Lista: A figyelemhiányos betegség 8+1 tünete

Manapság egyre több gyermeket diagnosztizálnak az úgynevezett ADHD (Attention Deficit or Hyperactivity Disorder) betegséggel. A hiperaktivitás vagy figyelemzavar nagymértékben megkeserítheti az adott gyermek életét, ugyanis nem csak magatartásbeli problémákat okoz, hanem ellehetetleníti a beilleszkedést is az adott közösségbe, ami egy kisgyerek számára elengedhetetlen. Az ADHD főként a gyerekeknél fordul elő, körülbelül 10 százalékát érinti az iskolásoknak. Érdekes megfigyelés vezetett a megállapításhoz, miszerint a fiúk esetében háromszor nagyobb kockázatról beszélhetünk, ráadásul őket sokkal nehezebb „kigyógyítani” a betegségből, és akár felnőttkorukban is magukkal vihetik ezt a terhet. Az egész jelenséget úgy kell elképzelni, mintha egy partin ácsorognánk, folyamatosan beszélnének hozzánk, ám mi szinte minden percben máshol járunk, alig fogunk fel valamit a külvilág ingereiből. Így már érthető, miért olyan veszélyes a betegség egyre későbbi felfedezése.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

A figyelemhiány tünetei

Hogy ne okozzon a betegség maradandó károkat, gyermekünk pedig nyugodt, boldog gyermekkor elé nézzen, a következő tünetekre kell nagyon odafigyelni.

1. A gyermek akaratlanul mocorog

Persze, a kisebbek többet izegnek-mozognak a felnőtteknél, így az egyetlen módszer az, ha a társaihoz képest vizsgáljuk meg a viselkedését. Ha úgy vesszük észre, a gyermek állandóan ficereg, mikor az nem is volna indokolt, aktívabb (hangsúlyozzuk a túlzó mértéket), mint a társai, akkor érdemes további jeleket keresni, esetleg végiggondolni, nem egy traumatikus élmény állhat-e a háttérben.

2. Alig van veszélyérzete

Ez a tünet szintén kevésbé felismerhető, hiszen sok kisgyereknek még fogalma sincs, mi veszélyes, illetve mi nem. Az ADHD-s gyermekeket azonban az átlagnál sokkal több baleset éri, mivel nincsenek tisztában az adott szituáció okozta bajokkal. A figyelemzavaros gyermekek fájdalomküszöbe egyébként sokkal nagyobb, mint a társaiké, ezért van, hogy szinte nem is érdekli, veszélybe sodorja-e magát vagy sem. Láthatjuk, ez a tünet már fizikai károkat is képes okozni, így a szakemberi segítség cseppet sem elhanyagolható még akkor is, ha nem vagyunk biztosak a diagnózisban.

3. Mindig máshol jár

Egy gyerek figyelmét sok esetben nehéz lekötni, ám az iskolában rendszerint minden kis szempár a tanító felé néz. Kivéve a figyelemzavaros diákoké. Ők képtelenek huzamosabb ideig figyelni, állandóan elkalandoznak, máson gondolkodnak, képtelenek felfogni, ami körülöttük történik. Érdekes megfigyelni, hogyha a szülő/tanár külön foglalkozik a diákkal, sokkal tovább fenntartható a figyelme, mintha csoportban ülne, és úgy kellene helytállnia.

4. Meggondolatlanul beszél, illetve cselekszik

Ismét nagy a dilemma, ugyanis a gyermekek kisebb korban nemigen mérlegelik a kimondott szavak súlyát. Vannak, akik ártatlanul képesek elkotyogni egy-egy sértőbb megjegyzést, egy figyelemzavaros gyermek azonban egészen más tészta. Ő szinte sosem mérlegel, kimondja, ami épp az eszébe jut, vagy éppenséggel meg is teszi azt. Ez a tünet kéz a kézben jár a csökkent veszélyérzetével, hiszen meggondolatlanul cselekszik a gyermek, nem érzi a következmények súlyát, így azt sem, ha éppen a saját testi épségét veszélyezteti.

5. Állandóan beszél

A kicsik rengeteget kérdeznek, ám kérdéseik fókuszában megismerési vágyuk áll. A figyelemzavarosok szinte megállás nélkül beszélnek, hol összefüggéstelenül, épp csak azt mondják ki, ami eszükbe jut. A zagyvának tűnő beszéd mögött azonban sok esetben nagy problémák húzódhatnak, így érdemes egy pszichológussal beszéltetni a gyermeket, hogy látszódjon, kusza gondolatai vajon e nehezen kezelhető betegségre utalnak-e.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

6. Szélsőséges reakciók

Egy kisgyerek képes egyik pillanatról a másikra pánikba esni, hisztizni, sírni, örülni. A figyelemzavarosok esetében is igen széles az emocionális paletta, ám sokszor logikátlannak tűnhet a gyermek válaszreakciója az adott szituációra. Előfordulhat, hogy szélsőséges érzelmei, mint az öröm és bánat túlságosan gyorsan váltják egymást, hogy egyik pillanatról a másikra képes depresszióba esni, vagy hisztérikusan kiabálni, esetleg féktelenül örülni.

7. Túlzó ragaszkodás egyetlen személyhez

Az első bölcsis vagy óvodai napon a kicsiket alig lehet elszakítani a szülőktől, ami egy teljesen érthető reakció, hiszen a gyermek kilép a megszokott otthoni környezetből, és átkerül egy idegenekkel telibe. A figyelemzavarosok még iskolás korban is képesek túlzó mód ragaszkodni egy adott személyhez, csak neki nyílnak meg, állandóan az ő társaságukat keresik. Mivel ők nemigen mérik fel tetteik súlyát, így előfordulhat, hogy a kicsik elszöknek, az adott személy nyomába erednek, ami nem megfelelő felügyelet mellett igen veszélyes lehet. A figyelemzavarosok nagy figyelmet igényelnek, így akár ezzel a cselekedettel is pusztán fel akarják kelteni az adott személy érdeklődését maguk iránt.

8. Mozgási nehézségek

Nem feltétlenül jelentkezik mindig ez a tünet, ám igen árulkodó lehet azoknál, akiknél tapasztalható. A figyelemzavaros gyermekek sokkal csúnyábban írnak az átlagnál, az íróeszközt is furcsán foghatják, az ügyességi játékokban nem kiemelkedőek, sőt, problémáik is akadhatnak a koordinációval. Az a kisgyerek, aki viszonylag későn tanulja meg bekötni a cipőfűzőjét, mivel például állandóan rossz felé hurkol, az vélhetően figyelemzavaros.

+1 Képtelen kivárni a sorát

A figyelemzavarosok erőszakosak, szinte zsarnoki módon viselkednek. Ha nem rájuk kerül a sor, képesek félbeszakítani például egy tanórát, bekiabálnak, hisztérikusan követelik maguknak a figyelmet. Kisebb társaikat félrelökhetik, sorban állásnál furakodhatnak, szinte képtelenek betartani a szabályokat, instrukciókat. Megfigyelhető, ha nem a terveik szerint mennek a dolgok, nagymértékű agresszióval reagálnak.

 

0 Tovább

Lélektan: A mérgező szülők ismérvei

Minden szülő a legjobbat akarja a porontyának. Ezért bármit megtennének, ám néha az eszközök, amiket választanak, nem épp pozitívan hatnak a gyermek lelki fejlődésére. Ők a mérgező szülők, akik lehet, a gyerek előbbre jutását helyezik fókuszba, mégsem azt a célt érik el, amit kitűztek maguk elé.

Az önmegvalósítók

Elsőre prímán hangozhat, ha valaki megvalósítja önmagát, azonban nem mindegy, hogy milyen módon teszi ezt. Sokan olyan életet élnek, amit valójában nem maguk választottak, vágyaikat pedig egy gyermek születésével akarják beteljesültnek tudni. Legyen szó arról, hogy anyukát kivágták az egyetemről, vagy apukából sosem lett élsportoló. A szülők mániákusan igyekeznek azt az életet a gyermekre erőltetni, amit valójában saját maguk akarnának élni. A hiba ezzel csupán az, hogy a gyermeknek mindenképp egy kijelölt úton kell végigmennie, a változtatásra pedig nem adatik lehetősége. Persze nem arról van szó, hogy ne segítsük a gyermeket egy jó iskola kiválasztásában, esetleg egy hozzá vélhetően testhezálló szakma kipróbálásában, hiszen ha lehetőséget kap a változtatásra, kellő érzelmi biztonságot nyújtanak neki a szülők, sikeres felnőtt válik belőle. Ellenkező esetben a gyermek egész életében megfelelési kényszerrel és szorongással fog küzdeni, ráadásul döntésképtelensége a szülőktől való elszakadás után is meglévő problémát fog jelenteni. Egészen durva esetei is vannak az efféle hozzáállásnak, mikor a szülő még a gyermeke felnőttkorában is beteges irányításmániában szenved. A teendő tehát az aranyközépút megtalálása, ami valljuk be, brutál nehéz feladat.

A szeretettel üzletelők

Egyes szülők úgy érzik, a gyermek tartozik nekik azért, mert felnevelték, etették, ruházták, embert faragtak belőle. Normál esetben a gyermek mindig érez valamiféle bűntudatot, hogy nem tud eleget tenni a szüleiért viszonzásul, ám vannak olyan anyukák és apukák, akik szinte sportot űznek abból, hogy érzelmileg zsarolják a gyermeket, hogy attól kicsikarjanak valamit. „Feladtam érted az egész életem, így hálálod meg?” vagy éppen „Elment rád az egész fiatalságom, mégis így viselkedsz!” esetleg „Azok után, amit érted tettem, tartozol nekem!” – hangozhat el az ingerült, üzletelő szülő szájából. Szögezzük le, egy valamirevaló szülő sosem vár el semmit a gyermekétől azért cserébe, hogy felnevelte. Mivel nem a gyermek akart megszületni, hanem a szülők döntésének eredménye, így nagy kegyetlenség elvárni bármit is a gyerektől, ami kompenzálja a ráfordított időt és energiát. A megfelelési kényszer ezúttal is kialakulhat, ráadásul az ilyen beállítottságú szülőkkel szemben nem alakul ki feltétlen bizalom a gyermek részéről. Pozitív tetteiket állandó üzleti tevékenységnek fogja tekinteni. Normális esetben a gyermeknek nem kell mondani, hogy viszonozza a „szívességet”, hiszen a szeretet, amit a szülők iránt érzünk, mindig abban fog motiválni, hogy segítsük őket ott, ahol csak tudjuk. Ez az érzelem pedig soha semmilyen kapcsolatban sem képezheti üzlet tárgyát.

A túlontúl szigorúak

Sokan úgy gondolnak a szülői létre, mint egy főnök-beosztott kapcsolatra. A szülő megmondja a tutit, a gyerek pedig szó nélkül tűri és csinálja. Egy bizonyos pontig talán működhet is, ám eljön az az idő, amikor a gyerek vagy megpróbál kitörni a nyomás alól, vagy összeroppan tőle. Biztosan mindenki életében egyszer találkozott már azzal a típusú emberrel, aki mindennemű gyengédséget száműz a szülő-gyermek kapcsolatból, csupán az eredmények érdeklik. Tutujgatásra nincs szükség, hadd sírjon a gyerek, majd abbahagyja, és megtanulja, hogy kell keménynek lenni. A lehető legrosszabb, ha a gyermeket megfosztjuk az érzelmi biztonságtól. Tovább rontja a helyzetet, ha ez dühvel párosul, például a gyermek kudarcát haraggal kezelik, azaz megbüntetik, vagy érzelmi bántalmazásnak teszik ki a csemetét. Hosszútávon ezt a fajta viselkedést a gyermek is átveszi, felnőttkorában pedig képtelen lesz higgadtan reagálni egy esetleges kudarcélményre. További hozadéka, hogy a gyermek egy idő után képtelen lesz kimutatni az érzelmeit, fél, esetleg szégyelli őket, így az állandó elfojtástól komoly mentális vagy fizikai betegségek alakulhatnak ki.

A „viccelődők”

Nem csak a szülők, szinte bárki eshet abba a hibába, hogy túltolja a poénkodást. A legbántóbb egy gyerek számára az lehet, ha a saját szüleitől kell hallja, hogy valami nincs rendben vele. Túl magas, túl kövér, túl lassú a felfogása, túl nagy a lába, túl kuszák a fogai, szinte bármilyen hibát lehet találni akárkiben. Egyes szülők előszeretettel viccelnek gyermekük vélt „fogyatékosságán” a család előtt, még rosszabb esetben barátok vagy ismerősök körében. Az „ostoba vagy mint a föld” vagy „akkora vagy, hogy egyszerűbb átugrani mint megkerülni” és a „lányom, ezentúl csak répát ehetsz, akkora fogaid vannak” típusú „vicces” oda-odaszólások igen komoly sebet tudnak ejteni egy fejlődésben és önmegismerésben lévő gyermek önbecsülésén. Mivel elméletben minden szülő számára a saját gyermeke a legszebb, ezért semmiképp se gúnyolódjunk rajta, pláne olyan miatt, amiről igazán nem tehet. Ha kritikát fogalmazunk meg a gyermekkel szemben, célszerű azt nem kritikaként, inkább javaslatként tálalni, például ha a porontyot szeretnénk lebeszélni a boltban egy csúnya, csicsás cipőről, amiről tudjuk, hogy úgysem fogja soha felvenni. Ebben az esetben sem az ízlésvilágát kell kritizálni, nem a gyereket kell a földbe döngölni, csupán finoman rá kell vezetni például egy másik modell megvételére. A szülői praktikák tárháza kimeríthetetlen e téren, nem árt kreatívnak lenni, hiszen a gyermek önbecsülésébe gázolás hosszútávon önértékelési problémákhoz, testképzavarhoz és túlzott önbizalomhiányhoz vezet.

A gyermekverők

Az, aki folyamatosan bántalmazza a gyermekét, legyen szó pofonról, fenéken billentésről, hideg zuhany alá tartásról, hajtépésről, bármiről, az gyermekbántalmazónak minősül. Manapság egyre több a vita, egy-egy pofon belefér-e a nevelésbe, hiszen a szülő sokszor képtelen már hogy hatni az elkanászodott gyermekre. A gyermekek pártját fogók azt vallják, egy fizikai és értelmi fölénnyel rendelkező ember nem üthet meg egy nála kisebb, védekezésre képtelen gyermeket. A bizalom megszakadásával az nevelődik a gyermekbe, hogy bármilyen konfliktusra erőszak a válasz, így maga is hasonlóképp fogja rendezni a későbbiekben a nézeteltéréseit. A szülőkkel való kapcsolat megromolhat, mivel maga az anya és az apa képe önmagában szorongást vált ki a gyermekből még felnőttkorban is. Ez mindenképp a család széteséséhez vagy legalábbis működésképtelenségéhez vezet. Sajnos nem ritka esetben a gyermekek tinédzser– vagy felnőttkorukban agresszióval lépnek fel a bántalmazó szülő ellen, és egy-egy pofon alkalmával visszaütnek. További elborzasztó tény, pszichológusok megállapították, egy bántalmazott gyermek maga is vagy bántalmazóvá válik, vagy pedig nagy százalékkal egy bántalmazó kapcsolatba kerül.

A magánszféra megsértői

A szülő számára nehezen feldolgozható tény, hogy gyermekük megnő, már nem az az édes kis tutujgatnivaló kisbaba, aki egykor volt. Sokan képtelenek ezt elfogadni, viselkedésük nem formálódik a gyermek korának változásával. A gyermekek tinikorban a legsérülékenyebbek, ilyenkor keresik ugyanis önmagukat. Testi változásaikat nemritkán szégyenkezve tapasztalják, épp ezért kell odafigyelni arra, hogy véletlenül se nyissunk rájuk kopogás nélkül például a fürdőszobában, vagy zavarjuk meg őket akkor, mikor a vécén ülnek. Durva esetekben a szülő indulattal kezeli, ha gyermeke takargatja magát, vagy éppen nem oszt meg vele mindent. Nincs mit tenni, tiszteletben kell tartani, hogy a gyerek lassacskán felnő, mivel ellenkező esetben maga sem fogja tudni, hol húzódnak a határok két ember között, ráadásul a trauma, amit például többszöri rányitás okoz, gátolhatja a gyermeket egy normális párkapcsolat kialakításában.

A szeretettel fojtó

Sajnos az sem megoldás, ha túlszeretjük a gyereket, méghozzá két okból kifolyólag. Többen esnek bele abba a hibába, hogy attól tartják magukat jó szülőnek, ha mindent megadnak a gyereknek. Új játék, új telefon, új számítógép, listaszerűen szerzik be a gyermek legújabb kívánságait. A gyermek szeretete sosem attól függött, kinek mennyi pénze van – és ezután sem fog. Az egyetlen, amit el lehet érni ezzel a hozzáállással, hogy a gyermek sosem fogja megtanulni értékelnie, amije van, állandó követelő magatartásával pedig a végletekig kiszipolyozza a szülőket még felnőttkorban is. A túlzott szeretet megadásával is ugyanez a helyzet, hiszen ha a szülő túlságosan magához láncolja a gyermeket, például agyonfélti vagy agyontutujgatja, a gyerek sosem válik önállóvá. Nem sajátítja el az ismereteket, ami az élethez szükséges. Például sosem tanul meg főzni, nehogy megégesse vagy megvágja magát, vagy sosem utazhat, nehogy elrabolják vagy baleset érje. A gyermeket úgymond buborékban tartó szülők megfosztják a teljes értékű élettől a gyermeküket, akik később jellemzően önbizalom hiányosak lesznek minden téren, legyen az munka vagy párkapcsolat.

Szülőnek lenni nem könnyű feladat, és lássuk be, ők is emberek. Hibázhatnak, tévedhetnek, nekünk pedig az a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt. A legtöbben elmondhatjuk magunkról, a szüleink mindent megtettek értünk, feltétlen szeretettel és bizalommal támogattak minket, így egy óriási köszönömmel adózhatunk minden olyan anyukának és apukának, aki erejükön felül vizsgáztak ötösre szülőségből. Köszönjük!

0 Tovább

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!Mielőtt megosztanál bármilyen online tartalmat a gyermekedről, gondold át a következőket!

Manapság elképzelhetetlen, hogy bármilyen örömhírt közzé ne tegyünk a Facebookon. Könnyen beleeshetünk viszont abba a hibába, hogy túl sok mindent, vagy esetleg olyat osztunk meg, amit nem kellene. Sokan bele sem gondolnak, pedig égetően fontos a téma, hiszen azzal, ha a gyermekünkről boldog családi pillanatokat osztunk meg, valójában meg is sérthetjük a személyes szféráját. Mivel kutatások szerint a szülők rengeteg intim információt osztanak meg online a gyermekekről (viselkedési, étkezési szokások, fóbiák, ürítési szokások stb.), nem árt belegondolni, a későbbiekben ez milyen hatással van a csemetékre. Persze mondhatjuk, régen is rengeteg információt adtunk ki a gyermekeinkről, gondolunk itt a játszóteres eszmecserékre, kinek mi a bevált tippje a figyelemzavarra, száraz köhögésre, ám sokan elfelejtik azt a tényt, hogy az internetre kikerült anyagot bárki láthatja. Mire kell mégis ügyelni?

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

A fotó ne legyen nyilvános

A Facebook lehetőséget ad arra, hogy csupán az ismerőseink számára tehessük elérhetővé a fotóinkat. Ezt a poszt feletti földgömb mutatja, ilyenkor a fotók bárki számára elérhetővé válnak. Sokan úgy vélik, ez cseppet sem veszélytelen, ám valójában nagyon is az. A rendőrség főleg az Államokban hívta fel a figyelmet arra, hogy csoportok specializálódtak arra, hogy gyermekek képeit lopják el a netről, hogy azokat más, illegális fórumon közzétegyék. Sajnos hazánkban is egyre több a példa arra, hogy a szülők felelőtlenül fürdőzős vagy meztelen képet tesznek fel a gyermekeikről. Ezzel a cselekedettel több ponton is sértik a gyermek személyiségi jogait, ráadásul könnyen illetéktelenek kezébe juttathatnak magánjellegű fotókat a csemetékről.

Szigorú szabályokat kell lefektetni

Ha a gyermek már idősebb, érdemes leülni vele, és megbeszélni, mi is kerülhet ki a világhálóra, és mi nem. Egy kutatás szerint a kamaszkorú gyermekek igen nagy százaléka aggódik azon, hogy a szülők mit osztanak meg róluk a Facebookon. A felesleges stressz és vita elkerülése végett egységes szabályrendszert kell alkotni. Mindig ki kell kérni a gyermek véleményét, hiszen lehet, hogy a számunkra vicces történet, amit megosztanánk a nagyérdeművel, őt kellemetlenül érintené. Érdemes ezeket a szabályokat a család többi tagjával is megbeszélni, így biztosan elkerülhető, hogy a gyermek személyiségi jogai sérüljenek.

Nem árt előre tervezni

Sokan a pillanatnak élnek, és temérdek babafotót osztanak meg a Facebookon. Belegondolni azonban csak keveseknek sikerül abba, miként fogja érinteni a gyermeket például 10 év távlatában bárminemű megosztás. Legyen az egy meztelen fotó, vagy a családi életről megosztott, túlságosan belsőséges információ, negatív hatással lehetnek a gyermekre.

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

Gondold át, mások mit látnának szívesen

Óriási gond kerekedhet abból, ha nem gondolunk bele abba, mások mennyire szívesen néznék meg az általunk feltöltött fotókat. Sok mindenre elszánt anyuka a végtelen büszkeségében megosztja a nagyérdeművel az első székelés vagy bukás végtermékét. Ha egy pillanatra megállunk, és végiggondoljuk, mi szívesen látnánk-e ilyesmit, a válasz valószínűleg nem lenne. Itt persze beszélhetünk végtelenül undorító és kínos dolgokról is egyaránt, ezért felesleges olyan képekkel bombázni az ismerőseinket, amik esetleg ellenérzést válthatnak ki belőlük. Itt külön kitérhetünk a szülőszobai „maszatos” képekre is. Senki sem kíváncsi a gyerkőcre pár perces, meztelen valójában. Sokkal szívmelengetőbb egy lemosdatott, takaróba csavart kisbaba az édesanyja karjaiban.

Ügyelni kell a biztonságra

Nem is gondolnánk, hány bűncselekmény valósul meg pusztán abból, hogy a képfeltöltők nincsenek tisztában az esetleges veszélyekkel. Ha belegondolunk, öntudatlanul is rengeteg információt árulunk el magunkról. Tegyük azt, minden nap feltöltünk egy képet a gyermekről, és nem figyelünk oda, milyen háttérrel tesszük ezt. A kirívó értéktárgyak nagy csábítást jelentenek az illetéktelen személyeknek, akik egy-egy modern berendezés megszerzésének reményében képesek onnantól nyomon követni a mindennapjainkat. Egy-két elejtett információ a délutáni játszóterezésről, sétálásról, esetleg néhány fotó a gyerekszobáról, előtérről, lépcsőházról stb., és máris térképet adtunk a betörők kezébe. Ugyan erre nem csak a gyermekfotók kapcsán érdemes odafigyelni, mégis sokan esnek abba a hibába, hogy a gyerekek kedves mosolya miatt elfelejtkeznek az óriási felelősségről, ami a vállukat nyomja.

0 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook