Tudomány: Ezért félsz a horrorfilmektől

Valakit pusztán egy rémisztő plakáttól is kiráz a hideg, mások azonban a legijesztőbb filmektől sem esnek pánikba. Vajon mi okozza a félelmet? Honnan ered és milyen hatása van? Na és a legfontosabb kérdés, miért szeretünk borzongani?

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

Mi a félelem?

A félelem egy olyan érzet, amelyet valamilyen általunk észlelt fenyegetés vált ki. E mechanizmus egészen az ősidőktől fogva a részünk, meghatározta az egész emberiség történelmét. Számos különféle élethelyzettől félhetünk, ám bizonyos tárgyak, hangok esetleg élőlények is kiválthatják. Fontos megjegyezni, a félelem nem azonos a szorongással, hiszen félni mindig külső inger alapján tudunk. A félelem általában egy jövőbeli esemény bekövetkeztétől való rettegés, aminek nem mindig egy megtörtént esemény tapasztalatai biztosítanak táptalajt.  Általában a harcolj vagy menekülj evolúciós rendszer az amigdalába, az agy érzelem feldolgozó központjába küldi az információt, az ingerfeldolgozás után pedig a helyzettől függően kialakul a változó mértékben érzékelt félelem. A Columbia Egyetemen egyébként rájöttek arra, a félelem igenis uralható, ugyanis nagyfokú érzelmi kontroll alatt az amigdala nem mutat akkora aktivitást, azaz a félelem mértéke is jelentősen csökken ilyenkor. Az amigdalából induló válasz során a test fizikai változásokon megy keresztül, például megfeszülnek az izmok, a pupillák kitágulnak, a légzés felgyorsul, libabőr és verejték futja el az ember bőrét. Alapvetően kétféle félelmet különböztetünk meg egymástól, a velünk született félelmet illetve a tanult félelmeket.

Miért félünk a horrorfilmektől?

Számos kutatás vizsgálta már, miért is félünk annyira olyan dolgoktól, amik nem is lehetnek hatással ránk, például egy félelmetes kép vagy egy horrorfilm. A Jénai Egyetem kutatói vizsgálatokat végeztek, hogy fényt derítsenek a titokra, és rájöttek, hogy a horrorfilmek nézésekor nem kapunk félelemingereket az amigdalába. Az érzelemközpont túlműködése helyett a vizuális ingereket felfogó agyi területek lépnek működésbe. Érdekes ténnyel állunk szemben, hiszen az agyban nem zajlik le semmiféle félelemre utaló reakció, sokakat mégis leveri a víz egy-egy félelmetes jelenet láttán. Mi is akkor az a cidrifaktor, ami minden horrorfilmben benne van? A műfajnak megvan a maga receptje, ami fogyaszthatóvá teszi ezeket a filmeket. Kivételt képeznek ez alól persze az úgynevezett Zs-kategóriás horrorok, amik már inkább viccesek, mintsem félelmetesek. A jó horror kategóriájának fő alappilléreit képezik a következő kikötések: a filmnek feszültséget kell teremtenie, fenn kell tartania a néző figyelmét egészen a tetőpontig, ahol is várható a feltételezett megoldás. A horrorok általában alapvető félelmekre építenek; el tudunk különíteni állatokról/szörnyekről szóló filmeket, például veszett kutyákról, óriáskígyókról, pókinvázióról kreált képkockákat, illetve vannak úgynevezett érzékfelettitől való félelem, mint például az ismeretlentől (idegenek, szellemek, halál stb.) való félelem. Ha ezek megvannak, még nem állhatunk készen a rettegésre, hiszen tovább adalékanyagok szükségesek egy ütős film elkészítéséhez. A szereplők kialakítása nagyon fontos. Vegyük először a főszereplőt. Legyen szó nőről, férfiról, idősről, tiniről, a horrorfilmek főszereplői valamiért mindig magunkkal vagy környezetünkkel azonosítható figurák. Mindenkit ért már veszteség, ezért a gyermekét gyászoló anya azonnali katarzist vált ki a nézőből. Az elvált férj, a kiközösített tini, a magányos öregúr vagy özvegyasszony mindennapi életünk szereplői is lehetnének, közeli vagy távolabbi ismerőseink vonásaira, sőt, akár a saját tulajdonságainkra is ismerhetünk bennük. Ez kerül a mérleg egyik serpenyőjébe, a másikba pedig belehelyezhetjük a gonoszunkat.

horror tudomány félelem pszichológia horrorfilm gyilkosság adrenalin agy

A horrorfilmek gonoszainak is több fajtája van, akad a termetes gyilkoló gép, aki párhuzamba állítható azokkal a személyekkel, akiket mindig is utáltunk, mert talán ártottak nekünk, a kegyetlen szülő, akikben saját szüleink negatív tulajdonságait látjuk. Különféle speciális félelmeink is testet ölthetnek, például bohócok, halott kislányok (a gyerekek nagyon parák!), kísértetek és űrlények formájában. Ezek mind-mind az ismeretlentől, idegenektől való félelmeinket táplálják. Ugyan tudjuk, ami a vásznon folyik, az nem valóság, mégis olyan ősi vagy mély félelmeinket, traumáinkat idézi fel a film, hogy önkéntelenül is borzongani kezdünk. A dolog itt persze nem áll meg teljesen, hiszen egy hozzávaló még hiányzik a tökéletes filmhez, mégpedig a zene. A horrorfilmek zenéit különleges módon állítják össze. Ha belegondolunk, a természetben a különféle hangmagasságokhoz érzeteket társítunk. A magas hangok, mint például a madárcsicsergés, kellemes érzést vált ki belőlünk, míg a mélyebb tónus, tegyük fel, egy állat morgása, rettegéssel tölt el. A horrorok esetében ez pontosan fordítva működik, minél magasabb a zene, annál közelebb érezzük a félelmet kiváltó dolgot. Újabban a horrorfilmek bevett trükkje az úgynevezett jumpscare, amit legegyszerűbben úgy lehet magyarázni, hogy valami kellő előkészítés után berobban az ember arcába, mi pedig hanyatt esünk a székünkkel. A jumpscare nem egyenlő a félelem kiváltásával, pusztán megijedünk, a test görcsös reakcióját idézi elő.

Mégis miért élvezzük ezeket?

Ismét egy bonyolult kérdéskörbe ütközünk, ugyanis nincs egyértelmű válasz rá. Amiért nem mindenki szereti a műfajt, nem találunk mindenkire vonatkozó, helytálló állítást. A pszichoanalízis megszületése óta számos elmélettel próbálták magyarázni a félelem iránti kötődésünket. Az egyik elmélet szerint az ember mindig is vonzódott a rettenetes, brutális dolgokhoz. Egyrészt mert a gyilkosság tiltott dolog, kultúránk régóta elítélt szokása, így okkal lehetünk kíváncsiak, másrészt pedig az emberek horror–nézés közben egyfajta felszabadító érzést élnek át. Egy elég radikális elmélet szerint a horrorok hasonló tematikára épülnek, a gonosz elnyeri méltó büntetését, esetenként pedig a kétes múltú szereplők válnak a gyilkos vagy szörny áldozatává. Az emberek igazságérzete mindig is megkövetelte azt, hogy a bűnös bűnhődjön. A horrorokat akkor élvezzük igazán, mikor ez valóban meg is történik. Egy másik elmélet szerint sokan az extrém élményeket keresik a horrorokban, vagyis az adrenalin hajszolása miatt falják sorra az ijesztő filmeket. Néhány kutatás bebizonyította, hogy a horror valamilyen szinten az igényeink kielégítése miatt olyan népszerű. Az empátiával összefüggésbe hozható, tudunk-e azonosulni a főszereplővel. Ha igen, sokkal nagyobb borzongást élünk át a film nézésekor, ám ha nem, a gyilkolás örömmel tölt el bennünket, a film pedig ugyanolyan szórakoztató mindkét esetben.

A horrorfilmek kissé hasonlítanak az álmainkra. Ha belegondolunk, ugyanolyan irracionális események történhetnek mindkét esetben. A horror arra szolgál, hogy szembenézzünk legbelsőbb félelmeinkkel, megismerjük az ismeretlent, és elgondolkodjunk, vajon mennyire vagyunk bátrak.

 

0 Tovább

Tudomány: Ezért látsz szellemeket

Ébredés után előfordul, hogy szörnyű dolgokat látunk vagy hallunk, kísérteties suttogást, sötétben mozgó alakokat. A félelem megbénít, sikítanánk, kiugranánk az ágyból, de nem tudunk, az ismeretlen erők pedig egyre közelebb férkőznek hozzánk. Félelmetesen hangzik, mégis létező dologról beszélünk. Nem egy horrorfilm jelenete zajlik le ilyenkor, hanem egy sokkal hátborzongatóbb folyamat.

A társadalom és a szellemek

Már régóta keringenek kísértethistóriák köreinkben. Az emberi természet sajátossága volt már az őskorban is, hogy bármilyen ismeretlen eredetű történésre magyarázatot keresett. Ha nem találunk, akkor azonban hajlamosak vagyunk transzcendenciára gyanakodni. Régen isteneknek tulajdonítottuk azokat a természeti jelenségeket, amelyeket nem tudtunk megmagyarázni, például villámlás, szökőár, vulkánkitörés. Manapság a tudomány repertoárja már jócskán kiterjedt ahhoz, hogy rávilágítson a legapróbb részletekre is, mégis akadnak sötét sarkok, amiket nem ismerünk. Ilyen például a szellemek világa, akikben az emberiség 30%-a hisz. Körülbelül 30 millió ember állítja, hogy látott vagy csupán érzékelt szellemeket. A legtöbb jelenség éjszaka mutatkozott meg, ám sok beszámolót olvasni, akim azt taglalják, hogy fényes nappal jelentek meg entitások. A tudósok igyekeznek minél több történetet megvizsgálni, és logikus magyarázattal szolgálni. Mivel a beszámolók zöme éjszakai időszakról ír, így könnyen magyarázatot találhatunk többféle kísértetjárós sztorira. A leglogikusabb magyarázat a kutatók részéről, hogy éjszaka az ember visszanyúl az ősi ösztöneihez, vagyis ahhoz az állapothoz, amikor még az életben maradáshoz feszült figyelem volt szükséges. Éjszaka a sötétben rengeteg az ismeretlen, látásunk korlátozott, ezért a többi érzékünk élesedik ki – például a hallásunk és a szaglásunk. Éjjela sokkal jobban figyelünk az apróbb zajokra, amiket nappal talán észre sem veszünk, ráadásul hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni olyan logikus magyarázatot, mint például a hőtágulás. Ez a fajta felfogás is az öröklött ösztöneinknek köszönhető, mivel a váratlan és ismeretlen zajok menekülésre késztetnek bennünket, akárcsak az őseinket. Mostanság sűrűn látni paranormális fórumokon olyan bejegyzéseket, amelyek arról szólnak, hogy a para-élményt átéltek közvetlenül az ébredés után képtelenek voltak mozogni, ismeretlen lények ólálkodtak körülöttük, akik vélhetően megbénították az áldozatukat.

A Figyelő

Az Egyesült Államokból indult el a teória, miszerint ennek az állapotnak a Figyelőhöz van köze. Ez a lény körülbelül 160 centi magas, a bőre szürkés, szemei feketék, szájában pedig pengeéles fogak sorakoznak. Sok beszámoló kering a neten ahhoz képest, hogy a lény állítólag mindenkit megöl, akivel találkozik. Amit tudunk, hogy a Figyelő álmunkban telepszik mellénk, vagy trónol előszeretettel a mellkasunkon. Suttog, szörnyű dolgokra veszi rá az áldozatát, aki sosem menekülhet előle. Első olvasásra, oké, többszöri olvasásra is igen hihetetlennek hangzik. Egy csupasz, négykézláb közlekedő lény, aki álmunkban vadászik ránk. Hitelességét bizonyítvány több videó is készült, amiket zömével az Egyesült Államok területén vettek fel.

Ugyan a Figyelő eleinte egy hoaxnak, azaz csalásnak indult, mára egész sokan hisznek benne, és egy tudományosan megmagyarázható jelenséget is neki tudnak be. Ha azonban nem kívánunk elrugaszkodni a racionalitás talajáról, nézzük meg, mi állhat a Figyelő legendája mögött.

Miért bénulunk meg ébredéskor?

A válasz igen egyszerű, és nem köthető semmilyen paranormális eseményhez. A megoldás nem más, mint az alvásparalízis. A Californiai Egyetem foglalkozott a legtöbbet a kérdéssel, vajon miért történik velünk ilyen rettenetes élmény. A kutatók kísérletezésbe kezdtek, és rátaláltak arra a stádiumra, amikor a legkevésbé sem tanácsos felébredni. Azt tudjuk, hogy miközben alszunk, különböző fázisokon esünk át. Alapvetően két alvásfázist különítünk el, a non-REM fázist, ez adja az alvásidő legnagyobb százalékát, illetve a REM fázist. A non-REM fázist alkotják azok a stádiumok, amik az alvás mélységét határozzák meg, azaz az első stádiumban csupán szendergünk, a másodikban felületesen alszunk, a harmadikban a középmély alvás jellemző, míg a negyedik stádium már a mélyalvást jelenti. A REM fázis, azaz a gyors szemmozgás fázis az alvásidőből közel húsz százalékot jelent, ilyenkor szoktunk álmodni. A Californiai Egyetem kutatói rájöttek, hogy a test egy különleges mechanizmussal védekezik ebben a szakaszban az alvajárás ellen, mégpedig a test megbénításával gátolja meg azt, hogy végrehajtsuk, amit álmodunk – a REM szakasz ugyanis nagyon hasonló az ébrenléti állapothoz. Érdekes kísérleteket folytattak olyanokon, akik már átéltek alvásparalízist. Sokan számoltak be ugyanis arról, hogy démonokat, szellemeket, árnyembereket láttak maguk körül mozogni. Különösen furcsa volt azoknak az embereknek a beszámolója, akik karját vagy lábát amputálták, és hasonló alakokat láttak az ágyuk körül ólálkodni. Az alvásparalízist átéltek 80 százaléka tapasztalt hallucinációt. A hallucináció lehet intruder, azaz jelenlét érzékelő, mikor például hangos zajokat vagy árnyakat látunk a szobában, lehet incubus, azaz nyomásérzékelő, ilyenkor az alany légzési nehézségekkel küzd, mintha valaki ülne a mellkasán, illetve adódhat úgynevezett testélmény-hallucináció is, mikor az alanyok úgy érzik, elhagyták a testüket, és felülről látják magukat. A hallucinációk gyakorlatilag kivetített álomképek, az agy kesze-kusza információhálózatának egy darabkája, amit ébrenléti állapotban érzékelünk.  Az Egyetem kutatói alanyaikat többször is a REM-fázisban ébresztette fel, az agy pedig képtelen volt kikapcsolni magát ebből az állapotból, így az álmodó emberek már ébren érzékelték az egyébként álomszerű állapotot. Egy elmélet szerint az agy testünkről alkotott információ vetülnek ki valamilyen lény formájában, mikor alvásparalízist tapasztalunk, így fordulhat elő például a már említett amputált végtagú emberek esetében, hogy saját maguk démoni mását látták. Hogy megértsük, mi történik ilyenkor, egy igen félelmetes dokumentumfilmet is készítettek, amely bemutatja, mit élnek át azok, akik valóságnak érzékelik az agyuk játékát.

Mi a teendő alvásparalízis tapasztalásakor?

Egyénenként változó, ki mennyire birtokolja azokat a képességeket, amik a tudatos álmodást is lehetővé teszik. Jó hír, hogy akik egy álomban képesek felismerni, hogy nem a valóságot látják, azok egy ilyen balesetkor is képesek uralni a testüket. Fő a higgadtság, elsődleges fontosságú meggyőzni magunkat, hogy amit látunk, az nem a valóság. Egy alvásparalízis körülbelül 5 maximum 15 percig tart, belehalni pedig nem lehet. Törekedni kell a nyugodt légzésre egészen addig, amíg a test is fel nem ébred. Egy ilyen élmény tud nagyon ijesztő lenni, ám szerencsére ritka az, amikor valakinél gyakran jelentkezve, évente maximum kétszer fordulhat elő.

0 Tovább

Kvíz: Felismered, mik a hamis logók?

Egy kis agytorna hétkezdésnek, teszteld a memóriád!

Logók ezrei vesznek körbe bennünket nap, mint nap. Nem muszáj bemennünk üzletekbe, már az utcán is tonnaszám árasztanak el az ismertebbnél ismertebb emblémák. Vajon felismered, melyik az eredeti és melyik a hamis? Megoldás a cikk végén!

1. A Fanta igen közismert márka, de vajon tudod, melyik a kamu logó?

2. Na és mi a helyzet a kólák terén?

3. Sokat nézed az Olimpiát? Hogy is vannak sorban a színek?

4. Lássuk, a filmek előtt mennyire figyeltél!

5. Szeretjük az LG-t, de hogy is van a logója?

6. Szereted a gyorskaját? A Burger King logóját is tudod?

7. Ha ég öltözködni is szeretsz, ezt biztosan tudni fogod!

8. Válassz, bal vagy jobb?

9. A fociban is otthon vagy?

10. Ezt már annyiszor láttuk, hogy nem lehet elrontani. Vagy mégis?

11.Hát az ebay-jel mi a helyzet?

12. Jöjjön az utolsó!

Megoldások:

1. Ha a jobboldali Fanta-logót választottad, máris van egy pontod, ugyanis az a kamu.

2. A Coca-Cola esetében a felső, kötőjel nélküli at átszerkesztett változat.

3. Ezúttal az elsó a kamu.

4. Paramount csillagok nélkül? Ugyan már, persze, hogy hamis.

5. Persze, hogy az elsó a kamu.

6. A baloldali az átszerkesztett változat.

7. Újabb balos kamu logó.

8. Ha szerinted a jobb oldali a szerkesztett, akkor igazad van.

9. Persze, hogy a baloldali Barca-logó a szerkesztett!

10. Az alsó a kamu. Elrontottad?

11. Ezúttal a felsőbe piszkáltunk bele egy kicsit.

12.  Most a jobb tényleg jobb, mivel a bal oldali a kamu logó.

0 Tovább

Sokkoló: Szerinted léteznek ezek a fóbiák?

Talán nem lesz olyan könnyű dolgod, mint elsőre látszik! Sokan ugyanis egészen irracionális dolgoktól félnek. A felsorolásban elrejtettünk egy kakukktojást, így nincs más dolgod, mint kitalálni, melyik az. Megfejtés a cikk végén!

A fóbiák

A fóbia akkor alakul ki, mikor szorongásunkat egy bizonyos dologhoz kötjük, ezáltal pedig félelem alakul ki. A betegek maguk is tisztában vannak a túlzó mértékű rettegésükkel, érzelmeiket azonban képtelenek kontrolálni, mikor a fóbiás tárgy a közelükbe kerül. A fóbiások között a nők vezetnek, ők ugyanis nagyobb arányban szenvednek ettől az állapottól, mint a férfiak, az Egyesült Államokban pedig a felnőtt lakosság közel 15 százaléka vallja magát fóbiásnak. Tudományos kutatások alapján kijelenthetnénk, hogy leginkább a tanulás útján sajátítjuk el a félelmet, azaz például a szülők félelmeire adott reakciónk nem más, minthogy magunk is elkerüljük az adott dolgot, ami a felmenőknél kiváltja a rettegést. Egy másik elmélet szerint biológiailag van belénk kódolva a válaszreakció, azaz a félelmünk gyökere őseinknél keresendő. Jól magyarázható ezzel az a tény, hogy egyesek a kezdetektől fogva rettegnek bizonyos állatoktól, például kígyóktól, egerektől, pókoktól. A fóbiakutatás azonban többféle elméletet is eredményezett, amik igazság szerint mind-mind elfogadhatóak, így igen nehéz behatárolni, hogy mi okozza pontosan az irracionális félelmet. A legújabb elméletek szerint a kultúránk határozza meg, mitől illendő félnünk.

Lachanofóbia

Az egészséges életmód meghatározó tényezője az életünknek. Valaki vallásként tekint rá, valaki szimplán jól érzi magát, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszik. A lachanofóbiásoknak azonban más a véleményük, ők ugyanis irtóznak a zöldségektől. Egészen kirívó eseteit is ismerjük ennek a betegségnek, ugyanis Angliában körülbelül 1000 bejegyzett emberről tudni, hogy rettegnek a zöldségektől. Egy brit egyetemistalány például izzadásos pánikba esik, hogyha meglát egy répát a közelében. A lachanofóbiásokat kifejezetten undorítja a szár vagy a gyökérszerű kinézet, így képtelenek akár egy falatot is lenyomni a torkukon, hiába kapnák készen, ízlésesen a feltálalt zöldségeket.

Genufóbia

Nyáron mindenki szeret lenge ruhában járni, kifejezetten szép szoknyákat és rövidnadrágokat látni. A genufóbiások számára a nyár igazi kihívást jelent. Ők ugyanis betegesen rettegnek az emberi térdektől. Legyen szó idegenéről, barátéról vagy a sajátjukról, a genufóbiások émelygést, hányingert, kóros izzadást tapasztalnak magukon, ha efféle fedetlen testtájra téved a tekintetük.

Ergaziofóbia

Azaz félelem a munkától, vagy bármilyen aktivitástól. Igen nehéz kimutatni, ugyanis számtalan formában is megnyilvánulhat. Az egyén általában egy feladat elvégzése előtt rendkívül szorong, hányingerrel küszködik, viselkedése zavart. Ez a fóbia könnyen összekeverhető más mentális problémákkal, így kimutatása igen nehéz. Földünk lakosságának igen csekély százalékát érinti csak.

Alektorofóbia

Azaz félelem a csirkéktől. Talán elsőre nem is gondolnánk, hogy mi oka lehet az embernek félni tollas barátainktól. Félelmük gyakorlatilag abban merül ki, hogy attól rettegnek, a csirkék váratlanul megtámadják őket. Persze akadnak igen harcias példányok, ám legtöbbször nem indokolt ez a félelem. Az alektorofóbiások azonban nem csak az élő csirkétől félnek. Előfordul, hogy a nyers vagy asztalra szánt változatuk is rettegést vált ki a betegből. Ez esetben ugyanis a szárnyasok okozta fertőzések keltenek félelmet.

Unguisfaviofóbia

Ugye mindenki utálja, ha a koszos a keze? Vagy legalábbis azt, ha valami a körmünk alá ragad? Az unguisfaviofóbiások irracionális félelmet éreznek, hogyha a körmük alá tapad a piszok. Az ujjakon tenyésző baktériumok által okozott betegségek váltják ki a rettegést. Ezek a betegek kórosan sokat mosnak kezet és piszkálják a körmök környékét.

Nomofóbia

Manapság elképzelhetetlen, hogy ne legyünk szinte azonnal elérhetőek. Sokszor meg is nehezíti ez a mindennapjainkat. Vannak azonban olyanok, akik kifejezetten rettegnek attól, ha mobil nélkül kell létezniük. Ők a nomofóbiások, azaz „no mobil fóbiások”. Ezek a betegek félnek attól, hogy esetleg elveszítik vagy otthon hagyják a mobiljukat, és onnantól nélkülük kell boldogulniuk. A hölgyek ismét vezetnek, ugyanis 1000 emberből 600 biztosan nomofóbiás, köztük is a nők vannak többségben.

Coimetrofóba

Halloween, halottak napja, számtalan ünnep van, ami a holtakról szól. A coimetrofóbiások számára kész rémálom ez az időszak, ők ugyanis rettegnek a temetőktől. A betegségek és a halott testek gondolatától az egyént a rosszullét kerülgeti, képesek akár ájulásig borzolni a saját idegeiket. Érdekes, hogy ehhez a fóbiához általában kapcsolódik a phasmofóbia is, azaz a szellemektől való beteges félelem.

Végül a kamufóbia…

…az unguisfaviofóbia. Legjobb tudomásunk szerint ugyanis nem létezik ilyen. Ha kitaláltad, fogadd őszinte gratulációnkat, ha nem, akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen valóban megdöbbentő fóbiák közé rejtettük a kreációnkat.

0 Tovább

Megosztó: ASMR – miért élvezzük, hogy emberek suttognak a fülünkbe?

Az ASMR műfaja igen megosztó, sokan szeretik, sokan pedig valami egészen beteg és perverz dolognak tartják. De mi is az igazság? Tegyünk rendet az ASMR háza táján!

Mi az az ASMR?

A rövidítés az angol Autonomous Sensory Meridian Response kifejezésből ered, amit magyarra úgy fordíthatnánk le, hogy autonóm szenzoros és idegi válasz, de ez még mindig túl bonyolultan hangzik. Az ASMR jelenségével foglalkozó kutatók úgy definiálják az eseményt, hogy adott egy nagyon specifikus hang vagy vizuális élmény, ami egy mélyen pihentető, végtelenül megnyugtató, kellemes érzést vált ki. Dr. Richard Craig, az ASMR jelenség jeles kutatója szerint igen nehéz megfogalmazni, mi is történik pontosan, mikor az esemény végbemegy. „Az ASMR nagyon összetett, nehezen kibogozható fogalom. Úgy kell elképzelni, hogy bizonyos ingerekre, mint egy kellemes hang, látvány, illat vagy textúra, az agy mintha elzsibbasztaná önmagát. Egy kellemes bizsergés indul ki a tarkó irányából, ami végigfut a gerincoszlopon, majd kiterjed a végtagokra. Igazából ahhoz tudnám hasonlítani, mikor valaki lúdbőrzik egy számára kedvelt zenétől.” – magyarázza a tudós.

Hol lehet találkozni ezzel?

A kérdés abszolút ésszerű, a válasz pedig meglepő. Talán sokan nem tudják, de az egyik legnagyobb megosztó, a YouTube igen nagymennyiségű ASMR tartalmú videót tesz elérhetővé. Mivel a legkülönfélébb ingerek váltják ki a jóleső érzést, például a fodrászat hangjai, rajzolás, festés, ollóval dolgozás, suttogás, evés stb., így végtelen számú lehetőség adódik azok számára, akik szeretnének kikapcsolódni. Hogy mindenki számára világos legyen, mi is az az ASMR, lássunk végre néhány videót is! Az ASMR videóknak rengeteg fajtája van, így szinte bármit ír be a lelkes néző a keresőbe, egészen biztos, hogy találni fog valamilyen anyagot. Fontos, ha ASMR videót nézünk, mindig fül– vagy fejhallgatót használjunk!

Az egyik legkeresettebb műfaj a témában az úgynevezett suttogós ASMR. Ilyenkor a videó készítője leül a kamera elé, és közvetlen közelről kezd el suttogni, hol a jobb, hol a bal fülünkben halljuk ezt. Ezekből a videókból szerepjáték szerint is válogathatunk, befeküdhetünk egy orvosi vizsgálatra, vagy éppen egy műhelybe is, ahol robotokként élhetjük át, ahogy karbantartást végeznek rajtunk.

Kedvelt videó az olyan is, ahol nem sok beszédet hallani, hiszen a fókusz inkább a tárgyak megérintésének hangján van. Szinte a létező összes dologról találni ASMR videót, az alábbin papír-íróeszközök hangjait hallhatjuk.

Meglepő lehet, sokan az evéskor hallható hangokat is élvezik. A fog alatt zúzódó étel, a kortyok, a ropogós ételek hangja nyugtatóan hatnak egyesekre. Mint a többi videóformából, ebből is többféle van, vannak kifejezetten ropogós ételekre specializálódottak, illetve akadnak kimondottan sikamlós, nyúlós ételekkel foglalkozó videók is.

Van ennek bármi szexuális tartalma?

Elméletileg szó sincs olyasmiről, hogy az ASMR-nak bármiféle szexuális tartalma lenne. Persze, mint minden médiatartalmat, szexuális töltettel sokkal vonzóbbá lehet tenni. Számos szerepjátékos videó fókuszál előszeretettel a testiségre, ám valójában az ASMR videók elsőszámú célja a relaxáció. A laikusok gyakran agyi orgazmusnak nevezik azt a kellemes bizsergést, amit kiváltanak a videók, ám valójában ez a megnevezés nem éppen helyes, mivel máris valamiféle szexuális tartalmat kölcsönös az amúgy teljesen ártalmatlan videóknak.

Az ASMR, mint gyógyeszköz

Egyelőre még csak kísérleti stádiumban van a dolog, ám több megfigyelés is arra enged következtetni, hogy érdemes foglalkozni a jelenséggel. A rendszeres ASMR-videó nézők azt vallották, mindig lefekvés előttre időzítik egy-egy tartalom megtekintését, mivel stressz oldó hatása miatt segíti a könnyű elalvást. Még nem bizonyított tény, de az ASMR kedvelők körében megfigyelték, hogy a kellemes érzést kiváltó videók nézése közben 80%-kal csökkent a fájdalom, legyen szó egyszerű fejfájásról vagy bármilyen más, például gyulladás okozta gyötrelemről. Nem egyértelmű, mi történik az agyban ilyenkor, de vélhetően endorfin, oxitocin és szerotonin szabadul fel. „Újszülöttként és később kisgyermekként is a szülők érintése a legfontosabb stressz oldó forrás. Elképzelhető, hogy az ASMR kedvelőinek megmaradtak ezek a mások számára rég elfeledett válaszreakciók, ezért éreznek jóleső, felszabadító hatást, mikor megnyugtató inger éri őket.” – magyarázta dr. Craig. Gyakorlatilag minden ASMR videóban ugyanazok a panelek figyelhetők meg, a szerepjátékkor állandó kontaktusban „lehetünk” a videó készítővel, gondoskodnak rólunk, „megérintenek” minket, a suttogós videókban gyakorta operálnak a d, t, b, p, g, k hangokkal, ha pedig látszik az illető arca, az kedvesen mosolyog a nézőkre. Ezek mind-mind tudat alatt beindítanak különféle folyamatokat, amik vélhetően együttesen indukálják a bizsergető érzést.

Mi a helyzet veled?

Ha nem éreztél semmit a videók nézése közben, nem kell megijedned, hiszen a kellemes érzés nem mindenkinél szabadul fel az ASMR videók hatására. Sokan vannak ugyanis, akik „immunisak” az efféle videókra, sőt, kisebb ellenérzést vált ki belőlük, mivel nem értik, mi célból készültek. Dr. Craig azt javasolja, érdemes minél több ilyen videóba belepillantani, nyugodt, csendes környezetet teremteni, hiszen nem eldöntött tény, hogy vannak, akik képesek átélni az ASMR okozta relaxációt, illetve hogy vannak, akik erre képtelenek.

0 Tovább
«
12

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook