Sokkoló: A legbizarrabb mentális betegségek

Az agyunk az egyik legbonyolultabb szervünk, számos területét még nem fedezte fel teljes mértékben a tudomány. Ha azonban ez az igen összetett szerkezet meghibásodik, azaz mentális betegségek alakulnak ki, óriási körültekintést igényel a gyógyításuk. Egyes esetekben sajnos nem kezelhető kórról beszélünk, máshol pedig olyan bizarr esetekkel találkozni, hogy inkább messziről elkerülnénk az ilyen problémákkal küszködőket. Lássuk, mik a legbizarrabb mentális betegségek!

Koro

A koro igen érdekes betegség, Ázsiában számoltak be a legtöbb betegről. A koroban szenvedők úgy hiszik, nemi szerveik kóros zsugorodásnak indulnak, e félelemből adódó pánikszerű viselkedést takarja a betegség neve. Az észlelések teljes mértékben képzeltek, a nők leginkább a mellbimbók mellekbe történő visszahúzódásáról számolnak be, míg a férfiak a pénisz megrövidüléséről vagy az izomzat elsorvadásáról beszélnek. Talán nem tűnhet veszélyesnek, mégis komoly gondokat okozhat a betegség, ugyanis a zavart páciensek nem egyszer segédeszközökkel próbálták meg a helyükön tartani a nemi szerveiket. Fogóval, csipeszre aggatott súlyokkal terhelték a testüket, ami értelemszerűen súlyos károkat okozott a betegeknél. A koro futótűzszerű terjedésének az oka a nemi szervekről kialakított hiányos ismeretekből, önbizalomhiányból, traumákból illetve enyhébb skizofréniából adódik, ugyanis nem egy betegnél figyeltek meg hallucinációt. A pszichoterápia nagy segítséget nyújt a pácienseknek, ám azok számára sokkal több időbe telik a gyógyulás, akiknél akár évekig is eltarthat a koro. A hallucináció ugyanis nem tart tovább néhány percnél esetleg napnál.

Klinikai lycantropia

Megvan mindenkinek, mi történik egy valamirevaló vérfarkasos filmben? A főszereplőt megharapják, ő pedig acsarkodva, kínok közt átváltozik. Nos, talán sokan nem tudják, de a középkori farkasember históriák valamilyen szinten a valóságon alapulnak. A klinikai lycantropiában, azaz farkasemberségben szenvedők azt hiszik magukról, állatok. Ez egy igen ritka, skizofréniához hasonló pszichológiai megbetegedés, ami már időszámításunk előtti időkben is ismeretes volt. Ugyan a farkasember mítoszára eleinte a hypertrichosist adták magyarázatul, ami az ember kóros szőrösödését jelenti, újabb kutatások szerint elképzelhető, hogy egyes emberek valóban elhitték magukról, hogy állatok. A kutatók igaz még nem jöttek rá, hogy önálló betegségről vagy csak egy másik betegség „mellékhatásáról” van-e szó, ám a klinikai lycantropia során az egyén halántéklebenyének működése vélhetően valamiért sérül, így igen élénk hallucinációk kezdik gyötörni. Gyakori tünet, hogy a beteg képtelen a beszédre, morgásszerű hangokat kezd el kiadni, mozgása pedig a képzelt állatéhoz válik hasonlatossá. Szerencsére ez a betegség orvosolható, gyógyszeres kúra és terápia mellett meggátolható, hogy az illető „átváltozzon”, így az ezüstgolyót nyugodtan otthon lehet hagyni.

Autophagia

Azaz önevés egy rendkívül brutális tünete lehet komolyabb pszichológiai betegségeknek. Az ember több mentális zavar esetén is hajlamos az önpusztításra, ez megnyilvánulhat öncsonkítás, hajtépés vagy végtag amputáció során, ám az autophagia szó szerinti elfogyasztását jelenti a saját testünknek. Kis mértékben mi is megtesszük nap mint nap, hiszen sokan a körmüket, körömágyukat, szájukat rágják, sőt a vérző sebeinket is gyakran megnyaljuk. Az autophagiától szenvedő betegek gyakran éreznek óriási feszültséget, agressziót, ám az öncsonkítás során eufóriát, kielégülést élnek át. Az öncsonkítás több formája is megjelenhet a fő betegség súlyosságától függően. Valaki csupán kisebb sebeket okoz magának, mások azonban akár képesek darabokat is kiharapni saját magukból. Vizsgálatok során patkányokon figyelték meg, hogy  amelyikeknél gerincvelő vagy perifériás ideg sérülés állt fenn, azok a rágcsálók a lábujjaik tisztításakor nem csupán a körmeiket, hanem a lábujjaikat is lerágták. A kutatók keserű ízű anyagokkal kezelték a sérült végtagokat, így a patkányok akár 2-3 hétre is felhagytak az öncsonkítással.

Idegenkéz–szindróma

Más szóval szellemkéz–szindróma egy horrorfilmbe illő betegség, ez esetben ugyanis az illető egyik keze vagy lába teljesen más mozgást végez, mint amit kellene. A beteg úgy érzi, elvesztette a hatalmat a végtagja felett, amely minden páros végtaggal történő cselekvéskor (pl. cipekedéskor, gombolkozáskor) jelentkezik. Ilyenkor az egyik kéz meggátolja a másik kéz hatékony munkáját, például görcsösen összerándul vagy levitáló, lebegő mozgást végez. Talán nevetségesen hangzik, ám feljegyeztek a kutatók olyan esetet, amikor a kéz meg akarta fojtani a saját gazdáját. Ha mindez nem volna épp elég rémisztő, olyan, mintha a végtag öntudatra ébredt volna, ugyanis ha az egyik kéz csinál valamit, pl. rámutat egy kiválasztott tárgyra, szinte biztos, hogy a másik kéz megváltoztatja a döntést, és másik dolog felé mutat. Epilepsziás műtétkor, mikor az agy jobb és bal féltekéje jelentősen elkülönül egymástól, agyvérzéskor, agysérüléskor alakulhat ki ez az igen ijesztő szindróma.  Érdekesség, hogy sokáig azt hitték az orvosok, a Parkinson–kór állhat a betegség hátterében, így több beteget is félrekezeltek.

Pica

A pica egy nagyon nagy bajokat okozó evészavar, amikor a beteg képtelen ellenállni valamely nem fogyasztható tárgynak. A páciens tisztában van vele, hogy az adott dolog nem ehető, ám mégis megkóstolja újra és újra. Gyermekek körében igen elterjedt betegségről van szó, hátterében pedig valamilyen trauma vagy stressz forrás állhat. Kisebbeknél gyakori kiváltó ok lehet a bántalmazás, költözés, elhanyagoltság érzése. Talán nem vesszük komolyan a tüneteket, hiszen a gyerekek majdnem mindent megkóstolnak, azonban aggodalomra adhat okot a homok, kréta, fű, szappan, ragasztó stb. evése. A káros vegyi anyagok mellett egy étkezési rendellenesség tartós kialakulása is fenyegető tény, ráadásul nem egy picás beteg viselkedése is megváltozik. Agressziót, feltűnési viszketegséget, hajtépést, addigi viselkedésbeli változást is előidézhet. A pica nem igényel gyógyszeres kezelést, sőt gyakran orvosi beavatkozást sem, ám a múlni nem akaró evési kényszer mindenképp megkívánja egy szakember beavatkozását.

Cotard–szindróma

Ez az egyik legritkább mentális betegség, ám valójában talán a legbizarrabb is. A Cotard, más néven élőhalott–szindrómában szenvedők azt hiszik, hogy halottak. Kissé paradox létállapot ez, ugyanis a betegek egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot látják. Lévén, hogy holtnak hiszik magukat, azt gondolják, örökké „élnek”. Gyakori tünetként betársul a depresszió, zavarodottság, megváltozott emlékezési képességek, orientációs zavarok, kép hallucinációk, ízlelés és szaglási képzelgések. A Cotard–szindrómások gyakran azt érzik, testük rohad, az általuk elfogyasztott étel pedig az ürülékhez hasonlatos. Általában a szorongásos megbetegedések vezetnek ehhez az igen ritka mentális zavarhoz, a beteg elveszíti önkifejező képességét, máshogy éli meg a valóságot, mint amilyen, ez pedig még tovább mélyíti benne a gondolatot, hogy valami nincs rendben vele. A szindróma kialakulásának ritkán vannak előjelei, a betegeknél hirtelen alakul ki, kezelésükkor pedig legalább olyan váratlanul is múlik el.

0 Tovább

Sokkoló: Szerinted léteznek ezek a fóbiák?

Talán nem lesz olyan könnyű dolgod, mint elsőre látszik! Sokan ugyanis egészen irracionális dolgoktól félnek. A felsorolásban elrejtettünk egy kakukktojást, így nincs más dolgod, mint kitalálni, melyik az. Megfejtés a cikk végén!

A fóbiák

A fóbia akkor alakul ki, mikor szorongásunkat egy bizonyos dologhoz kötjük, ezáltal pedig félelem alakul ki. A betegek maguk is tisztában vannak a túlzó mértékű rettegésükkel, érzelmeiket azonban képtelenek kontrolálni, mikor a fóbiás tárgy a közelükbe kerül. A fóbiások között a nők vezetnek, ők ugyanis nagyobb arányban szenvednek ettől az állapottól, mint a férfiak, az Egyesült Államokban pedig a felnőtt lakosság közel 15 százaléka vallja magát fóbiásnak. Tudományos kutatások alapján kijelenthetnénk, hogy leginkább a tanulás útján sajátítjuk el a félelmet, azaz például a szülők félelmeire adott reakciónk nem más, minthogy magunk is elkerüljük az adott dolgot, ami a felmenőknél kiváltja a rettegést. Egy másik elmélet szerint biológiailag van belénk kódolva a válaszreakció, azaz a félelmünk gyökere őseinknél keresendő. Jól magyarázható ezzel az a tény, hogy egyesek a kezdetektől fogva rettegnek bizonyos állatoktól, például kígyóktól, egerektől, pókoktól. A fóbiakutatás azonban többféle elméletet is eredményezett, amik igazság szerint mind-mind elfogadhatóak, így igen nehéz behatárolni, hogy mi okozza pontosan az irracionális félelmet. A legújabb elméletek szerint a kultúránk határozza meg, mitől illendő félnünk.

Lachanofóbia

Az egészséges életmód meghatározó tényezője az életünknek. Valaki vallásként tekint rá, valaki szimplán jól érzi magát, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszik. A lachanofóbiásoknak azonban más a véleményük, ők ugyanis irtóznak a zöldségektől. Egészen kirívó eseteit is ismerjük ennek a betegségnek, ugyanis Angliában körülbelül 1000 bejegyzett emberről tudni, hogy rettegnek a zöldségektől. Egy brit egyetemistalány például izzadásos pánikba esik, hogyha meglát egy répát a közelében. A lachanofóbiásokat kifejezetten undorítja a szár vagy a gyökérszerű kinézet, így képtelenek akár egy falatot is lenyomni a torkukon, hiába kapnák készen, ízlésesen a feltálalt zöldségeket.

Genufóbia

Nyáron mindenki szeret lenge ruhában járni, kifejezetten szép szoknyákat és rövidnadrágokat látni. A genufóbiások számára a nyár igazi kihívást jelent. Ők ugyanis betegesen rettegnek az emberi térdektől. Legyen szó idegenéről, barátéról vagy a sajátjukról, a genufóbiások émelygést, hányingert, kóros izzadást tapasztalnak magukon, ha efféle fedetlen testtájra téved a tekintetük.

Ergaziofóbia

Azaz félelem a munkától, vagy bármilyen aktivitástól. Igen nehéz kimutatni, ugyanis számtalan formában is megnyilvánulhat. Az egyén általában egy feladat elvégzése előtt rendkívül szorong, hányingerrel küszködik, viselkedése zavart. Ez a fóbia könnyen összekeverhető más mentális problémákkal, így kimutatása igen nehéz. Földünk lakosságának igen csekély százalékát érinti csak.

Alektorofóbia

Azaz félelem a csirkéktől. Talán elsőre nem is gondolnánk, hogy mi oka lehet az embernek félni tollas barátainktól. Félelmük gyakorlatilag abban merül ki, hogy attól rettegnek, a csirkék váratlanul megtámadják őket. Persze akadnak igen harcias példányok, ám legtöbbször nem indokolt ez a félelem. Az alektorofóbiások azonban nem csak az élő csirkétől félnek. Előfordul, hogy a nyers vagy asztalra szánt változatuk is rettegést vált ki a betegből. Ez esetben ugyanis a szárnyasok okozta fertőzések keltenek félelmet.

Unguisfaviofóbia

Ugye mindenki utálja, ha a koszos a keze? Vagy legalábbis azt, ha valami a körmünk alá ragad? Az unguisfaviofóbiások irracionális félelmet éreznek, hogyha a körmük alá tapad a piszok. Az ujjakon tenyésző baktériumok által okozott betegségek váltják ki a rettegést. Ezek a betegek kórosan sokat mosnak kezet és piszkálják a körmök környékét.

Nomofóbia

Manapság elképzelhetetlen, hogy ne legyünk szinte azonnal elérhetőek. Sokszor meg is nehezíti ez a mindennapjainkat. Vannak azonban olyanok, akik kifejezetten rettegnek attól, ha mobil nélkül kell létezniük. Ők a nomofóbiások, azaz „no mobil fóbiások”. Ezek a betegek félnek attól, hogy esetleg elveszítik vagy otthon hagyják a mobiljukat, és onnantól nélkülük kell boldogulniuk. A hölgyek ismét vezetnek, ugyanis 1000 emberből 600 biztosan nomofóbiás, köztük is a nők vannak többségben.

Coimetrofóba

Halloween, halottak napja, számtalan ünnep van, ami a holtakról szól. A coimetrofóbiások számára kész rémálom ez az időszak, ők ugyanis rettegnek a temetőktől. A betegségek és a halott testek gondolatától az egyént a rosszullét kerülgeti, képesek akár ájulásig borzolni a saját idegeiket. Érdekes, hogy ehhez a fóbiához általában kapcsolódik a phasmofóbia is, azaz a szellemektől való beteges félelem.

Végül a kamufóbia…

…az unguisfaviofóbia. Legjobb tudomásunk szerint ugyanis nem létezik ilyen. Ha kitaláltad, fogadd őszinte gratulációnkat, ha nem, akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen valóban megdöbbentő fóbiák közé rejtettük a kreációnkat.

0 Tovább

Lélektan: Káros közösségi oldalak

Kutatások bizonyítják, hogy egyes közösségi oldalak torzítják a fiatalok személyiségét.

A közösségi oldalak szinte a legtöbb ember mindennapjainak részét képezik, ezeken keresztül kommunikálhatunk egymással, megoszthatjuk aktuális kedvencünket, vagy épp megmutathatjuk legfrissebb fotóinkat a nagyérdeműnek. Ez mind szuperül hangzik, előnyeiket napestig lehetne sorolni, ám abba nem sokan gondolnak bele, vajon milyen káros hatása van ezeknek az oldalaknak. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia utánajárt annak, a fiatalok vajon mennyi időt töltenek a neten ilyesféle tartalom böngészésével, az eredmény pedig megdöbbentő. 6-tól 18 éves korig a fiatalok csaknem minden szabadidejüket a közösségi oldalak böngészésével töltik. A felmérés szerint körülbelül 50 százalékban napi rendszerességgel látogatják a közösségi oldalakat, ezen fiatalok szintén 50 százaléka pedig napi 10 alkalomnál is többször lép fel. A kutatók aggódnak, mivel úgy tűnik, a közösségi oldalak látogatása amolyan pótcselekvéssé növi ki magát, azaz a gyerekek akkor is fellátogatnak ezekre a site-okra, ha nem is akarnak megnézni semmit. Mit is indukál ez pontosan: a fiatalok szociális élete hanyatlóban van, mivel a valós társas érintkezés elmarad, kényelmesebbé válik mindent online intézni.

Facebook

A Facebookkal kapcsolatban rengeteg buktató van. Persze, nem elhanyagolható, hogy előnyei is akadnak bőven, ám a nem megfelelő korosztály és a nem megfelelő használat nagyon is káros hatással van a felhasználóira. Épp ezért emelik a kutatók majdnem első helyre a káros közösségi oldalak listájában. Kezdjük mindjárt a regisztrációnál! Ugyan a regisztrációs korhatár 13 év, biztosan mindenki találkozott már annál sokkal fiatalabb felhasználóval is. A kisebbek előszeretettel hazudnak az életkorukról, hogy betörhessenek a Facebook világába. A probléma két oldalról is megragadható. A szülő vagy nem tud gyermeke regisztrációjáról, vagy tud róla, és legrosszabb esetben maga ösztönözte arra, hogy fellépjen az oldalra. A gyermekek akkor titkolóznak a szülők előtt, ha valami nincs rendben velük. Legyen szó bántalmazásról vagy egyszerű csínytevésről, magukba zárkóznak, bizalmat a szülők iránt nemigen táplálnak, így jobbnak látják a titkolózást. Ez nagy veszélyt jelenthet a fiatalokra nézve, mivel így nincs ott a szülő a fiatal felhasználó mögött, nem tudja megvédeni az esetleges zaklatásoktól, internetes trolloktól, akik komoly lelki bántalmazásban részesíthetik az arra fel nem készült gyermekeket. Ha azonban a szülő tud a gyermek regisztrációjáról, tudat alatt azt sugallja a fiatalnak, hogy helyénvaló a hazugság, és nem muszáj mindig igazat mondania. Ha a gyermek elszabadult a Facebookon, már nemigen lehet mit tenni, szabályok hiányában bármit megtehet. Mivel az úgynevezett Lájkok korát éljük, így hamar rájön a gyermek is, szeretne a Lájkvadászok közé tartozni. De kik is ők pontosan? Általában irreálisan sok ismerőssel rendelkeznek, a nap minden órájában megosztanak valamiféle tartalmat, nem ritkán értesülünk életük minden eseményéről. Az életüket Facebookon élők mellett ott vannak azok az emberek, akik imádják mások orra alá dörgölni, milyen anyagi jólétben élnek. Dicsekedni bármivel lehet, tökéletes szerelmi élettel, autóval, luxusnyaralással stb.. Kutatások szerint az efféle felhasználók mind-mind önértékelési problémákkal küzdenek, állandó visszaigazolásra vágynak. De mi velük a probléma? Hogy egy önmagával kevésbé elégedett, és nem lát a Facebook rózsaszín világának díszlete mögé, az könnyen azt hiheti, hogy minden felhasználó élete sokkal jobb, mint az övé. Ez igen nagy frusztrációt okoz, ennek leküzdése érdekében sokan hazudni kényszerülnek. Shaun Higton norvég rendező megragadta egy kisfilmben a Facebook lényegét, műve, a What’s in your mind? magyar felirattal is megtekinthető. 

Instagram

A legtöbben biztosan csatlakoztak már az Instagram csillogó, agyonfilterezett világához. A fotómegosztót nyilvánították 2017-ben a legkárosabb közösségi oldalnak, mivel olyan érzelmeket váltanak ki a fiatalokból, mint a szorongás, magány, depresszió, testképzavar. A Facebookhoz hasonlóan itt is a hazugság és megtévesztés okozza a legtöbb problémát. Az Instagram sajnos nem az élményeink megosztásáról szól, ahogyan azt eleinte hittük, hiszen mára már óriási a verseny a kedvelések és követők számát illetően. Ahogyan a Facebookon, az Instagramon is megjelennek azok a felhasználók, akik előszeretettel lódítanak a tökéletes életről. Sajnos a képek hamisságának mértéke már kontrollálhatatlan, ám pozitívum, hogy egyre több Insta-sztár mutatja meg, mi is rejlik a tökéletes fotók mögött. Fiatal nők gyakran egy egész napig nem esznek, hogy órákon át tartó pózolással elérhessék a tökéletesen lapos hasat, és megtalálják a megfelelő szöget. Sminkmesterek dolgozta arcok köszönnek vissza a leghíresebb sztárok profiljairól, egy-egy beauty-guru pedig képes elmenni odáig, hogy tökéletesen értelmetlen tippeket adjon (például nem egy smink tutorialban használnak hétköznapi tárgyakat az alapozó eloszlatására, lehet az akár egy paprika vagy egy tégla is…). Fényűző luxusvillák, egzotikus utak, véget nem érő partik áradata tódul az arcunkba akár percről percre is. Ez főleg a fiatalok számára veszélyes, mivel a sikeres életet a bulikkal, státusszimbólumokkal és a pénzzel azonosítják, motivációjuk így egészen torz végeredményt feltételez. Sokakat elérhetetlen álmok hajszolására ösztönöz az Instagram, legyen szó akár a tökéletes test eléréséről, vagy az álomautó, álomház, álompár megszerzéséről. Ha nem valósulnak meg az elvárások, ami valljuk be, már a kezdetektől fogva lehetetlen, az állandó csalódottságot, frusztrációt okoz. Nem csoda hát, hogy könnyen kialakulhat a depresszió, a szorongás. A folyamatos irreális elvárások soha meg nem szűnő lánca így lassan megfojtja a felhasználót. Az erről készült kisfilm remekül megmutatja, miként hatnak az emberekre az Instagram képei, illetve mennyire hihető az, amit ott látunk.

Egyéb káros hatások

Számos kutatás témáját képezi az, miként vannak hatással a közösségi oldalak a felhasználóira. A csoportba belevonták a tanárokat, szülőket, orvosokat, még a fiatalokat is. Több tanár például azt állítja, a gyengén teljesítő tanulók a közösségi oldalak miatt nem ösztönözhető jobb eredmény elérésére. A mobilok és számítógépek használata miatt általánosan megfigyelhető a helyesírás és az íráskép romlása. A szociális készségek meggyengülése is megfigyelhető, például az internetes bennszülöttek nehezebben létesítenek kapcsolatot a való életben, illetve érzelmeiket, véleményüket is sokkal korlátozottabban képesek kifejezni. További aggasztó tényező, hogy az önálló véleményformálást is befolyásolják a közösségi tartalmak, hiszen sokan nem merik felvállalni valódi identitásukat, inkább azt hangoztatják, ami az aktuális trendbe belefér. Az internet lehetőséget ad arra, hogy anonim módon fejezzük ki a gondolatainkat, éppen ezért vagyunk sokkal visszafogottabbak a való életben, mint a virtuális térben. A verseny a tökéletességért folytatott harcban lassacskán nem várt méreteket ölt, ami akár generációs eltolódást is előidézhet, például bizonyos „felnőttes dolgok”, mint az öltözködés, alkoholfogyasztás, dohányzás stb. már egyre kisebb korban is megjelenhet.

0 Tovább

Lista: Az öt legfurcsább párkapcsolat

A pártalálásnak számtalan módja létezik. Szórakozóhelyek, baráti körök, nehezebben ismerkedőknek pedig ott vannak a randioldalak. De mi a helyzet azokkal, akiknek másra van szükségük?

Az objektofilia

Lista rovatunk első vizsgálandó célcsoportja az objektofiloké. Magyarra lefordítva körülbelül annyit tesz, az adott személy szerelme nem egy ember, hanem egy tárgy, ezért tárgyszexuálisok. Egy létező szakkifejezésről beszélünk, bármilyen nehéz is elképzelni ehhez hasonlót. Az objektofilok tisztában vannak azzal, hogy egy tárgyba szerelmesek. Felfogják, hogy az adott dolog képtelen viszonozni az érzelmeiket, ám mégis szerelemnek élik meg azt az állapotot, mikor birtokolhatják (akár ideiglenesen is) az adott tárgyat. A pszichiáterek szerint eltérő arányt mutatnak a vizsgálatok, az azonban megállapítható, hogy az objektofilok összetétele igen változó. Tízből körülbelül négy embernél mutatható ki egyértelműen az autizmus, háromnál csak feltételezhető, a többiek viszont mentálisan teljesen egészségesek. A kutatók jelenleg is vizsgálják az objektofilokat, ám még így is nagy rejtély övezi ezt a fajta szexuális beállítottságot. Annyi bizonyos, hogy nem mindennapi esetekről van szó, lássuk, kik azok a párok, akik leginkább meghökkentették a nagyérdeműt.

egészség mentális lista objektofilia szexualitás szerelem

1. Nathaniel és Chase

Nataniel élete teljesen átlagosnak indult. Egészen addig az is maradt, amíg el nem kezdte keresni élete szerelmét. Édesapja a kezdetekben aggódott, mivel Nathaniel túlságosan is kerülte a nőket, ám igazából akkor döbbent meg, mikor fia bejelentette, hazatér kedvesével. Nathaniel egy tűzpiros autóval érkezett a szülői házba. Mint kiderült, vonzódása az autóhoz valódi, még nevet is adott neki. Nathaniel és Chase egy kiárusításon találkoztak, a fiatalember pedig úgy érezte, ez szerelem első látásra. De vajon mit szerethet benne? – tehetik fel sokan a kérdést. „Imádom Chaset, olyan jóképű! A színe, a vonalai, egyszerűen mindent imádok benne! Mikor úton vagyok, gyakran állok félre, és rakok be valami kellemes zenét, amit ő is szeret. Ilyenkor a kormányát simogatom, van, hogy meg is csókolom.” – vallott Nathaniel kapcsolatáról. Az autók iránti rokonszenve már egészen kiskorától fogva meghatározó volt számára, mivel rengeteg modellt épített. Igaz szerelmét azonban először Chasse személyében találta meg. Nathaniel kapcsolatát valódinak éli meg, gyakran indul kirándulni kedvesével, nézik együtt a naplementét, sőt, egy riportban még egészen intim részleteket is elárult: „Sokan kérdezik, szoktam-e szeretkezni Chase-szel. Erre csak azt tudom válaszolni, ki nem fekszik le a kedvesével? Igaz, a szexuális életünk egy kicsit bonyolultabb, mint másoknak. Általában a motorháztetőre fekszem, de Chase azt is szereti, ha a kormányát simogatom. Egy kicsit veszélyesebb, mikor az autó alá fekszem, de a szerelmemért bármit megtennék!”

2. Davecat és Sidore

Davecat 41 éves, saját bevallása szerint pedig világéletében párkapcsolati problémákkal küszködött. „Rengeteg barátnőm volt, ám egyik kapcsolatom sem tartott tovább pár hétnél. Valahogy nem találtuk meg a közös hangot. Most viszont képtelen vagyok élni a feleségem nélkül.” – mesélt Davecat a szerelmi életéről. Sidore és a férfi már 13 éve házasok. Hogy mi az egészben a fura? Hogy Sidore egy élethű lovedoll (vagyis egy szexbaba). „Mikor először megpillantottam, tudtam, hogy ő lesz számomra az igazi. Kicsomagoltam a ládából, amiben kaptam, ő pedig egy szobor türelmével és gyönyörűségével ült ott. Teljesen megigézett!” Davecat előszeretettel érvelt amellett, mennyivel jobb egy szintetikus feleség, mint egy igazi. Szerinte az emberi kapcsolatok túl bonyolultak, sok kompromisszummal és stresszel járnak, ám egy élethű lovedollal az élet sokkal egyszerűbb. Davecat eleinte nem gondolt arra, hogy szexbabájával párkapcsolatot kezdeményez, ám néhány hónap alatt érzelmei előtörtek a szintetikus baba iránt, azóta pedig feleségeként tekint Sidore-ra. Szándékait annyira komolyan gondolja, hogy még jegygyűrűt is vásárolt maguknak. Davecat barátai és családtagjai elfogadták a férfi életformáját, bár nem feltétlenül értenek együtt vele. Édesanyjának nehezére esett fia magányos életvitelét figyelemmel kísérnie, ám úgy gondolja, ha a férfi így szeretne élni, nincs joga megbélyegezni. Davecat pedig nagyon is boldog, Sidore-ral számtalan közös programjuk van. Együtt kocsikáznak, vásárolnak vagy épp nézik meg az épp aktuális mozifilmeket.

egészség mentális lista objektofilia szexualitás szerelem

3. Mark és a gumiállatok

Mark 20 éves egyetemi hallgató, titkát azonban idáig nem sokan sejtették. Albérlete ugyanis különös lakókkal van tele. Mark 15 felfújható gumiállattal ápol párkapcsolatot. A férfi szerint mindegyik játéknak külön személyisége van, így nem tudna választani közülük. „A felfújható állatok a legviccesebb dolgok, amiket valaha láttam. Kiskoromban, mikor strandoltunk, imádtam a meleg gumi illatát, gyakran ölelgettem, puszilgattam a puha állatokat.” – meséli Mark. A férfi mindent együtt csinál a játékaival, ám cseppet sem mindegy, hogy éppen mit és melyikkel. A hangulatától függ, hogy éppen kivel van kedve tévét nézni vagy olvasni. „Ők olyanok nekem, mint egy nagy, puha, ölelnivaló család. Van, hogy csak fekszem, és a bálnámat ölelve hallgatom a zenét, de mikor zuhanyozok, mindig a cápáimat viszem magammal.” Marknak kedvence is van, egy sárga felfújható sárkány. „Titokban elárulhatom, ő a kedvencem. Mikor ránézek, látom, mennyire jóképű, és imádom ezt a vidám, sárga színét. Vele szeretek a legtöbb időt eltölteni.” Mark családja nem tud a furcsa kapcsolatáról, egyedül legjobb barátjának merte eddig elmondani a dolgot.

4. Amy és 1001 éjszaka

A 33 éves Amy jelenleg munkanélküli, templomi orgonista. Első szerelme pedig tíz éve bitorolja a szívét. Nem más, mint egy vidámparki játék, aminek 1001 éjszaka a neve. Amy egészen kicsi korában vette észre, hogy különös szexuális vonzalmat érez a robosztus vidámparki kellék iránt. „Már akkor tudtam, mi a helyzet, mégsem szóltam róla senkinek. Amint felültem rá, éreztem, hogy egyek vagyunk, és mindenáron akarom őt.” Mivel Amy és 1001 éjszaka között jelentős nagyságú távolság áll, ezért a nő évi 10-szer látogatja meg a vidámparkot. Hogy magányát csillapítsa, a vidámpark vezetőségétől anyacsavarokat kért el a hatalmas építményből. „Sok videóm van róla, majdnem minden szögből felvettem már. Szeretem a zenét is, amit játszik, van benn egy kedvenc részem, amit naponta dúdolni szoktam.” Amy családja eleinte nagyon furcsán nézett a lányra, ám mára megbarátkoztak a fura kapcsolattal. Munkaadói azonban nem ennyire elnézők, Amy bevallása szerint több főnöke és felmondott neki, mikor kiderült, egy vidámparki játékhoz akar hozzámenni feleségül.

egészség mentális lista objektofilia szexualitás szerelem

5. Carol és Dairdra

Carolt különös érzelmek fűzik Santa Fehez. Szerelmét ugyanis itt találja. „Rájöttem, hogy szeretem. Egyszerűen képtelen vagyok magára hagyni, gyűlölök haza menni!” – fakadt ki. Carol párja ugyanis a Santa Fei vasútállomás, akit Dairdra névre keresztelt. A nő imádja simogatni a vasútállomás falait, a masszív, stabil épület teljesen levette a lábáról. Esküvőjükre néhány évvel ezelőtt került sor, Carol ekkor Santa Fere változtatta a vezetéknevét. „Jól kijövünk egymással, ő az én királynőm. Mikor együtt vagyunk, senki más nem érdekel. Legszívesebben ott tölteném minden percemet.” Intim pillanatairól is szívesen mesél a nő, ugyanis elárulta, együttléteiket úgy időzíti, mikor éppen elindulnak a vonatok. „Beindít, mikor érzem a vonatok dübörgését, az sem érdekel, ha más is van a közelben.” Carol egyáltalán nem szégyellős, érkezéskor és távozáskor is bármikor megcsókolja a vasútállomást.

 

1 Tovább

Tudomány: Mindent tudsz a függőségről?

Egy érdekes elmélet látott napvilágot, ami gyakorlatilag alapjaiban változtatja meg a függőségről kialakult nézeteinket. Lehetséges, hogy ez idáig mindent rosszul gondoltunk?

Mi okozza a függőséget?

Először buta kérdésnek tűnhet, hiszen egyöntetűen azt felelhetjük, a függőség tárgya okozza a függőséget. Vegyük példának a tudatmódosító szereket. Bizonyára mindenkit óva intettek legalább egyszer az életben, hogy idegenektől sose fogadjunk el italt, hogy a poharunkat egy szórakozóhelyen ne hagyjuk sehol őrizetlenül, mivel bármit beletehetnek. Elég egy korty, és máris megvan a baj. Ha a test 20 napig állandó drogadagolásnak van kitéve, a szervezet a 21. napon már kívánni kezdi a szert. Ennek oka a drogban található kémiai anyagoknak köszönhető. E nehezen szabályozható, beteges tudatállapotot hívjuk függőségnek. A kérdés, hogy helyesek-e a vélekedéseink, adott. Egy kutatócsoport azonban egyértelműen megcáfolta a laikusok elméletét a függőségről.

egészség mentális függőség drog heroin kokain szociális háló pszichológia tudomány

Egy érdekes kísérlet eredménye

Első ízben vizsgáljuk meg, mi történik, ha eltörjük a combcsontunkat, és bemegyünk vele a kórházba! Egy gyors röntgen után az orvos diamorfint fog adni, hogy csökkentse a fájdalmat. Mi az a diamorfin? Egy erős fájdalomcsillapító, ismertebb nevén: heroin. A kényelmesebb gyógyulás érdekében hetekig szednünk kell. Az egészségügyben használatos diamorfin sokkal erősebb, mint az utcán kapható heroin, hiszen nincs más kémiai anyaggal dúsítva. A huzamosabb időn keresztült adagolt gyógyszer hatására valóban kialakul függőség a betegek között, ám ez körülbelül néhány nap alatt elmúlik. Mi történik akkor valójában? A kérdés több szempontból is nagyon érdekes, hiszen a függőségről kialakított elméletünk alapján a bolygó lakosságának majdnem egészének heroin függőnek kellene lennie, ez mégsincs így. Egyes kutatókat gondolkodóba ejtett ez a tény, így kísérletezésbe kezdtek. Az elméleti része nagyon egyszerű: adott egy ketrec, egy patkány és két önitató. Az egyikbe heroinnal vagy kokainnal dúsított vizet tettek, a másikba pedig nem. Minden egyes kísérlet végén ugyanaz az eredmény született, a patkány függője lett a drogoknak. Egyre többet és többet ivott egészen addig, amíg el nem pusztult. Prof. Bruce Alexander észrevett egy érdekes összefüggést az esetek között. A patkányok mindegyik kísérletben egyedül voltak a ketrecben, így nem tudtak mást csinálni, mint a droghoz nyúlni. A pszichológus javaslatára a kutatók némileg változtattak a kísérlet körülményein. Megépítettek egy patkányok számára ideális környezetet. Játékokkal, búvóhelyekkel töltötték fel a ketrecet, és ezúttal nem egy patkányt helyeztek a ketrecbe, hanem legalább két-két párt hímekből és nőstényekből, így szaporodni is tudtak. Ezután ismét behelyezték a ketrecbe a droggal töltött vizet illetve a drogmenteset is. Az eredmény meglepő volt, a heroint és kokaint tartalmazó víz nem volt rossz hatással a patkányokra, nem adagolták túl magukat, és nem jelentkeztek náluk az elvonási tünetek sem. E felfedezés buzdította arra a kutatókat, hogy ne csak patkányokon, hanem embereken is megvizsgálják a drogok hatásait. Első ízben a háborúban résztvevő katonák egészségügyi állapotát vették górcső alá. Mivel a katonák 20 százaléka a szolgálati idő alatt fogyaszt heroint a stressz csökkentése végett, ők lettek az elsődleges célcsoport. E heroin fogyasztók közül egy sem ment rehabilitációra, nem vettek részt semmilyen elvonókúrán, mégis 95 százalékuk felhagyott a szerek használatával a hazatérésüket követően. Ha ismét megvizsgáljuk az első kijelentésünket, miszerint a függőség tárgya által válunk függőkké, tévedünk, ugyanis sem a patkányok, sem a katonák esetében nem ez történt. Hol van mégis a kapcsolódási pont? Prof. Alexander erre is választ adott. A katonák esetében egy szörnyen nyomasztó élményről beszélünk, állandó stressz, fáradtság és ingerlékenység jellemzi az embereket. A gyilkosság illetve az áldozattá válás gondolata nagy nyomást fektet a katonákra, akik heroin adagolással oldották ezt. Ezen a ponton párhuzamot vonhatunk a magányos patkánnyal, hiszen búvóhelyek és társak hiányában szintén nagy frusztrációt kellett elszenvednie az állatnak. A hazatérő katonák a család és barátok biztonságos körében már nem szorultak tudatmódosító szerek használatára, így függőségük tárgyára egyáltalán nem volt szükség. Ebben az esetben a patkányokkal végzett kísérlet második formájához hasonló dolog történt.

egészség mentális függőség drog heroin kokain szociális háló pszichológia tudomány

A konklúzió

Prof. Alexander szerint a függőségről nem a szer, hanem a ketrec tehet. Egy megfelelően kondicionált személy esetében sokkal kisebb valószínűséggel alakul ki a függőség, mint egy magával és az életével elégedetlen, szorult helyzetben lévő társánál. „Az ember a kezdetek óta társas lény, a kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlenek az őt körülvevő személyek. Ettől válik egészségessé. Ha valaki traumatizált, izolált környezetben él vagy nem megfelelő életkörülmények között, egy olyan pótcselekvés után fog nézni, ami boldoggá teszi. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatmódosító szerekkel él. Függője lehetünk az evésnek, a közösségi oldalak böngészésének, de akár még a pornográf tartalmak rendszeres látogatásának is.” – írja a professzor. A függőség kialakulásáról tulajdonképpen az emberi természet tehet. További kutatások eredményei is érdekes változásokat hozhatnak a rehabilitációs intézmények számára. Pszichiáterek kutatták ugyanis, hogy az életterek megváltozásával számtalan lehetőség adódik arra, hogy izoláljuk saját magunkat, ezáltal lehetőséget teremtsünk magunknak a függőség kialakulására. Vizsgálat alá estek az amerikai háztartások. A vizsgálati szempontok közé tartozott például az ingatlanok nagysága, a szobák elosztása illetve a különböző szórakoztató elektronikai berendezések száma. Az eredmény döbbenetes: mivel nőttön-nő az amerikai ingatlanok alapterülete, így sokkal nagyobbak a kihasználatlan, üres terek. Az egy főre jutó szobák száma is indokolatlanul magas eredményt mutat, ráadásul egy átlagos amerikai háztartásban legalább 3 televízió vagy más szórakoztató elektronikai eszköz is megtalálható. Mindezekből arra következtetnek a kutatók, hogy a családtagok észrevétlenül távolodnak el egymástól, és pótolják a személyes kapcsolatokat mással, például számítógépezéssel vagy TV nézéssel. Az otthonokon kívül az amerikaiakra ható szociális ingereket is vizsgálták. A kutatás újabb döbbenetes tényeket mutat: az iskolában elszenvedett atrocitások, a közösségi média nyomása, az állandó versengés a diákok és munkatársak között 60 százalékkal megnövelik a függőségre hajlamos személyek számát. Ilyen nyomasztó eredmények birtokában világossá válik, hogy javítani kell az életkörülményeinken, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szociális kapcsolataink ápolására, és kénytelenek vagyunk kizárni a zavaró tényezőket, ha kiegyensúlyozott, függőségmentes életet szeretnénk élni.

2 Tovább
«
12

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook