Lélektan: A mérgező szülők ismérvei

Minden szülő a legjobbat akarja a porontyának. Ezért bármit megtennének, ám néha az eszközök, amiket választanak, nem épp pozitívan hatnak a gyermek lelki fejlődésére. Ők a mérgező szülők, akik lehet, a gyerek előbbre jutását helyezik fókuszba, mégsem azt a célt érik el, amit kitűztek maguk elé.

Az önmegvalósítók

Elsőre prímán hangozhat, ha valaki megvalósítja önmagát, azonban nem mindegy, hogy milyen módon teszi ezt. Sokan olyan életet élnek, amit valójában nem maguk választottak, vágyaikat pedig egy gyermek születésével akarják beteljesültnek tudni. Legyen szó arról, hogy anyukát kivágták az egyetemről, vagy apukából sosem lett élsportoló. A szülők mániákusan igyekeznek azt az életet a gyermekre erőltetni, amit valójában saját maguk akarnának élni. A hiba ezzel csupán az, hogy a gyermeknek mindenképp egy kijelölt úton kell végigmennie, a változtatásra pedig nem adatik lehetősége. Persze nem arról van szó, hogy ne segítsük a gyermeket egy jó iskola kiválasztásában, esetleg egy hozzá vélhetően testhezálló szakma kipróbálásában, hiszen ha lehetőséget kap a változtatásra, kellő érzelmi biztonságot nyújtanak neki a szülők, sikeres felnőtt válik belőle. Ellenkező esetben a gyermek egész életében megfelelési kényszerrel és szorongással fog küzdeni, ráadásul döntésképtelensége a szülőktől való elszakadás után is meglévő problémát fog jelenteni. Egészen durva esetei is vannak az efféle hozzáállásnak, mikor a szülő még a gyermeke felnőttkorában is beteges irányításmániában szenved. A teendő tehát az aranyközépút megtalálása, ami valljuk be, brutál nehéz feladat.

A szeretettel üzletelők

Egyes szülők úgy érzik, a gyermek tartozik nekik azért, mert felnevelték, etették, ruházták, embert faragtak belőle. Normál esetben a gyermek mindig érez valamiféle bűntudatot, hogy nem tud eleget tenni a szüleiért viszonzásul, ám vannak olyan anyukák és apukák, akik szinte sportot űznek abból, hogy érzelmileg zsarolják a gyermeket, hogy attól kicsikarjanak valamit. „Feladtam érted az egész életem, így hálálod meg?” vagy éppen „Elment rád az egész fiatalságom, mégis így viselkedsz!” esetleg „Azok után, amit érted tettem, tartozol nekem!” – hangozhat el az ingerült, üzletelő szülő szájából. Szögezzük le, egy valamirevaló szülő sosem vár el semmit a gyermekétől azért cserébe, hogy felnevelte. Mivel nem a gyermek akart megszületni, hanem a szülők döntésének eredménye, így nagy kegyetlenség elvárni bármit is a gyerektől, ami kompenzálja a ráfordított időt és energiát. A megfelelési kényszer ezúttal is kialakulhat, ráadásul az ilyen beállítottságú szülőkkel szemben nem alakul ki feltétlen bizalom a gyermek részéről. Pozitív tetteiket állandó üzleti tevékenységnek fogja tekinteni. Normális esetben a gyermeknek nem kell mondani, hogy viszonozza a „szívességet”, hiszen a szeretet, amit a szülők iránt érzünk, mindig abban fog motiválni, hogy segítsük őket ott, ahol csak tudjuk. Ez az érzelem pedig soha semmilyen kapcsolatban sem képezheti üzlet tárgyát.

A túlontúl szigorúak

Sokan úgy gondolnak a szülői létre, mint egy főnök-beosztott kapcsolatra. A szülő megmondja a tutit, a gyerek pedig szó nélkül tűri és csinálja. Egy bizonyos pontig talán működhet is, ám eljön az az idő, amikor a gyerek vagy megpróbál kitörni a nyomás alól, vagy összeroppan tőle. Biztosan mindenki életében egyszer találkozott már azzal a típusú emberrel, aki mindennemű gyengédséget száműz a szülő-gyermek kapcsolatból, csupán az eredmények érdeklik. Tutujgatásra nincs szükség, hadd sírjon a gyerek, majd abbahagyja, és megtanulja, hogy kell keménynek lenni. A lehető legrosszabb, ha a gyermeket megfosztjuk az érzelmi biztonságtól. Tovább rontja a helyzetet, ha ez dühvel párosul, például a gyermek kudarcát haraggal kezelik, azaz megbüntetik, vagy érzelmi bántalmazásnak teszik ki a csemetét. Hosszútávon ezt a fajta viselkedést a gyermek is átveszi, felnőttkorában pedig képtelen lesz higgadtan reagálni egy esetleges kudarcélményre. További hozadéka, hogy a gyermek egy idő után képtelen lesz kimutatni az érzelmeit, fél, esetleg szégyelli őket, így az állandó elfojtástól komoly mentális vagy fizikai betegségek alakulhatnak ki.

A „viccelődők”

Nem csak a szülők, szinte bárki eshet abba a hibába, hogy túltolja a poénkodást. A legbántóbb egy gyerek számára az lehet, ha a saját szüleitől kell hallja, hogy valami nincs rendben vele. Túl magas, túl kövér, túl lassú a felfogása, túl nagy a lába, túl kuszák a fogai, szinte bármilyen hibát lehet találni akárkiben. Egyes szülők előszeretettel viccelnek gyermekük vélt „fogyatékosságán” a család előtt, még rosszabb esetben barátok vagy ismerősök körében. Az „ostoba vagy mint a föld” vagy „akkora vagy, hogy egyszerűbb átugrani mint megkerülni” és a „lányom, ezentúl csak répát ehetsz, akkora fogaid vannak” típusú „vicces” oda-odaszólások igen komoly sebet tudnak ejteni egy fejlődésben és önmegismerésben lévő gyermek önbecsülésén. Mivel elméletben minden szülő számára a saját gyermeke a legszebb, ezért semmiképp se gúnyolódjunk rajta, pláne olyan miatt, amiről igazán nem tehet. Ha kritikát fogalmazunk meg a gyermekkel szemben, célszerű azt nem kritikaként, inkább javaslatként tálalni, például ha a porontyot szeretnénk lebeszélni a boltban egy csúnya, csicsás cipőről, amiről tudjuk, hogy úgysem fogja soha felvenni. Ebben az esetben sem az ízlésvilágát kell kritizálni, nem a gyereket kell a földbe döngölni, csupán finoman rá kell vezetni például egy másik modell megvételére. A szülői praktikák tárháza kimeríthetetlen e téren, nem árt kreatívnak lenni, hiszen a gyermek önbecsülésébe gázolás hosszútávon önértékelési problémákhoz, testképzavarhoz és túlzott önbizalomhiányhoz vezet.

A gyermekverők

Az, aki folyamatosan bántalmazza a gyermekét, legyen szó pofonról, fenéken billentésről, hideg zuhany alá tartásról, hajtépésről, bármiről, az gyermekbántalmazónak minősül. Manapság egyre több a vita, egy-egy pofon belefér-e a nevelésbe, hiszen a szülő sokszor képtelen már hogy hatni az elkanászodott gyermekre. A gyermekek pártját fogók azt vallják, egy fizikai és értelmi fölénnyel rendelkező ember nem üthet meg egy nála kisebb, védekezésre képtelen gyermeket. A bizalom megszakadásával az nevelődik a gyermekbe, hogy bármilyen konfliktusra erőszak a válasz, így maga is hasonlóképp fogja rendezni a későbbiekben a nézeteltéréseit. A szülőkkel való kapcsolat megromolhat, mivel maga az anya és az apa képe önmagában szorongást vált ki a gyermekből még felnőttkorban is. Ez mindenképp a család széteséséhez vagy legalábbis működésképtelenségéhez vezet. Sajnos nem ritka esetben a gyermekek tinédzser– vagy felnőttkorukban agresszióval lépnek fel a bántalmazó szülő ellen, és egy-egy pofon alkalmával visszaütnek. További elborzasztó tény, pszichológusok megállapították, egy bántalmazott gyermek maga is vagy bántalmazóvá válik, vagy pedig nagy százalékkal egy bántalmazó kapcsolatba kerül.

A magánszféra megsértői

A szülő számára nehezen feldolgozható tény, hogy gyermekük megnő, már nem az az édes kis tutujgatnivaló kisbaba, aki egykor volt. Sokan képtelenek ezt elfogadni, viselkedésük nem formálódik a gyermek korának változásával. A gyermekek tinikorban a legsérülékenyebbek, ilyenkor keresik ugyanis önmagukat. Testi változásaikat nemritkán szégyenkezve tapasztalják, épp ezért kell odafigyelni arra, hogy véletlenül se nyissunk rájuk kopogás nélkül például a fürdőszobában, vagy zavarjuk meg őket akkor, mikor a vécén ülnek. Durva esetekben a szülő indulattal kezeli, ha gyermeke takargatja magát, vagy éppen nem oszt meg vele mindent. Nincs mit tenni, tiszteletben kell tartani, hogy a gyerek lassacskán felnő, mivel ellenkező esetben maga sem fogja tudni, hol húzódnak a határok két ember között, ráadásul a trauma, amit például többszöri rányitás okoz, gátolhatja a gyermeket egy normális párkapcsolat kialakításában.

A szeretettel fojtó

Sajnos az sem megoldás, ha túlszeretjük a gyereket, méghozzá két okból kifolyólag. Többen esnek bele abba a hibába, hogy attól tartják magukat jó szülőnek, ha mindent megadnak a gyereknek. Új játék, új telefon, új számítógép, listaszerűen szerzik be a gyermek legújabb kívánságait. A gyermek szeretete sosem attól függött, kinek mennyi pénze van – és ezután sem fog. Az egyetlen, amit el lehet érni ezzel a hozzáállással, hogy a gyermek sosem fogja megtanulni értékelnie, amije van, állandó követelő magatartásával pedig a végletekig kiszipolyozza a szülőket még felnőttkorban is. A túlzott szeretet megadásával is ugyanez a helyzet, hiszen ha a szülő túlságosan magához láncolja a gyermeket, például agyonfélti vagy agyontutujgatja, a gyerek sosem válik önállóvá. Nem sajátítja el az ismereteket, ami az élethez szükséges. Például sosem tanul meg főzni, nehogy megégesse vagy megvágja magát, vagy sosem utazhat, nehogy elrabolják vagy baleset érje. A gyermeket úgymond buborékban tartó szülők megfosztják a teljes értékű élettől a gyermeküket, akik később jellemzően önbizalom hiányosak lesznek minden téren, legyen az munka vagy párkapcsolat.

Szülőnek lenni nem könnyű feladat, és lássuk be, ők is emberek. Hibázhatnak, tévedhetnek, nekünk pedig az a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt. A legtöbben elmondhatjuk magunkról, a szüleink mindent megtettek értünk, feltétlen szeretettel és bizalommal támogattak minket, így egy óriási köszönömmel adózhatunk minden olyan anyukának és apukának, aki erejükön felül vizsgáztak ötösre szülőségből. Köszönjük!

0 Tovább

Lélektan: Depresszió vagy rosszkedv?

Mert nem mindegy, miről van szó. Sokan ugyanis hajlamosak rosszkedvüket depressziónak titulálni, ám ennek a fordítottja is előfordul. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Időnként mindenkit gyötör a rosszkedv, valakit többször, valakit kevesebbszer. Ennek kiváltó oka lehet a veszteség vagy csupán egy elfuserált nap, amikor még csak közelében sem járunk az elképzeléseinknek. Ez az állapot azonban az idő múlásával javul, majd teljesen el is múlik. A depresszió esetében más a helyzet, egy tartós, magától el nem múló, alattomos kórról van szó. Mivel a depressziós emberek követik el a legtöbb hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkossági kísérletet, így a probléma sokkal veszélyesebb, mint az első pillanatra hinnénk.

lélektan  depresszió rosszkedv tünetek érdekességek

Mit érez az, akinek rosszkedve van?

A reklámok és filmek előszeretettel ábrázolják az életet olyannak, amilyen valójában nem is – mindig vidám, könnyed, tele van szórakozással. A valóságban azonban igazi érzelmi hullámvasúton utazunk, hiszen számtalan környezeti hatás képes befolyásolni a kedélyállapotunkat. Lehet, hogy egyik pillanatban még boldogan cseverészünk a barátainkkal, a másik pillanatban pedig egy váratlan telefonhívás hatására levertté, szorongóvá válunk. A rosszkedv általában gyors lefolyású, akadnak ez alól persze kivételek, de rendszerint néhány nap alatt elmúlik. A rosszkedvet az apróságoktól az egészen nagy horderejű dolgok is kiválthatják. Ilyenkor jellemző az étvágytalanság, állandó negatív gondolatok, gyomor– és emésztési panaszok. Mindezek azokban csak időszakosan fennálló panaszok. A rosszkedvű személy lát kiutat a helyzetéből, azaz pontosan tudja, hogy nemsoká jobb kedve lesz majd.

Mit érez a depressziós?

A depresszió a rosszkedvvel ellentétben egy véget nem érő folyamatnak tűnik. A magány, a kiüresedés, az állandó levertség szinte minden percben nyomasztja a beteget. A hétköznapi feladatokat képtelen elvégezni, mint például a személyes higiénia vagy háztartáshoz tartozó teendők, mivel állandó fáradtságot érez. Legszívesebben nem csinálna semmit, ami még inkább nyomasztani kezdi, bűntudatot érez, mivel nem produktív, alvászavarral küzd. Fizikai tünetként felsorolható a fejfájás, a fogyás vagy nagymértékű hízás, az emésztési zavarok, szédülés és nem ritkán a hallucináció is. A depressziónak egy kiváltó esemény az oka, ám az állandó rosszkedvre a külső szemlélők szerint nincs magyarázat. A legalább három hete fennálló, állandó rosszkedv már okot adhat az aggodalomra.

Mik a depresszió kiváltó okai?

A depresszió biológiai eredetének meglétét már bizonyították. Míg a rosszkedvért pusztán a környezeti tényezők tehetők felelőssé, addig a depresszióra való hajlam már a genetikába is lehet kódolva. Így ebben az esetben a környezeti hatás aktiválhatja a biológiai érzékenységet, és egyenes út vezet a depresszió felé. Attól azonban, hogy valakinek hajlama van rá, nem biztos, hogy mindenképp illeni fog rá a kórkép. A depresszióra való hajlamról egyelőre nem tudni, örökölhető-e. A brit Oxford University tudósai olyan génmutációkat kerestek, amik okozhatják a kór kialakulását, a vizsgálat eredményeképp pedig azt állítják, a motikondriumoknak köze lehet a depresszióhoz. Téves gondolat azonban azt feltételezni, hogy a depresszió kizárólag a genetikán múlik, hiszen nagyon is komplex betegségről van szó, így további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, mitől olyan tartós állapot. Külső hatásnak olyan nagy érzelmi ráhatásokról beszélhetünk, mint például egy állandóan stresszes munkahely, rossz párkapcsolat, gyermekkori traumák, valamilyen baleset, halál közeli élmény vagy a gyász. Az ilyen események feldolgozása sokaknak meghaladja a képességeit, képtelenek egyről a kettőre lépni segítség nélkül, ez pedig kialakíthatja a tartós, levert állapotot.

Meglepő tények a depresszióról

Mivel még mindig nehezen behatárolható betegségről beszélünk, ezért időről-időre új információk derülnek ki róla. Mára már bizonyos, hogy a depresszióban leginkább a nők szenvednek, majdnem kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Míg a gyengébbik nemet az érzelmi csalódások vágják földhöz, addig a férfiak leginkább a munka és a teljesítőképességük miatt válnak depresszióssá. Valószínűleg a genetikai különbözőség okozza ezt az igen eltérő arányt. További érdekesség, hogy a depresszió nem kizárólagosan gyógyszerrel gyógyítható. Egy pszichoterapeuta segítségével akár a beszélgetés is hatásos lehet, ám a kutatók szerint a két módszer együttes alkalmazása a legcélravezetőbb, azaz antidepresszánsok és beszélgetős terápiák egyidejű igénybevétele. Talán kevesen tudják, ám a gyermekek is lehetnek depressziósok. Igaz, az ő esetükben igen nehéz rájönni, mikor beszélünk figyelemzavarról, viselkedési torzulásokról. Leginkább jellemző rájuk az ingerlékenység, illetve a társaság folyamatos mellőzése. Egy depressziós gyerek gyakran képtelen koncentrálni az órán, rossz jegyeket szereznek, hátrányba kerülnek tanulás téren a korosztályukkal szemben.

Érezzük tehát, hogy a két állapot között óriási különbség van.  A depressziónak több fajtája is van, elkülönítésükhöz mindenképp szakember segítségére van szükség. Ne higgyük, hogy ismerőseink, családtagjaink, barátaink csupán visszahúzódó, pesszimista emberek, ne próbáljuk meg mindenképp a szőnyeg alá söpörtetni velük a számunkra bagatelnek tűnő problémákat. A depresszióból kivezető út első lépése a probléma felismerése és elfogadása. Minden esetben szüksége van a betegnek támogatásra, legyen szó a környezetünkben élőről vagy akár saját magunkról.

0 Tovább

Lélektan: Káros közösségi oldalak

Kutatások bizonyítják, hogy egyes közösségi oldalak torzítják a fiatalok személyiségét.

A közösségi oldalak szinte a legtöbb ember mindennapjainak részét képezik, ezeken keresztül kommunikálhatunk egymással, megoszthatjuk aktuális kedvencünket, vagy épp megmutathatjuk legfrissebb fotóinkat a nagyérdeműnek. Ez mind szuperül hangzik, előnyeiket napestig lehetne sorolni, ám abba nem sokan gondolnak bele, vajon milyen káros hatása van ezeknek az oldalaknak. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia utánajárt annak, a fiatalok vajon mennyi időt töltenek a neten ilyesféle tartalom böngészésével, az eredmény pedig megdöbbentő. 6-tól 18 éves korig a fiatalok csaknem minden szabadidejüket a közösségi oldalak böngészésével töltik. A felmérés szerint körülbelül 50 százalékban napi rendszerességgel látogatják a közösségi oldalakat, ezen fiatalok szintén 50 százaléka pedig napi 10 alkalomnál is többször lép fel. A kutatók aggódnak, mivel úgy tűnik, a közösségi oldalak látogatása amolyan pótcselekvéssé növi ki magát, azaz a gyerekek akkor is fellátogatnak ezekre a site-okra, ha nem is akarnak megnézni semmit. Mit is indukál ez pontosan: a fiatalok szociális élete hanyatlóban van, mivel a valós társas érintkezés elmarad, kényelmesebbé válik mindent online intézni.

Facebook

A Facebookkal kapcsolatban rengeteg buktató van. Persze, nem elhanyagolható, hogy előnyei is akadnak bőven, ám a nem megfelelő korosztály és a nem megfelelő használat nagyon is káros hatással van a felhasználóira. Épp ezért emelik a kutatók majdnem első helyre a káros közösségi oldalak listájában. Kezdjük mindjárt a regisztrációnál! Ugyan a regisztrációs korhatár 13 év, biztosan mindenki találkozott már annál sokkal fiatalabb felhasználóval is. A kisebbek előszeretettel hazudnak az életkorukról, hogy betörhessenek a Facebook világába. A probléma két oldalról is megragadható. A szülő vagy nem tud gyermeke regisztrációjáról, vagy tud róla, és legrosszabb esetben maga ösztönözte arra, hogy fellépjen az oldalra. A gyermekek akkor titkolóznak a szülők előtt, ha valami nincs rendben velük. Legyen szó bántalmazásról vagy egyszerű csínytevésről, magukba zárkóznak, bizalmat a szülők iránt nemigen táplálnak, így jobbnak látják a titkolózást. Ez nagy veszélyt jelenthet a fiatalokra nézve, mivel így nincs ott a szülő a fiatal felhasználó mögött, nem tudja megvédeni az esetleges zaklatásoktól, internetes trolloktól, akik komoly lelki bántalmazásban részesíthetik az arra fel nem készült gyermekeket. Ha azonban a szülő tud a gyermek regisztrációjáról, tudat alatt azt sugallja a fiatalnak, hogy helyénvaló a hazugság, és nem muszáj mindig igazat mondania. Ha a gyermek elszabadult a Facebookon, már nemigen lehet mit tenni, szabályok hiányában bármit megtehet. Mivel az úgynevezett Lájkok korát éljük, így hamar rájön a gyermek is, szeretne a Lájkvadászok közé tartozni. De kik is ők pontosan? Általában irreálisan sok ismerőssel rendelkeznek, a nap minden órájában megosztanak valamiféle tartalmat, nem ritkán értesülünk életük minden eseményéről. Az életüket Facebookon élők mellett ott vannak azok az emberek, akik imádják mások orra alá dörgölni, milyen anyagi jólétben élnek. Dicsekedni bármivel lehet, tökéletes szerelmi élettel, autóval, luxusnyaralással stb.. Kutatások szerint az efféle felhasználók mind-mind önértékelési problémákkal küzdenek, állandó visszaigazolásra vágynak. De mi velük a probléma? Hogy egy önmagával kevésbé elégedett, és nem lát a Facebook rózsaszín világának díszlete mögé, az könnyen azt hiheti, hogy minden felhasználó élete sokkal jobb, mint az övé. Ez igen nagy frusztrációt okoz, ennek leküzdése érdekében sokan hazudni kényszerülnek. Shaun Higton norvég rendező megragadta egy kisfilmben a Facebook lényegét, műve, a What’s in your mind? magyar felirattal is megtekinthető. 

Instagram

A legtöbben biztosan csatlakoztak már az Instagram csillogó, agyonfilterezett világához. A fotómegosztót nyilvánították 2017-ben a legkárosabb közösségi oldalnak, mivel olyan érzelmeket váltanak ki a fiatalokból, mint a szorongás, magány, depresszió, testképzavar. A Facebookhoz hasonlóan itt is a hazugság és megtévesztés okozza a legtöbb problémát. Az Instagram sajnos nem az élményeink megosztásáról szól, ahogyan azt eleinte hittük, hiszen mára már óriási a verseny a kedvelések és követők számát illetően. Ahogyan a Facebookon, az Instagramon is megjelennek azok a felhasználók, akik előszeretettel lódítanak a tökéletes életről. Sajnos a képek hamisságának mértéke már kontrollálhatatlan, ám pozitívum, hogy egyre több Insta-sztár mutatja meg, mi is rejlik a tökéletes fotók mögött. Fiatal nők gyakran egy egész napig nem esznek, hogy órákon át tartó pózolással elérhessék a tökéletesen lapos hasat, és megtalálják a megfelelő szöget. Sminkmesterek dolgozta arcok köszönnek vissza a leghíresebb sztárok profiljairól, egy-egy beauty-guru pedig képes elmenni odáig, hogy tökéletesen értelmetlen tippeket adjon (például nem egy smink tutorialban használnak hétköznapi tárgyakat az alapozó eloszlatására, lehet az akár egy paprika vagy egy tégla is…). Fényűző luxusvillák, egzotikus utak, véget nem érő partik áradata tódul az arcunkba akár percről percre is. Ez főleg a fiatalok számára veszélyes, mivel a sikeres életet a bulikkal, státusszimbólumokkal és a pénzzel azonosítják, motivációjuk így egészen torz végeredményt feltételez. Sokakat elérhetetlen álmok hajszolására ösztönöz az Instagram, legyen szó akár a tökéletes test eléréséről, vagy az álomautó, álomház, álompár megszerzéséről. Ha nem valósulnak meg az elvárások, ami valljuk be, már a kezdetektől fogva lehetetlen, az állandó csalódottságot, frusztrációt okoz. Nem csoda hát, hogy könnyen kialakulhat a depresszió, a szorongás. A folyamatos irreális elvárások soha meg nem szűnő lánca így lassan megfojtja a felhasználót. Az erről készült kisfilm remekül megmutatja, miként hatnak az emberekre az Instagram képei, illetve mennyire hihető az, amit ott látunk.

Egyéb káros hatások

Számos kutatás témáját képezi az, miként vannak hatással a közösségi oldalak a felhasználóira. A csoportba belevonták a tanárokat, szülőket, orvosokat, még a fiatalokat is. Több tanár például azt állítja, a gyengén teljesítő tanulók a közösségi oldalak miatt nem ösztönözhető jobb eredmény elérésére. A mobilok és számítógépek használata miatt általánosan megfigyelhető a helyesírás és az íráskép romlása. A szociális készségek meggyengülése is megfigyelhető, például az internetes bennszülöttek nehezebben létesítenek kapcsolatot a való életben, illetve érzelmeiket, véleményüket is sokkal korlátozottabban képesek kifejezni. További aggasztó tényező, hogy az önálló véleményformálást is befolyásolják a közösségi tartalmak, hiszen sokan nem merik felvállalni valódi identitásukat, inkább azt hangoztatják, ami az aktuális trendbe belefér. Az internet lehetőséget ad arra, hogy anonim módon fejezzük ki a gondolatainkat, éppen ezért vagyunk sokkal visszafogottabbak a való életben, mint a virtuális térben. A verseny a tökéletességért folytatott harcban lassacskán nem várt méreteket ölt, ami akár generációs eltolódást is előidézhet, például bizonyos „felnőttes dolgok”, mint az öltözködés, alkoholfogyasztás, dohányzás stb. már egyre kisebb korban is megjelenhet.

0 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook