Megosztó: Miért veszélyesek a szekták?

Ártalmatlan kisközösségek? Buta vallásimádók? Majd úgyis abbahagyják? Megannyi reakció képzelhető el a szó kapcsán: szektás. Talán mindenkinek vannak tapasztalatai velük kapcsolatban, azt viszont talán nem mindenki tudja, milyen óriási veszélyt jelentenek az efféle csoportok.

szekta megosztó veszély vallás hit halál agymosás

Mi az a szekta?

A szekta gyakorlatilag egy olyan csoportosulás, legyen szó vallási, kulturális vagy politikai beállítottságról, ami egy nagy tömegek által elfogadott eszmével vagy eszmerendszerrel áll szemben. Manapság többnyire az uralkodó egyháztól elszakadt gyülekezeteket értjük, akik eltérő Biblia értelmezések nyomán alakítják ki saját tanításaikat. A szekták nem azonosak a vallási mozgalmakkal, ugyanis ezek a csoportok elvetik más vallás tanításait, szigorúan csak a saját dogmáik szerint élnek. A vallási vezető autonómiája megkérdőjelezhetetlen, tanításai nem elutasíthatók, tejhatalma pedig még akár a tagok öltözködési szokásaira is kiterjedhetnek. Magyarországon a Jehova tanúi, a Krisna-tudatú Hívők közössége, a Szcientológia Egyháza, a Hit gyülekezete, az adventisták, a mormonok, a pünkösdisták, a baptisták és egyéb Jézus szeretetéről elnevezett felekezetek minősülnek szektának. Céljuk, hogy kihasználják a népesség vallásellenes érzelmeit, és ezáltal a maguk oldalára csábítsa a bizonytalanokat, hogy azután általuk anyagi javakra tegyenek szert.

Miért működnek jól a szekták?

Minden szektának megvan a maga szabályrendszere, ám lényegük nagyjából ugyanaz, közösség összetartó erőit ugyanazon nyelven fogalmazza meg. Minden szekta igyekszik egyfajta belső világot teremteni, azaz mindenféle külső behatástól mentesíteni a tagjait. Ilyenkor a vezetőség megpróbálja távol tartani a tagokat minden olyan rokontól, baráttól, ismerőstől, akik nem osztják a szekta nézeteit. Céljuk ezzel az, hogy megkérdőjelezhetetlenné váljon az a tanítás, a gondolkodásból pedig kiirtsák a kritika legkisebb csíráját. Hogy az uralkodó nézetek könnyen terjedjenek a hívek közt, állandó ismétlésekkel nyomatékosítanak a vallási vezetők, tilalmaikat is állandóan visszamondatják a tagokkal. Szokás mondani, ha valaki sokszor elismétel valamit, azt el is hiszi. A szekták esetében pontosan ez a cél, a folyamatos ismételgetésnek nem más a célja, mint a fő gondolatok megerősítése, hogy azután a tagok feltétel nélkül tudjanak hinni bennük. Ha ez megtörtént, már könnyűszerrel irányíthatóvá válnak az emberek, nézeteiket a vallási vezetők kényük-kedvük szerint befolyásolhatják. A legjobb módszer, hogy tovább mélyítsék a szeparáció mértékét, hogyha két csoportja osztják az emberiséget. Vannak a jók, akik követik a szekta tanításait, életvitelük megegyezik az elvártakkal, és vannak a rosszak, akik megtagadják a tanokat. További sikeres módszer, mikor a tagokat téríteni küldik. Két legyet egy csapásra, hiszen egyszerre toborzási művelet folyik, másrészt az állandóan ismételgetett tanok lassacskán beivódik a tagokba, így az ismétlés folyamatának eredménye újbóli sikereket hozhat a vallási vezető számára.

Miben rejlik a szekták veszélye?

Egyértelműen a fokozatosságban. Mivel a növekvő elvárások spirálját alkalmazzák, így a tagok anélkül végeznek el egyre nagyobb és nagyobb feladatokat, hogy azt észrevennék. A szekták eleinte kis dolgokat követelnek, mint például áldozz minden héten egy órát a szabadidődből a vallásodra, majd ezek az apró dolgok egyre nagyobb követelésekké növik ki magukat. Mivel az első lépések ésszerűnek tűnnek, így később már nem lesz okunk megkérdőjelezni, vajon tényleg akarunk-e segíteni a szekta növekedésében. Gyakori eszköz a bűntudatkeltés, így sokan megkönnyebbülnek, ha vagyonukat a szektának adják, durvább esetben pedig szexuális szolgáltatást nyújtanak a vallási vezetőnek. De kik is ezek a vallási vezetők? Általában olyan karizmatikus, meghatározó személyiségek, akik hatást tudnak gyakorolni a gyengébbek felett. Bevett módszere a szektáknak, hogy a fő vallási vezetőkről mítoszt kreálnak. Jézushoz, Mózeshez, hovatovább Istenhez hasonlítják magukat, csodás életükről krónikák szólnak, a szekta tagjai pedig bármit megtennének, hogy részesülhessenek egy ilyen élő isten kegyéből. A veszély tehát abban rejlik, hogy egy ilyen vezető bármire rá tudja venni a tagokat. Általában ezt úgy érik el, hogy egy problémára összpontosítanak, például az emberiséget irányító bűnökre, a hanyatlásra, a szegénységre, a szekta tagjai pedig bármi áron megpróbálják felvenni a harcot az adott dolog ellen. Így történhetett például, hogy 1978. november 18-án 913 ember hajtott végre öngyilkosságot a Népek Temploma felekezettől. Vezetőjük Jim Jones, mentális betegségekkel küzdő, manipulatív személyiség volt. Céljai eleinte tiszták voltak, menedéket és élelmet ígért a gettókból szökni vágyóknak, elméje azonban hamar az őrületbe borult. Jones létrehozott egy várost a szekta tagjainak, akik a kialakuló terror ellenére sem szöktek el. Jones úgy vélte, hogy közössége tiszta maradjon, és a hatóság ne szólhasson bele az ügyeikbe, öngyilkosságot kell elkövetniük. A tagok önként ittak mérgezett italt, a szülők tudatosan ölték meg saját gyermekeiket, hogy aztán találkozhassanak a túlvilágon. Jonestown lakói érthetetlenül cselekedtek, hiszen a vallási vezető rendszeresen szexuálisan zaklatta a nőket és a gyerekeket, fizikai és lelki terrornak tette ki őket, aki pedig ellenállt, azt kegyetlenül megkínozta. Tagjai mégis szentül hittek a vezető józan ítélőképességében és abban, hogy minden egy jobb világ megteremtése érdekében zajlik.

szekta megosztó veszély vallás hit halál agymosás

Jelek, hogy valaki szekták bűvkörébe esett

Sokan nem veszik észre az intő jeleket, hiszen az adott családtag, barát, ismerős nagyon boldognak, feldobottnak tűnik az új közösségben, ám muszáj helyettük is józanul látnunk, és felismerni az esetleges veszélyeket.

1. Ha valaki képtelen nyugodt körülmények között vitázni az aktuális nézeteiről, elvakultan hangoztatja a betanultnak tűnő „igazságot”, képtelen meghallgatni a racionális érveket, csakis kizárólag a saját igazát véli valósnak. E jelenség minden szekta tagra igaz, valaki ugyan kevésbé agresszív, vannak azonban igen extrém esetek is, mikor az agymosáson átesett tag akár tettlegességig is fajul, ha nem érvényesül saját fekete-fehér látásmódja.

2. Megváltozik az öltözködése. Egyes szekták megkövetelik, hogy a nők szoknyában, fejkendőben, esetleg valamilyen más uniformisban járjanak, hiszen ennek pszichológiai háttere is segíti a közösséghez való tartozás gondolatát. A ruházkodásban beállt változás azonban nem mindig ennyire egyértelmű. A szekták előadásaira rendszerint kicsípi magát az ember, így aki felettébb sokat jár öltönyben, kosztümben bizonyos vallási előadásokra, az minden bizonnyal szekta üléseket látogat.

3. A függőség nagyon hamar megmutatkozik a tagok között. Állandó témájukat képezi a szektájuk, feszengenek, ha nem lehetnek a „családjuk” közt, állandó feszültségforrást jelent számukra, mikor nem érintkezhetnek valamilyen módon a vallásukkal. Szabadidejüket inkább a szekta tagokkal, semmint a valódi családdal töltik, minden idejüket felemészti a szekta iránti elköteleződés.

4. A szektatagok nemigen akarnak más vallás képviselőivel kommunikálni, hiszen attól tartanak, üdvösségüket elveszítik azáltal, hogy bűnös vagy világi emberekkel lépnek kapcsolatba. A szekták vezetői komoly szankciókat vezethetnek be, ha mégis ellenkeznének a tagok, ezért mindig igyekeznek a minimumra szorítkozni a bűnös emberekkel való kommunikáció terén.

Mit lehet mégis tenni?

Az egyetlen bevált módszer a türelem. Ha valaki komoly agymosáson esett át, felesleges erőszakosan „jó útra” téríteni. A legjobb, amit tehetünk, ha esetleg családtagunk vagy barátunk keveredik bármilyen szekta bűvkörébe, hogy figyelmesen meghallgatjuk, biztosítjuk róla, hogy semmiféle ítélkezésről nincs szó. Mindeközben persze érdemes odafigyelni arra, hogy nem követ-e el az illető bármilyen meggondolatlanságot, például nem ruház-e át másra nagyobb összeget, vagy nem kezd-e el beszélni egy világmegváltó tervről, esetleg öngyilkosságról. Ilyenkor a családon és a barátokon óriási a felelősség, hiszen rajtuk áll, miként kezelik a kialakult helyzetet, és esetleg ha megszűnik a gyülekezet bűvölete, visszafogadja-e az eltévedt személyt.

2 Tovább

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!

Tippek: Gondold át, mielőtt a gyermekedről posztolsz Facebookon!Mielőtt megosztanál bármilyen online tartalmat a gyermekedről, gondold át a következőket!

Manapság elképzelhetetlen, hogy bármilyen örömhírt közzé ne tegyünk a Facebookon. Könnyen beleeshetünk viszont abba a hibába, hogy túl sok mindent, vagy esetleg olyat osztunk meg, amit nem kellene. Sokan bele sem gondolnak, pedig égetően fontos a téma, hiszen azzal, ha a gyermekünkről boldog családi pillanatokat osztunk meg, valójában meg is sérthetjük a személyes szféráját. Mivel kutatások szerint a szülők rengeteg intim információt osztanak meg online a gyermekekről (viselkedési, étkezési szokások, fóbiák, ürítési szokások stb.), nem árt belegondolni, a későbbiekben ez milyen hatással van a csemetékre. Persze mondhatjuk, régen is rengeteg információt adtunk ki a gyermekeinkről, gondolunk itt a játszóteres eszmecserékre, kinek mi a bevált tippje a figyelemzavarra, száraz köhögésre, ám sokan elfelejtik azt a tényt, hogy az internetre kikerült anyagot bárki láthatja. Mire kell mégis ügyelni?

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

A fotó ne legyen nyilvános

A Facebook lehetőséget ad arra, hogy csupán az ismerőseink számára tehessük elérhetővé a fotóinkat. Ezt a poszt feletti földgömb mutatja, ilyenkor a fotók bárki számára elérhetővé válnak. Sokan úgy vélik, ez cseppet sem veszélytelen, ám valójában nagyon is az. A rendőrség főleg az Államokban hívta fel a figyelmet arra, hogy csoportok specializálódtak arra, hogy gyermekek képeit lopják el a netről, hogy azokat más, illegális fórumon közzétegyék. Sajnos hazánkban is egyre több a példa arra, hogy a szülők felelőtlenül fürdőzős vagy meztelen képet tesznek fel a gyermekeikről. Ezzel a cselekedettel több ponton is sértik a gyermek személyiségi jogait, ráadásul könnyen illetéktelenek kezébe juttathatnak magánjellegű fotókat a csemetékről.

Szigorú szabályokat kell lefektetni

Ha a gyermek már idősebb, érdemes leülni vele, és megbeszélni, mi is kerülhet ki a világhálóra, és mi nem. Egy kutatás szerint a kamaszkorú gyermekek igen nagy százaléka aggódik azon, hogy a szülők mit osztanak meg róluk a Facebookon. A felesleges stressz és vita elkerülése végett egységes szabályrendszert kell alkotni. Mindig ki kell kérni a gyermek véleményét, hiszen lehet, hogy a számunkra vicces történet, amit megosztanánk a nagyérdeművel, őt kellemetlenül érintené. Érdemes ezeket a szabályokat a család többi tagjával is megbeszélni, így biztosan elkerülhető, hogy a gyermek személyiségi jogai sérüljenek.

Nem árt előre tervezni

Sokan a pillanatnak élnek, és temérdek babafotót osztanak meg a Facebookon. Belegondolni azonban csak keveseknek sikerül abba, miként fogja érinteni a gyermeket például 10 év távlatában bárminemű megosztás. Legyen az egy meztelen fotó, vagy a családi életről megosztott, túlságosan belsőséges információ, negatív hatással lehetnek a gyermekre.

tippek facebook képek megosztás veszély gyermek

Gondold át, mások mit látnának szívesen

Óriási gond kerekedhet abból, ha nem gondolunk bele abba, mások mennyire szívesen néznék meg az általunk feltöltött fotókat. Sok mindenre elszánt anyuka a végtelen büszkeségében megosztja a nagyérdeművel az első székelés vagy bukás végtermékét. Ha egy pillanatra megállunk, és végiggondoljuk, mi szívesen látnánk-e ilyesmit, a válasz valószínűleg nem lenne. Itt persze beszélhetünk végtelenül undorító és kínos dolgokról is egyaránt, ezért felesleges olyan képekkel bombázni az ismerőseinket, amik esetleg ellenérzést válthatnak ki belőlük. Itt külön kitérhetünk a szülőszobai „maszatos” képekre is. Senki sem kíváncsi a gyerkőcre pár perces, meztelen valójában. Sokkal szívmelengetőbb egy lemosdatott, takaróba csavart kisbaba az édesanyja karjaiban.

Ügyelni kell a biztonságra

Nem is gondolnánk, hány bűncselekmény valósul meg pusztán abból, hogy a képfeltöltők nincsenek tisztában az esetleges veszélyekkel. Ha belegondolunk, öntudatlanul is rengeteg információt árulunk el magunkról. Tegyük azt, minden nap feltöltünk egy képet a gyermekről, és nem figyelünk oda, milyen háttérrel tesszük ezt. A kirívó értéktárgyak nagy csábítást jelentenek az illetéktelen személyeknek, akik egy-egy modern berendezés megszerzésének reményében képesek onnantól nyomon követni a mindennapjainkat. Egy-két elejtett információ a délutáni játszóterezésről, sétálásról, esetleg néhány fotó a gyerekszobáról, előtérről, lépcsőházról stb., és máris térképet adtunk a betörők kezébe. Ugyan erre nem csak a gyermekfotók kapcsán érdemes odafigyelni, mégis sokan esnek abba a hibába, hogy a gyerekek kedves mosolya miatt elfelejtkeznek az óriási felelősségről, ami a vállukat nyomja.

1 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Facebook