Lista: A figyelemhiányos betegség 8+1 tünete

Manapság egyre több gyermeket diagnosztizálnak az úgynevezett ADHD (Attention Deficit or Hyperactivity Disorder) betegséggel. A hiperaktivitás vagy figyelemzavar nagymértékben megkeserítheti az adott gyermek életét, ugyanis nem csak magatartásbeli problémákat okoz, hanem ellehetetleníti a beilleszkedést is az adott közösségbe, ami egy kisgyerek számára elengedhetetlen. Az ADHD főként a gyerekeknél fordul elő, körülbelül 10 százalékát érinti az iskolásoknak. Érdekes megfigyelés vezetett a megállapításhoz, miszerint a fiúk esetében háromszor nagyobb kockázatról beszélhetünk, ráadásul őket sokkal nehezebb „kigyógyítani” a betegségből, és akár felnőttkorukban is magukkal vihetik ezt a terhet. Az egész jelenséget úgy kell elképzelni, mintha egy partin ácsorognánk, folyamatosan beszélnének hozzánk, ám mi szinte minden percben máshol járunk, alig fogunk fel valamit a külvilág ingereiből. Így már érthető, miért olyan veszélyes a betegség egyre későbbi felfedezése.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

A figyelemhiány tünetei

Hogy ne okozzon a betegség maradandó károkat, gyermekünk pedig nyugodt, boldog gyermekkor elé nézzen, a következő tünetekre kell nagyon odafigyelni.

1. A gyermek akaratlanul mocorog

Persze, a kisebbek többet izegnek-mozognak a felnőtteknél, így az egyetlen módszer az, ha a társaihoz képest vizsgáljuk meg a viselkedését. Ha úgy vesszük észre, a gyermek állandóan ficereg, mikor az nem is volna indokolt, aktívabb (hangsúlyozzuk a túlzó mértéket), mint a társai, akkor érdemes további jeleket keresni, esetleg végiggondolni, nem egy traumatikus élmény állhat-e a háttérben.

2. Alig van veszélyérzete

Ez a tünet szintén kevésbé felismerhető, hiszen sok kisgyereknek még fogalma sincs, mi veszélyes, illetve mi nem. Az ADHD-s gyermekeket azonban az átlagnál sokkal több baleset éri, mivel nincsenek tisztában az adott szituáció okozta bajokkal. A figyelemzavaros gyermekek fájdalomküszöbe egyébként sokkal nagyobb, mint a társaiké, ezért van, hogy szinte nem is érdekli, veszélybe sodorja-e magát vagy sem. Láthatjuk, ez a tünet már fizikai károkat is képes okozni, így a szakemberi segítség cseppet sem elhanyagolható még akkor is, ha nem vagyunk biztosak a diagnózisban.

3. Mindig máshol jár

Egy gyerek figyelmét sok esetben nehéz lekötni, ám az iskolában rendszerint minden kis szempár a tanító felé néz. Kivéve a figyelemzavaros diákoké. Ők képtelenek huzamosabb ideig figyelni, állandóan elkalandoznak, máson gondolkodnak, képtelenek felfogni, ami körülöttük történik. Érdekes megfigyelni, hogyha a szülő/tanár külön foglalkozik a diákkal, sokkal tovább fenntartható a figyelme, mintha csoportban ülne, és úgy kellene helytállnia.

4. Meggondolatlanul beszél, illetve cselekszik

Ismét nagy a dilemma, ugyanis a gyermekek kisebb korban nemigen mérlegelik a kimondott szavak súlyát. Vannak, akik ártatlanul képesek elkotyogni egy-egy sértőbb megjegyzést, egy figyelemzavaros gyermek azonban egészen más tészta. Ő szinte sosem mérlegel, kimondja, ami épp az eszébe jut, vagy éppenséggel meg is teszi azt. Ez a tünet kéz a kézben jár a csökkent veszélyérzetével, hiszen meggondolatlanul cselekszik a gyermek, nem érzi a következmények súlyát, így azt sem, ha éppen a saját testi épségét veszélyezteti.

5. Állandóan beszél

A kicsik rengeteget kérdeznek, ám kérdéseik fókuszában megismerési vágyuk áll. A figyelemzavarosok szinte megállás nélkül beszélnek, hol összefüggéstelenül, épp csak azt mondják ki, ami eszükbe jut. A zagyvának tűnő beszéd mögött azonban sok esetben nagy problémák húzódhatnak, így érdemes egy pszichológussal beszéltetni a gyermeket, hogy látszódjon, kusza gondolatai vajon e nehezen kezelhető betegségre utalnak-e.

lista figyelemzavar hiperaktivitás adhd gyermek pszichológia figyelem veszélyérzet betegség

6. Szélsőséges reakciók

Egy kisgyerek képes egyik pillanatról a másikra pánikba esni, hisztizni, sírni, örülni. A figyelemzavarosok esetében is igen széles az emocionális paletta, ám sokszor logikátlannak tűnhet a gyermek válaszreakciója az adott szituációra. Előfordulhat, hogy szélsőséges érzelmei, mint az öröm és bánat túlságosan gyorsan váltják egymást, hogy egyik pillanatról a másikra képes depresszióba esni, vagy hisztérikusan kiabálni, esetleg féktelenül örülni.

7. Túlzó ragaszkodás egyetlen személyhez

Az első bölcsis vagy óvodai napon a kicsiket alig lehet elszakítani a szülőktől, ami egy teljesen érthető reakció, hiszen a gyermek kilép a megszokott otthoni környezetből, és átkerül egy idegenekkel telibe. A figyelemzavarosok még iskolás korban is képesek túlzó mód ragaszkodni egy adott személyhez, csak neki nyílnak meg, állandóan az ő társaságukat keresik. Mivel ők nemigen mérik fel tetteik súlyát, így előfordulhat, hogy a kicsik elszöknek, az adott személy nyomába erednek, ami nem megfelelő felügyelet mellett igen veszélyes lehet. A figyelemzavarosok nagy figyelmet igényelnek, így akár ezzel a cselekedettel is pusztán fel akarják kelteni az adott személy érdeklődését maguk iránt.

8. Mozgási nehézségek

Nem feltétlenül jelentkezik mindig ez a tünet, ám igen árulkodó lehet azoknál, akiknél tapasztalható. A figyelemzavaros gyermekek sokkal csúnyábban írnak az átlagnál, az íróeszközt is furcsán foghatják, az ügyességi játékokban nem kiemelkedőek, sőt, problémáik is akadhatnak a koordinációval. Az a kisgyerek, aki viszonylag későn tanulja meg bekötni a cipőfűzőjét, mivel például állandóan rossz felé hurkol, az vélhetően figyelemzavaros.

+1 Képtelen kivárni a sorát

A figyelemzavarosok erőszakosak, szinte zsarnoki módon viselkednek. Ha nem rájuk kerül a sor, képesek félbeszakítani például egy tanórát, bekiabálnak, hisztérikusan követelik maguknak a figyelmet. Kisebb társaikat félrelökhetik, sorban állásnál furakodhatnak, szinte képtelenek betartani a szabályokat, instrukciókat. Megfigyelhető, ha nem a terveik szerint mennek a dolgok, nagymértékű agresszióval reagálnak.

 

0 Tovább

Tudomány: Te segítesz, ha látod, hogy valaki bajban van?

A válasz talán elsőre igen lesz, de biztos vagy benne? Sokaknak ugyanis nem a lélekjelenléten múlik, hogy képesek-e egy bajbajutott embertársuk segítségére sietni.

A járókelő effektus

A pszichológusokat már régóta foglalkoztató kérdés, vajon miért csak néhányan vagyunk hajlandóak segíteni ismeretleneken, hogyha egyértelműen észleljük, hogy baj van? A kérdés a fókuszba 1964 után került, mikor is egy egész háztömb nézte végig, ahogy Kitty Genovese-t lakásának kapuja előtt megtámadják. A fiatal lány vérző sebei ellenére eltámolygott az utca végéig, majd segítségért kiáltott. 38 ember hallotta vagy látta a támadást, mégsem értesítette senki a hatóságokat. A nyomozók tehetetlenül álltak az eset előtt, hiszen a józanész azt diktálná, hogy ilyen helyzetben minimum egy segélyhívással támogassuk embertársunkat. A médiában óriási visszhangot keltett az eset, a pszichológusok pedig azonnal lecsaptak az ügyre. Végül 1968-ban az a megállapítás született, hogy az ember fejében akaratlanul is a miért éppen én? – kérdés ötlik fel vészhelyzet esetén. Ha több szemtanú is a helyszínen tartózkodik, felötlik a gondolat, miért éppen neki kellene odamennie, hiszen a többiek sem csinálnak semmit. A tudósok számtalan kísérletet végeztek, míg nagyjából behatárolhatóvá vált e viselkedés mechanizmusa. Megfigyelték ugyanis, hogy a legtöbb tétlenkedő szemtanú a másikra vár, így ördögi kör jön létre, hisz gyakorlatilag értékes perceket veszítenek azzal, hogy a másik lépését figyeli. Ezzel ellentétben pozitív hatása is van ennek az effektusnak, mivel az is kiderült a kísérletekből, ha egyvalaki a bajbajutott segítségére siet, előbb-utóbb a csoport is csatlakozik a segítségnyújtók köréhez.

Mások példájának követése

Az emberi viselkedés alapját szinte mindig az határozza meg, hogy másokhoz viszonyulunk, mások példáit követjük. Ez lehet pozitív és negatív példa, a lényeg, hogy egyfajta viselkedési mintát tár elénk. Egy híres kísérlet bizonyította be azt, hogy tényleges vészhelyzet esetén sem cselekszünk racionálisan. Egy helyiségbe ugyanis kísérleti alanyokat ültette, a hallgatók azt hitték, tesztet töltenek ki. Ezután a teret elkezdték füsttel megtölteni. Mikor egyedül ültek a teremben a diákok, szinte azonnal jelezték a vészhelyzetet, ám mikor közösen voltak a teremben, az eredmény egészen más lett. A kísérletben résztvevők érzékelték ugyan a veszélyt, de mivel senki sem cselekedett, így elkönyvelték magukban, hogy nincs semmi baj. Pedig a veszély tisztán láthatóan ott lebegett a szemük előtt. Sok esetben a szemtanúk nem érzik bizonyosnak a veszélyt épp emiatt, mert mások sem reagálnak. Ebből az okból kifolyólag a résztvevők nem tudják pontosan, valós veszély áll-e fent, és szükséges-e beavatkozni. Tipikus példa erre a földön fekvő járókelő esete, mikor a legtöbben átlépnek felette, mivel azt hiszik, ittas vagy drog hatása alatt áll, hiszen senki sem segít neki. Itt lép be a következő tényező, ami gátolhat minket a segítségnyújtásban.

A szimpátia

Nem is hinnénk, de a szimpátia nagyon is sokat számít, hogyha segítségnyújtásra kerül a sor. Itt nem vészhelyzetekre kell gondolni csupán, ugyanis hétköznapi esetek modellezésével is foglalkoztak a kutatók. Felkértek több férfit, hogy kétféle szituációt játszanak el az utca emberével. Az egyik esetben szimplán pénzt kértek a járókelőktől, majd egy másik helyszínen szintén ugyanezt tették, ám azzal az indokkal, hogy ellopták a tárcájukat. Ahogyan a pszichológusok sejtették, az utca emberének 72%-a adott pénzt a lopott tárca miatt, míg az első körből csupán 34%-ot sikerült rávenni az adakozásra. Mi tehát a tanulság? Az ember mindig mérlegel, megérdemli-e a társunk a segítséget. Ez igen merész lépés, mivel nyilvánvalóan nem tudjuk minden esetben biztosra, hogy helyesen vélekedünk az adott egyén hátteréről. Ez a felfogás ösztönzi továbbra is a pszichológusokat, hogy megvizsgálják, vajon előítéleteink miként befolyásolják az adakozásról kialakított nézeteinket, cselekedeteinket.

Az önbizalom

Ahhoz, hogy valaki segíteni tudjon, sok tényezőnek kell megfelelnie. Nem mindegy például, hogy mely kultúrakörből származunk, illetve az sem, hogy harmóniában állunk-e saját magunkkal. Pozitív énképünk megtartására törekszünk ugyanis, amitől az lenne várható, hogy vészhelyzetben mindenképp idegenek segítségére sietünk. Ez furcsa mód nincs így, csupán akkor vagyunk hajlandóak azonnal segíteni, ha ismerjük az illetőt. Idegenekkel szemben ugyanis egészen más érzésekkel viseltetünk, vagyis képesek vagyunk elrejtőzni az arctalan tömegben, áthárítva ezzel másra a felelősséget. A segítségnyújtásnak persze az is fontos részét képezi, ki mennyire jártas például az elsősegélynyújtásban, illetve mennyire ismeri a vészhelyzeti forgatókönyveket például egy épület evakuálása során.

Az alábbi videóban megfigyelhető, miként zajlik gyakorlatban a járókelő-effektus. A gyalogosok sok esetben nem reagálnak a földön vagy padon fekvőkre, holott tisztán látszik, néhányan meg is állnak elmélázni, vajon szükséges-e a segítségnyújtás. A kisfilmet Kovács Niki készítette, 

0 Tovább

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!Mielőtt megosztanál bármilyen online tartalmat a gyermekedről, gondold át a következőket!

Manapság elképzelhetetlen, hogy bármilyen örömhírt közzé ne tegyünk a Facebookon. Könnyen beleeshetünk viszont abba a hibába, hogy túl sok mindent, vagy esetleg olyat osztunk meg, amit nem kellene. Sokan bele sem gondolnak, pedig égetően fontos a téma, hiszen azzal, ha a gyermekünkről boldog családi pillanatokat osztunk meg, valójában meg is sérthetjük a személyes szféráját. Mivel kutatások szerint a szülők rengeteg intim információt osztanak meg online a gyermekekről (viselkedési, étkezési szokások, fóbiák, ürítési szokások stb.), nem árt belegondolni, a későbbiekben ez milyen hatással van a csemetékre. Persze mondhatjuk, régen is rengeteg információt adtunk ki a gyermekeinkről, gondolunk itt a játszóteres eszmecserékre, kinek mi a bevált tippje a figyelemzavarra, száraz köhögésre, ám sokan elfelejtik azt a tényt, hogy az internetre kikerült anyagot bárki láthatja. Mire kell mégis ügyelni?

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

A fotó ne legyen nyilvános

A Facebook lehetőséget ad arra, hogy csupán az ismerőseink számára tehessük elérhetővé a fotóinkat. Ezt a poszt feletti földgömb mutatja, ilyenkor a fotók bárki számára elérhetővé válnak. Sokan úgy vélik, ez cseppet sem veszélytelen, ám valójában nagyon is az. A rendőrség főleg az Államokban hívta fel a figyelmet arra, hogy csoportok specializálódtak arra, hogy gyermekek képeit lopják el a netről, hogy azokat más, illegális fórumon közzétegyék. Sajnos hazánkban is egyre több a példa arra, hogy a szülők felelőtlenül fürdőzős vagy meztelen képet tesznek fel a gyermekeikről. Ezzel a cselekedettel több ponton is sértik a gyermek személyiségi jogait, ráadásul könnyen illetéktelenek kezébe juttathatnak magánjellegű fotókat a csemetékről.

Szigorú szabályokat kell lefektetni

Ha a gyermek már idősebb, érdemes leülni vele, és megbeszélni, mi is kerülhet ki a világhálóra, és mi nem. Egy kutatás szerint a kamaszkorú gyermekek igen nagy százaléka aggódik azon, hogy a szülők mit osztanak meg róluk a Facebookon. A felesleges stressz és vita elkerülése végett egységes szabályrendszert kell alkotni. Mindig ki kell kérni a gyermek véleményét, hiszen lehet, hogy a számunkra vicces történet, amit megosztanánk a nagyérdeművel, őt kellemetlenül érintené. Érdemes ezeket a szabályokat a család többi tagjával is megbeszélni, így biztosan elkerülhető, hogy a gyermek személyiségi jogai sérüljenek.

Nem árt előre tervezni

Sokan a pillanatnak élnek, és temérdek babafotót osztanak meg a Facebookon. Belegondolni azonban csak keveseknek sikerül abba, miként fogja érinteni a gyermeket például 10 év távlatában bárminemű megosztás. Legyen az egy meztelen fotó, vagy a családi életről megosztott, túlságosan belsőséges információ, negatív hatással lehetnek a gyermekre.

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

Gondold át, mások mit látnának szívesen

Óriási gond kerekedhet abból, ha nem gondolunk bele abba, mások mennyire szívesen néznék meg az általunk feltöltött fotókat. Sok mindenre elszánt anyuka a végtelen büszkeségében megosztja a nagyérdeművel az első székelés vagy bukás végtermékét. Ha egy pillanatra megállunk, és végiggondoljuk, mi szívesen látnánk-e ilyesmit, a válasz valószínűleg nem lenne. Itt persze beszélhetünk végtelenül undorító és kínos dolgokról is egyaránt, ezért felesleges olyan képekkel bombázni az ismerőseinket, amik esetleg ellenérzést válthatnak ki belőlük. Itt külön kitérhetünk a szülőszobai „maszatos” képekre is. Senki sem kíváncsi a gyerkőcre pár perces, meztelen valójában. Sokkal szívmelengetőbb egy lemosdatott, takaróba csavart kisbaba az édesanyja karjaiban.

Ügyelni kell a biztonságra

Nem is gondolnánk, hány bűncselekmény valósul meg pusztán abból, hogy a képfeltöltők nincsenek tisztában az esetleges veszélyekkel. Ha belegondolunk, öntudatlanul is rengeteg információt árulunk el magunkról. Tegyük azt, minden nap feltöltünk egy képet a gyermekről, és nem figyelünk oda, milyen háttérrel tesszük ezt. A kirívó értéktárgyak nagy csábítást jelentenek az illetéktelen személyeknek, akik egy-egy modern berendezés megszerzésének reményében képesek onnantól nyomon követni a mindennapjainkat. Egy-két elejtett információ a délutáni játszóterezésről, sétálásról, esetleg néhány fotó a gyerekszobáról, előtérről, lépcsőházról stb., és máris térképet adtunk a betörők kezébe. Ugyan erre nem csak a gyermekfotók kapcsán érdemes odafigyelni, mégis sokan esnek abba a hibába, hogy a gyerekek kedves mosolya miatt elfelejtkeznek az óriási felelősségről, ami a vállukat nyomja.

0 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook