Az állásinterjúk elég stresszesek, sokan túl is pörgik a kelleténél. Ha nem vagy biztos magadban, íme egy kis segítség, ami magabiztosabbá tehet egy megmérettetés során.
Az állásinterjúk még talán a legmagabiztosabb embereket is elbizonytalaníthatják, hiszen a személyes megítélés mellett anyagi vonzattal is jár. Létezik ezer meg egy praktika, miként kell viselkedni állásinterjún, azt azonban nem sokan tudják, hogy öntudatlanul is kialakíthatunk magunkról egy képet az interjúztató személyben, függetlenül attól, milyen profi praktikákkal is vagyunk felvértezve.
Az első benyomás
Rengeteg önéletrajzmintát lehet találni a neten, amikben jól csengő, barokk körmondatok igazolják a munkaadónak, mennyire profik is vagyunk, és miért pont ránk lenne szüksége a betöltendő pozíciónál. De tényleg ennyire fontos ez? A pszichológia megadta rá a választ: nem. Majdhogynem a legutolsó dolog, amit figyelembe vesznek egy interjú alkalmával, hogy milyen tényszerű adatokat állítunk magunkról. De mégis mi lehet akkor a legmérvadóbb? Egyszerű, az első benyomás. Sokkal inkább megjegyeznek minket a viselkedésünk, gesztusaink alapján, mint arról, hogy hány nyelvvizsgánk is van pontosan. Az első benyomást több dolog is meghatározhatja: a kézfogásunk (az erősségéből lehet ítélni a személyiségünk domináns illetve kevésbé domináns beállítottságáról), a ruházatunk (fegyelmezettségünkről, rendezettségünkről, intelligenciánkról árulkodik), a testtartásunk (önbizalmunkról tanúskodik). Mivel az emberek az első 3-4 percben már döntenek egy előttük álló személlyel kapcsolatban, nagyon fontos, hogy mindenképp pozitív impulzusokat küldjünk a befogadó felé.
Jótanácsok állásinterjúra
Ha elképzelésed sincs, miben rejlik a jó első benyomás, akad néhány ötlet, tipp, amivel bebiztosíthatod magad az állásinterjúdon.
1. Az elvárt bánásmódnak megfelelően viselkedjünk. Ha magabiztosságot akarunk sugallni, kerülnünk kell minden olyan megnyilvánulást, ami ennek az ellenkezője lehet. Ha hellyel kínálnak, ne habozzunk leülni, ne torpanjunk meg az interjúztatók elé lépve, nyugodt, ütemes léptekkel közlekedjünk.
2. Kerüljük a lassú, tétova mozdulatokat. Ha például nem figyelnek ránk rögtön, nem kell lelassítani, amíg ránk nem szegeződik minden tekintet. Egy magabiztos, tenni akaró ember nem így cselekszik, inkább az az üzenet jön le az interjúztatónak, hogy lényegében nem érdekli az alanyt az interjú kimenetele, ez pedig a konkurens munkavállalók malmára hajtja a vizet.
3. Mindig érdeklődést kell sugallni. Ennek legbiztosabb módja, ha nem rejtőzünk el tárgyak mögé. Ha lehet, a táskát, kabátot, esernyőt hagyjuk kint a váróban, hiszen úgy tűnhet, el akarunk zárkózni a minket megismerni vágyók elől, vagy pusztán nem érdekel az interjú, és minél előbb szeretnénk túlesni rajta.
4. A kézfogás az egyik legkritikusabb pontja az üdvözlésnek. A kézfejek állása azonnal elárulja, milyen pozícióba helyezzük magunkat a másikkal szemben. Ha a partnerünkkel szemben a kézfejünk felfelé áll, dominánsabbnak ítéljük meg magunkat, ha lefelé, akkor elismerjük a másik hatalmát velünk szemben. A legbiztosabb, ha ugyanazt a pozíciót vesszük fel, mint az interjúztató, és hasonló erőséggel szorítjuk meg a kezét, így azt sugalljuk, hogy egyenrangú bánásmódot kívánunk magunknak.
5. Bemutatkozáskor figyeljünk az interjúztató nevére, hiszen ha az első két percben belefűzzük a mondanivalónkba a keresztnevét, esetleg a családnevét, azzal nagyon pozitív benyomást keltünk. Figyelni kell továbbá arra is, hogy ne nagyon beszéljünk fél percnél többet, a kérdésekre pedig igyekezzünk minél tömörebben és lényegre törően válaszolni.
6. Az interjú helyszíne sokat elárul az interjúztató hozzáállásáról. A legjobb, ha kerüljük az interjúztatónál alacsonyabb helyeket, illetve nem íróasztal elé ülünk le. Ha mégis ilyen helyzetbe kerülünk, igyekezzük kihúzni magunkat, és minél inkább egy szintbe kerülni a leendő munkaadóval.
7. Érdemes az interjúztató testbeszédére is figyelni, hiszen sokat elárulhat a jövőbeli terveiről velünk kapcsolatban. A sok mosoly és bólogatás mellett nehéz észrevenni, ha nem vagyunk szimpatikusak, ám az ideges dobolás az ujjakkal, a lábrázás, az ide-oda tekintgetés sajnos azt sugallja, hogy nem igazán érdekeljük, és szeretne minél előbb szabadulni az interjúról. Ez nem feltétlen nekünk szól, lehet, hogy fáradt vagy éhes, az első benyomást és a rólunk kialakított képet azonban nagyon is befolyásolja.
A témában rengeteg szuper jó szakirodalom íródott, érdemes ezeket is tanulmányozni, ám már ezekkel a plusz tanácsokkal is bőven el lehet indulni egy állásinterjúra. Ha többen is várakoznak egyszerre, megéri egy kicsit jobban szemügyre venni a testbeszédüket, hiszen lehet, hogy épp az egyiküktől lesünk el valami hasznosat.
