyták, hogy a szemtanúk megvitassák egymással a történteket. Beépített tudósok ültek a szemtanúk közt, ők igyekeztek apró, fals információkkal módosítani az eredeti szemtanúk emlékeit. A tárgyalás vége döbbenetes eredményt hozott, ugyanis mind az 50 ember bedőlt a csalásnak, és nem ismerték fel az elkövetőt még akkor sem, amikor az ott állt előttük szemtől szemben. A Mandela-effektus esetében is hasonló dolog történhetett. Mivel a legtöbb információt a média szolgáltatja, ami igen nagy embertömegeket ér el, elképzelhető, hogy egy-egy pontatlan idézet vagy fotó módosíthatja a befogadók emlékeit a témával kapcsolatban. Mivel a legtöbben hasonló életkörülmények közt élünk, így az agyunk is hasonló információhalmazból táplálkozik, ezért lehet elképzelhető, hogy annyira hasonlóak a hamis emlékeink. Elborultabb teóriák szerint azonban a világunk 2000-ben véget ért, az emberi faj pedig a menekülés érdekében egy alternatív univerzumba vándorolt. Az alternatív univerzumokról tudjuk, hogy a világunk apró módosításokkal történt leképezése, így sokan valószínűnek tartják, hogy a Mandela-effektus során ezeket a feltűnőnek nem nevezhető változásokat észleljük.

4 Tovább

Tudomány: Mindent tudsz a függőségről?

Egy érdekes elmélet látott napvilágot, ami gyakorlatilag alapjaiban változtatja meg a függőségről kialakult nézeteinket. Lehetséges, hogy ez idáig mindent rosszul gondoltunk?

Mi okozza a függőséget?

Először buta kérdésnek tűnhet, hiszen egyöntetűen azt felelhetjük, a függőség tárgya okozza a függőséget. Vegyük példának a tudatmódosító szereket. Bizonyára mindenkit óva intettek legalább egyszer az életben, hogy idegenektől sose fogadjunk el italt, hogy a poharunkat egy szórakozóhelyen ne hagyjuk sehol őrizetlenül, mivel bármit beletehetnek. Elég egy korty, és máris megvan a baj. Ha a test 20 napig állandó drogadagolásnak van kitéve, a szervezet a 21. napon már kívánni kezdi a szert. Ennek oka a drogban található kémiai anyagoknak köszönhető. E nehezen szabályozható, beteges tudatállapotot hívjuk függőségnek. A kérdés, hogy helyesek-e a vélekedéseink, adott. Egy kutatócsoport azonban egyértelműen megcáfolta a laikusok elméletét a függőségről.

egészség mentális függőség drog heroin kokain szociális háló pszichológia tudomány

Egy érdekes kísérlet eredménye

Első ízben vizsgáljuk meg, mi történik, ha eltörjük a combcsontunkat, és bemegyünk vele a kórházba! Egy gyors röntgen után az orvos diamorfint fog adni, hogy csökkentse a fájdalmat. Mi az a diamorfin? Egy erős fájdalomcsillapító, ismertebb nevén: heroin. A kényelmesebb gyógyulás érdekében hetekig szednünk kell. Az egészségügyben használatos diamorfin sokkal erősebb, mint az utcán kapható heroin, hiszen nincs más kémiai anyaggal dúsítva. A huzamosabb időn keresztült adagolt gyógyszer hatására valóban kialakul függőség a betegek között, ám ez körülbelül néhány nap alatt elmúlik. Mi történik akkor valójában? A kérdés több szempontból is nagyon érdekes, hiszen a függőségről kialakított elméletünk alapján a bolygó lakosságának majdnem egészének heroin függőnek kellene lennie, ez mégsincs így. Egyes kutatókat gondolkodóba ejtett ez a tény, így kísérletezésbe kezdtek. Az elméleti része nagyon egyszerű: adott egy ketrec, egy patkány és két önitató. Az egyikbe heroinnal vagy kokainnal dúsított vizet tettek, a másikba pedig nem. Minden egyes kísérlet végén ugyanaz az eredmény született, a patkány függője lett a drogoknak. Egyre többet és többet ivott egészen addig, amíg el nem pusztult. Prof. Bruce Alexander észrevett egy érdekes összefüggést az esetek között. A patkányok mindegyik kísérletben egyedül voltak a ketrecben, így nem tudtak mást csinálni, mint a droghoz nyúlni. A pszichológus javaslatára a kutatók némileg változtattak a kísérlet körülményein. Megépítettek egy patkányok számára ideális környezetet. Játékokkal, búvóhelyekkel töltötték fel a ketrecet, és ezúttal nem egy patkányt helyeztek a ketrecbe, hanem legalább két-két párt hímekből és nőstényekből, így szaporodni is tudtak. Ezután ismét behelyezték a ketrecbe a droggal töltött vizet illetve a drogmenteset is. Az eredmény meglepő volt, a heroint és kokaint tartalmazó víz nem volt rossz hatással a patkányokra, nem adagolták túl magukat, és nem jelentkeztek náluk az elvonási tünetek sem. E felfedezés buzdította arra a kutatókat, hogy ne csak patkányokon, hanem embereken is megvizsgálják a drogok hatásait. Első ízben a háborúban résztvevő katonák egészségügyi állapotát vették górcső alá. Mivel a katonák 20 százaléka a szolgálati idő alatt fogyaszt heroint a stressz csökkentése végett, ők lettek az elsődleges célcsoport. E heroin fogyasztók közül egy sem ment rehabilitációra, nem vettek részt semmilyen elvonókúrán, mégis 95 százalékuk felhagyott a szerek használatával a hazatérésüket követően. Ha ismét megvizsgáljuk az első kijelentésünket, miszerint a függőség tárgya által válunk függőkké, tévedünk, ugyanis sem a patkányok, sem a katonák esetében nem ez történt. Hol van mégis a kapcsolódási pont? Prof. Alexander erre is választ adott. A katonák esetében egy szörnyen nyomasztó élményről beszélünk, állandó stressz, fáradtság és ingerlékenység jellemzi az embereket. A gyilkosság illetve az áldozattá válás gondolata nagy nyomást fektet a katonákra, akik heroin adagolással oldották ezt. Ezen a ponton párhuzamot vonhatunk a magányos patkánnyal, hiszen búvóhelyek és társak hiányában szintén nagy frusztrációt kellett elszenvednie az állatnak. A hazatérő katonák a család és barátok biztonságos körében már nem szorultak tudatmódosító szerek használatára, így függőségük tárgyára egyáltalán nem volt szükség. Ebben az esetben a patkányokkal végzett kísérlet második formájához hasonló dolog történt.

egészség mentális függőség drog heroin kokain szociális háló pszichológia tudomány

A konklúzió

Prof. Alexander szerint a függőségről nem a szer, hanem a ketrec tehet. Egy megfelelően kondicionált személy esetében sokkal kisebb valószínűséggel alakul ki a függőség, mint egy magával és az életével elégedetlen, szorult helyzetben lévő társánál. „Az ember a kezdetek óta társas lény, a kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlenek az őt körülvevő személyek. Ettől válik egészségessé. Ha valaki traumatizált, izolált környezetben él vagy nem megfelelő életkörülmények között, egy olyan pótcselekvés után fog nézni, ami boldoggá teszi. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatmódosító szerekkel él. Függője lehetünk az evésnek, a közösségi oldalak böngészésének, de akár még a pornográf tartalmak rendszeres látogatásának is.” – írja a professzor. A függőség kialakulásáról tulajdonképpen az emberi természet tehet. További kutatások eredményei is érdekes változásokat hozhatnak a rehabilitációs intézmények számára. Pszichiáterek kutatták ugyanis, hogy az életterek megváltozásával számtalan lehetőség adódik arra, hogy izoláljuk saját magunkat, ezáltal lehetőséget teremtsünk magunknak a függőség kialakulására. Vizsgálat alá estek az amerikai háztartások. A vizsgálati szempontok közé tartozott például az ingatlanok nagysága, a szobák elosztása illetve a különböző szórakoztató elektronikai berendezések száma. Az eredmény döbbenetes: mivel nőttön-nő az amerikai ingatlanok alapterülete, így sokkal nagyobbak a kihasználatlan, üres terek. Az egy főre jutó szobák száma is indokolatlanul magas eredményt mutat, ráadásul egy átlagos amerikai háztartásban legalább 3 televízió vagy más szórakoztató elektronikai eszköz is megtalálható. Mindezekből arra következtetnek a kutatók, hogy a családtagok észrevétlenül távolodnak el egymástól, és pótolják a személyes kapcsolatokat mással, például számítógépezéssel vagy TV nézéssel. Az otthonokon kívül az amerikaiakra ható szociális ingereket is vizsgálták. A kutatás újabb döbbenetes tényeket mutat: az iskolában elszenvedett atrocitások, a közösségi média nyomása, az állandó versengés a diákok és munkatársak között 60 százalékkal megnövelik a függőségre hajlamos személyek számát. Ilyen nyomasztó eredmények birtokában világossá válik, hogy javítani kell az életkörülményeinken, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szociális kapcsolataink ápolására, és kénytelenek vagyunk kizárni a zavaró tényezőket, ha kiegyensúlyozott, függőségmentes életet szeretnénk élni.

2 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook