Lélektan: A mérgező szülők ismérvei

Minden szülő a legjobbat akarja a porontyának. Ezért bármit megtennének, ám néha az eszközök, amiket választanak, nem épp pozitívan hatnak a gyermek lelki fejlődésére. Ők a mérgező szülők, akik lehet, a gyerek előbbre jutását helyezik fókuszba, mégsem azt a célt érik el, amit kitűztek maguk elé.

Az önmegvalósítók

Elsőre prímán hangozhat, ha valaki megvalósítja önmagát, azonban nem mindegy, hogy milyen módon teszi ezt. Sokan olyan életet élnek, amit valójában nem maguk választottak, vágyaikat pedig egy gyermek születésével akarják beteljesültnek tudni. Legyen szó arról, hogy anyukát kivágták az egyetemről, vagy apukából sosem lett élsportoló. A szülők mániákusan igyekeznek azt az életet a gyermekre erőltetni, amit valójában saját maguk akarnának élni. A hiba ezzel csupán az, hogy a gyermeknek mindenképp egy kijelölt úton kell végigmennie, a változtatásra pedig nem adatik lehetősége. Persze nem arról van szó, hogy ne segítsük a gyermeket egy jó iskola kiválasztásában, esetleg egy hozzá vélhetően testhezálló szakma kipróbálásában, hiszen ha lehetőséget kap a változtatásra, kellő érzelmi biztonságot nyújtanak neki a szülők, sikeres felnőtt válik belőle. Ellenkező esetben a gyermek egész életében megfelelési kényszerrel és szorongással fog küzdeni, ráadásul döntésképtelensége a szülőktől való elszakadás után is meglévő problémát fog jelenteni. Egészen durva esetei is vannak az efféle hozzáállásnak, mikor a szülő még a gyermeke felnőttkorában is beteges irányításmániában szenved. A teendő tehát az aranyközépút megtalálása, ami valljuk be, brutál nehéz feladat.

A szeretettel üzletelők

Egyes szülők úgy érzik, a gyermek tartozik nekik azért, mert felnevelték, etették, ruházták, embert faragtak belőle. Normál esetben a gyermek mindig érez valamiféle bűntudatot, hogy nem tud eleget tenni a szüleiért viszonzásul, ám vannak olyan anyukák és apukák, akik szinte sportot űznek abból, hogy érzelmileg zsarolják a gyermeket, hogy attól kicsikarjanak valamit. „Feladtam érted az egész életem, így hálálod meg?” vagy éppen „Elment rád az egész fiatalságom, mégis így viselkedsz!” esetleg „Azok után, amit érted tettem, tartozol nekem!” – hangozhat el az ingerült, üzletelő szülő szájából. Szögezzük le, egy valamirevaló szülő sosem vár el semmit a gyermekétől azért cserébe, hogy felnevelte. Mivel nem a gyermek akart megszületni, hanem a szülők döntésének eredménye, így nagy kegyetlenség elvárni bármit is a gyerektől, ami kompenzálja a ráfordított időt és energiát. A megfelelési kényszer ezúttal is kialakulhat, ráadásul az ilyen beállítottságú szülőkkel szemben nem alakul ki feltétlen bizalom a gyermek részéről. Pozitív tetteiket állandó üzleti tevékenységnek fogja tekinteni. Normális esetben a gyermeknek nem kell mondani, hogy viszonozza a „szívességet”, hiszen a szeretet, amit a szülők iránt érzünk, mindig abban fog motiválni, hogy segítsük őket ott, ahol csak tudjuk. Ez az érzelem pedig soha semmilyen kapcsolatban sem képezheti üzlet tárgyát.

A túlontúl szigorúak

Sokan úgy gondolnak a szülői létre, mint egy főnök-beosztott kapcsolatra. A szülő megmondja a tutit, a gyerek pedig szó nélkül tűri és csinálja. Egy bizonyos pontig talán működhet is, ám eljön az az idő, amikor a gyerek vagy megpróbál kitörni a nyomás alól, vagy összeroppan tőle. Biztosan mindenki életében egyszer találkozott már azzal a típusú emberrel, aki mindennemű gyengédséget száműz a szülő-gyermek kapcsolatból, csupán az eredmények érdeklik. Tutujgatásra nincs szükség, hadd sírjon a gyerek, majd abbahagyja, és megtanulja, hogy kell keménynek lenni. A lehető legrosszabb, ha a gyermeket megfosztjuk az érzelmi biztonságtól. Tovább rontja a helyzetet, ha ez dühvel párosul, például a gyermek kudarcát haraggal kezelik, azaz megbüntetik, vagy érzelmi bántalmazásnak teszik ki a csemetét. Hosszútávon ezt a fajta viselkedést a gyermek is átveszi, felnőttkorában pedig képtelen lesz higgadtan reagálni egy esetleges kudarcélményre. További hozadéka, hogy a gyermek egy idő után képtelen lesz kimutatni az érzelmeit, fél, esetleg szégyelli őket, így az állandó elfojtástól komoly mentális vagy fizikai betegségek alakulhatnak ki.

A „viccelődők”

Nem csak a szülők, szinte bárki eshet abba a hibába, hogy túltolja a poénkodást. A legbántóbb egy gyerek számára az lehet, ha a saját szüleitől kell hallja, hogy valami nincs rendben vele. Túl magas, túl kövér, túl lassú a felfogása, túl nagy a lába, túl kuszák a fogai, szinte bármilyen hibát lehet találni akárkiben. Egyes szülők előszeretettel viccelnek gyermekük vélt „fogyatékosságán” a család előtt, még rosszabb esetben barátok vagy ismerősök körében. Az „ostoba vagy mint a föld” vagy „akkora vagy, hogy egyszerűbb átugrani mint megkerülni” és a „lányom, ezentúl csak répát ehetsz, akkora fogaid vannak” típusú „vicces” oda-odaszólások igen komoly sebet tudnak ejteni egy fejlődésben és önmegismerésben lévő gyermek önbecsülésén. Mivel elméletben minden szülő számára a saját gyermeke a legszebb, ezért semmiképp se gúnyolódjunk rajta, pláne olyan miatt, amiről igazán nem tehet. Ha kritikát fogalmazunk meg a gyermekkel szemben, célszerű azt nem kritikaként, inkább javaslatként tálalni, például ha a porontyot szeretnénk lebeszélni a boltban egy csúnya, csicsás cipőről, amiről tudjuk, hogy úgysem fogja soha felvenni. Ebben az esetben sem az ízlésvilágát kell kritizálni, nem a gyereket kell a földbe döngölni, csupán finoman rá kell vezetni például egy másik modell megvételére. A szülői praktikák tárháza kimeríthetetlen e téren, nem árt kreatívnak lenni, hiszen a gyermek önbecsülésébe gázolás hosszútávon önértékelési problémákhoz, testképzavarhoz és túlzott önbizalomhiányhoz vezet.

A gyermekverők

Az, aki folyamatosan bántalmazza a gyermekét, legyen szó pofonról, fenéken billentésről, hideg zuhany alá tartásról, hajtépésről, bármiről, az gyermekbántalmazónak minősül. Manapság egyre több a vita, egy-egy pofon belefér-e a nevelésbe, hiszen a szülő sokszor képtelen már hogy hatni az elkanászodott gyermekre. A gyermekek pártját fogók azt vallják, egy fizikai és értelmi fölénnyel rendelkező ember nem üthet meg egy nála kisebb, védekezésre képtelen gyermeket. A bizalom megszakadásával az nevelődik a gyermekbe, hogy bármilyen konfliktusra erőszak a válasz, így maga is hasonlóképp fogja rendezni a későbbiekben a nézeteltéréseit. A szülőkkel való kapcsolat megromolhat, mivel maga az anya és az apa képe önmagában szorongást vált ki a gyermekből még felnőttkorban is. Ez mindenképp a család széteséséhez vagy legalábbis működésképtelenségéhez vezet. Sajnos nem ritka esetben a gyermekek tinédzser– vagy felnőttkorukban agresszióval lépnek fel a bántalmazó szülő ellen, és egy-egy pofon alkalmával visszaütnek. További elborzasztó tény, pszichológusok megállapították, egy bántalmazott gyermek maga is vagy bántalmazóvá válik, vagy pedig nagy százalékkal egy bántalmazó kapcsolatba kerül.

A magánszféra megsértői

A szülő számára nehezen feldolgozható tény, hogy gyermekük megnő, már nem az az édes kis tutujgatnivaló kisbaba, aki egykor volt. Sokan képtelenek ezt elfogadni, viselkedésük nem formálódik a gyermek korának változásával. A gyermekek tinikorban a legsérülékenyebbek, ilyenkor keresik ugyanis önmagukat. Testi változásaikat nemritkán szégyenkezve tapasztalják, épp ezért kell odafigyelni arra, hogy véletlenül se nyissunk rájuk kopogás nélkül például a fürdőszobában, vagy zavarjuk meg őket akkor, mikor a vécén ülnek. Durva esetekben a szülő indulattal kezeli, ha gyermeke takargatja magát, vagy éppen nem oszt meg vele mindent. Nincs mit tenni, tiszteletben kell tartani, hogy a gyerek lassacskán felnő, mivel ellenkező esetben maga sem fogja tudni, hol húzódnak a határok két ember között, ráadásul a trauma, amit például többszöri rányitás okoz, gátolhatja a gyermeket egy normális párkapcsolat kialakításában.

A szeretettel fojtó

Sajnos az sem megoldás, ha túlszeretjük a gyereket, méghozzá két okból kifolyólag. Többen esnek bele abba a hibába, hogy attól tartják magukat jó szülőnek, ha mindent megadnak a gyereknek. Új játék, új telefon, új számítógép, listaszerűen szerzik be a gyermek legújabb kívánságait. A gyermek szeretete sosem attól függött, kinek mennyi pénze van – és ezután sem fog. Az egyetlen, amit el lehet érni ezzel a hozzáállással, hogy a gyermek sosem fogja megtanulni értékelnie, amije van, állandó követelő magatartásával pedig a végletekig kiszipolyozza a szülőket még felnőttkorban is. A túlzott szeretet megadásával is ugyanez a helyzet, hiszen ha a szülő túlságosan magához láncolja a gyermeket, például agyonfélti vagy agyontutujgatja, a gyerek sosem válik önállóvá. Nem sajátítja el az ismereteket, ami az élethez szükséges. Például sosem tanul meg főzni, nehogy megégesse vagy megvágja magát, vagy sosem utazhat, nehogy elrabolják vagy baleset érje. A gyermeket úgymond buborékban tartó szülők megfosztják a teljes értékű élettől a gyermeküket, akik később jellemzően önbizalom hiányosak lesznek minden téren, legyen az munka vagy párkapcsolat.

Szülőnek lenni nem könnyű feladat, és lássuk be, ők is emberek. Hibázhatnak, tévedhetnek, nekünk pedig az a dolgunk, hogy elfogadjuk ezt. A legtöbben elmondhatjuk magunkról, a szüleink mindent megtettek értünk, feltétlen szeretettel és bizalommal támogattak minket, így egy óriási köszönömmel adózhatunk minden olyan anyukának és apukának, aki erejükön felül vizsgáztak ötösre szülőségből. Köszönjük!

0 Tovább

Lélektan: Depresszió vagy rosszkedv?

Mert nem mindegy, miről van szó. Sokan ugyanis hajlamosak rosszkedvüket depressziónak titulálni, ám ennek a fordítottja is előfordul. Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Időnként mindenkit gyötör a rosszkedv, valakit többször, valakit kevesebbszer. Ennek kiváltó oka lehet a veszteség vagy csupán egy elfuserált nap, amikor még csak közelében sem járunk az elképzeléseinknek. Ez az állapot azonban az idő múlásával javul, majd teljesen el is múlik. A depresszió esetében más a helyzet, egy tartós, magától el nem múló, alattomos kórról van szó. Mivel a depressziós emberek követik el a legtöbb hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkossági kísérletet, így a probléma sokkal veszélyesebb, mint az első pillanatra hinnénk.

lélektan  depresszió rosszkedv tünetek érdekességek

Mit érez az, akinek rosszkedve van?

A reklámok és filmek előszeretettel ábrázolják az életet olyannak, amilyen valójában nem is – mindig vidám, könnyed, tele van szórakozással. A valóságban azonban igazi érzelmi hullámvasúton utazunk, hiszen számtalan környezeti hatás képes befolyásolni a kedélyállapotunkat. Lehet, hogy egyik pillanatban még boldogan cseverészünk a barátainkkal, a másik pillanatban pedig egy váratlan telefonhívás hatására levertté, szorongóvá válunk. A rosszkedv általában gyors lefolyású, akadnak ez alól persze kivételek, de rendszerint néhány nap alatt elmúlik. A rosszkedvet az apróságoktól az egészen nagy horderejű dolgok is kiválthatják. Ilyenkor jellemző az étvágytalanság, állandó negatív gondolatok, gyomor– és emésztési panaszok. Mindezek azokban csak időszakosan fennálló panaszok. A rosszkedvű személy lát kiutat a helyzetéből, azaz pontosan tudja, hogy nemsoká jobb kedve lesz majd.

Mit érez a depressziós?

A depresszió a rosszkedvvel ellentétben egy véget nem érő folyamatnak tűnik. A magány, a kiüresedés, az állandó levertség szinte minden percben nyomasztja a beteget. A hétköznapi feladatokat képtelen elvégezni, mint például a személyes higiénia vagy háztartáshoz tartozó teendők, mivel állandó fáradtságot érez. Legszívesebben nem csinálna semmit, ami még inkább nyomasztani kezdi, bűntudatot érez, mivel nem produktív, alvászavarral küzd. Fizikai tünetként felsorolható a fejfájás, a fogyás vagy nagymértékű hízás, az emésztési zavarok, szédülés és nem ritkán a hallucináció is. A depressziónak egy kiváltó esemény az oka, ám az állandó rosszkedvre a külső szemlélők szerint nincs magyarázat. A legalább három hete fennálló, állandó rosszkedv már okot adhat az aggodalomra.

Mik a depresszió kiváltó okai?

A depresszió biológiai eredetének meglétét már bizonyították. Míg a rosszkedvért pusztán a környezeti tényezők tehetők felelőssé, addig a depresszióra való hajlam már a genetikába is lehet kódolva. Így ebben az esetben a környezeti hatás aktiválhatja a biológiai érzékenységet, és egyenes út vezet a depresszió felé. Attól azonban, hogy valakinek hajlama van rá, nem biztos, hogy mindenképp illeni fog rá a kórkép. A depresszióra való hajlamról egyelőre nem tudni, örökölhető-e. A brit Oxford University tudósai olyan génmutációkat kerestek, amik okozhatják a kór kialakulását, a vizsgálat eredményeképp pedig azt állítják, a motikondriumoknak köze lehet a depresszióhoz. Téves gondolat azonban azt feltételezni, hogy a depresszió kizárólag a genetikán múlik, hiszen nagyon is komplex betegségről van szó, így további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy kiderüljön, mitől olyan tartós állapot. Külső hatásnak olyan nagy érzelmi ráhatásokról beszélhetünk, mint például egy állandóan stresszes munkahely, rossz párkapcsolat, gyermekkori traumák, valamilyen baleset, halál közeli élmény vagy a gyász. Az ilyen események feldolgozása sokaknak meghaladja a képességeit, képtelenek egyről a kettőre lépni segítség nélkül, ez pedig kialakíthatja a tartós, levert állapotot.

Meglepő tények a depresszióról

Mivel még mindig nehezen behatárolható betegségről beszélünk, ezért időről-időre új információk derülnek ki róla. Mára már bizonyos, hogy a depresszióban leginkább a nők szenvednek, majdnem kétszer annyian vannak, mint a férfiak. Míg a gyengébbik nemet az érzelmi csalódások vágják földhöz, addig a férfiak leginkább a munka és a teljesítőképességük miatt válnak depresszióssá. Valószínűleg a genetikai különbözőség okozza ezt az igen eltérő arányt. További érdekesség, hogy a depresszió nem kizárólagosan gyógyszerrel gyógyítható. Egy pszichoterapeuta segítségével akár a beszélgetés is hatásos lehet, ám a kutatók szerint a két módszer együttes alkalmazása a legcélravezetőbb, azaz antidepresszánsok és beszélgetős terápiák egyidejű igénybevétele. Talán kevesen tudják, ám a gyermekek is lehetnek depressziósok. Igaz, az ő esetükben igen nehéz rájönni, mikor beszélünk figyelemzavarról, viselkedési torzulásokról. Leginkább jellemző rájuk az ingerlékenység, illetve a társaság folyamatos mellőzése. Egy depressziós gyerek gyakran képtelen koncentrálni az órán, rossz jegyeket szereznek, hátrányba kerülnek tanulás téren a korosztályukkal szemben.

Érezzük tehát, hogy a két állapot között óriási különbség van.  A depressziónak több fajtája is van, elkülönítésükhöz mindenképp szakember segítségére van szükség. Ne higgyük, hogy ismerőseink, családtagjaink, barátaink csupán visszahúzódó, pesszimista emberek, ne próbáljuk meg mindenképp a szőnyeg alá söpörtetni velük a számunkra bagatelnek tűnő problémákat. A depresszióból kivezető út első lépése a probléma felismerése és elfogadása. Minden esetben szüksége van a betegnek támogatásra, legyen szó a környezetünkben élőről vagy akár saját magunkról.

0 Tovább

Sokkoló: Szerinted léteznek ezek a fóbiák?

Talán nem lesz olyan könnyű dolgod, mint elsőre látszik! Sokan ugyanis egészen irracionális dolgoktól félnek. A felsorolásban elrejtettünk egy kakukktojást, így nincs más dolgod, mint kitalálni, melyik az. Megfejtés a cikk végén!

A fóbiák

A fóbia akkor alakul ki, mikor szorongásunkat egy bizonyos dologhoz kötjük, ezáltal pedig félelem alakul ki. A betegek maguk is tisztában vannak a túlzó mértékű rettegésükkel, érzelmeiket azonban képtelenek kontrolálni, mikor a fóbiás tárgy a közelükbe kerül. A fóbiások között a nők vezetnek, ők ugyanis nagyobb arányban szenvednek ettől az állapottól, mint a férfiak, az Egyesült Államokban pedig a felnőtt lakosság közel 15 százaléka vallja magát fóbiásnak. Tudományos kutatások alapján kijelenthetnénk, hogy leginkább a tanulás útján sajátítjuk el a félelmet, azaz például a szülők félelmeire adott reakciónk nem más, minthogy magunk is elkerüljük az adott dolgot, ami a felmenőknél kiváltja a rettegést. Egy másik elmélet szerint biológiailag van belénk kódolva a válaszreakció, azaz a félelmünk gyökere őseinknél keresendő. Jól magyarázható ezzel az a tény, hogy egyesek a kezdetektől fogva rettegnek bizonyos állatoktól, például kígyóktól, egerektől, pókoktól. A fóbiakutatás azonban többféle elméletet is eredményezett, amik igazság szerint mind-mind elfogadhatóak, így igen nehéz behatárolni, hogy mi okozza pontosan az irracionális félelmet. A legújabb elméletek szerint a kultúránk határozza meg, mitől illendő félnünk.

Lachanofóbia

Az egészséges életmód meghatározó tényezője az életünknek. Valaki vallásként tekint rá, valaki szimplán jól érzi magát, ha sok zöldséget és gyümölcsöt eszik. A lachanofóbiásoknak azonban más a véleményük, ők ugyanis irtóznak a zöldségektől. Egészen kirívó eseteit is ismerjük ennek a betegségnek, ugyanis Angliában körülbelül 1000 bejegyzett emberről tudni, hogy rettegnek a zöldségektől. Egy brit egyetemistalány például izzadásos pánikba esik, hogyha meglát egy répát a közelében. A lachanofóbiásokat kifejezetten undorítja a szár vagy a gyökérszerű kinézet, így képtelenek akár egy falatot is lenyomni a torkukon, hiába kapnák készen, ízlésesen a feltálalt zöldségeket.

Genufóbia

Nyáron mindenki szeret lenge ruhában járni, kifejezetten szép szoknyákat és rövidnadrágokat látni. A genufóbiások számára a nyár igazi kihívást jelent. Ők ugyanis betegesen rettegnek az emberi térdektől. Legyen szó idegenéről, barátéról vagy a sajátjukról, a genufóbiások émelygést, hányingert, kóros izzadást tapasztalnak magukon, ha efféle fedetlen testtájra téved a tekintetük.

Ergaziofóbia

Azaz félelem a munkától, vagy bármilyen aktivitástól. Igen nehéz kimutatni, ugyanis számtalan formában is megnyilvánulhat. Az egyén általában egy feladat elvégzése előtt rendkívül szorong, hányingerrel küszködik, viselkedése zavart. Ez a fóbia könnyen összekeverhető más mentális problémákkal, így kimutatása igen nehéz. Földünk lakosságának igen csekély százalékát érinti csak.

Alektorofóbia

Azaz félelem a csirkéktől. Talán elsőre nem is gondolnánk, hogy mi oka lehet az embernek félni tollas barátainktól. Félelmük gyakorlatilag abban merül ki, hogy attól rettegnek, a csirkék váratlanul megtámadják őket. Persze akadnak igen harcias példányok, ám legtöbbször nem indokolt ez a félelem. Az alektorofóbiások azonban nem csak az élő csirkétől félnek. Előfordul, hogy a nyers vagy asztalra szánt változatuk is rettegést vált ki a betegből. Ez esetben ugyanis a szárnyasok okozta fertőzések keltenek félelmet.

Unguisfaviofóbia

Ugye mindenki utálja, ha a koszos a keze? Vagy legalábbis azt, ha valami a körmünk alá ragad? Az unguisfaviofóbiások irracionális félelmet éreznek, hogyha a körmük alá tapad a piszok. Az ujjakon tenyésző baktériumok által okozott betegségek váltják ki a rettegést. Ezek a betegek kórosan sokat mosnak kezet és piszkálják a körmök környékét.

Nomofóbia

Manapság elképzelhetetlen, hogy ne legyünk szinte azonnal elérhetőek. Sokszor meg is nehezíti ez a mindennapjainkat. Vannak azonban olyanok, akik kifejezetten rettegnek attól, ha mobil nélkül kell létezniük. Ők a nomofóbiások, azaz „no mobil fóbiások”. Ezek a betegek félnek attól, hogy esetleg elveszítik vagy otthon hagyják a mobiljukat, és onnantól nélkülük kell boldogulniuk. A hölgyek ismét vezetnek, ugyanis 1000 emberből 600 biztosan nomofóbiás, köztük is a nők vannak többségben.

Coimetrofóba

Halloween, halottak napja, számtalan ünnep van, ami a holtakról szól. A coimetrofóbiások számára kész rémálom ez az időszak, ők ugyanis rettegnek a temetőktől. A betegségek és a halott testek gondolatától az egyént a rosszullét kerülgeti, képesek akár ájulásig borzolni a saját idegeiket. Érdekes, hogy ehhez a fóbiához általában kapcsolódik a phasmofóbia is, azaz a szellemektől való beteges félelem.

Végül a kamufóbia…

…az unguisfaviofóbia. Legjobb tudomásunk szerint ugyanis nem létezik ilyen. Ha kitaláltad, fogadd őszinte gratulációnkat, ha nem, akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen valóban megdöbbentő fóbiák közé rejtettük a kreációnkat.

0 Tovább

Lista: Érdekességek, amit talán nem tudtál az alvásról

Az alvás életünk nélkülözhetetlen folyamata, valakinek már szinte a hobbija. Az azonban egyáltalán nem biztos, hogy mindent tudsz róla. Néhány érdekes tény az alvásról.

alvás lista érdekesség hormon stressz

1. Vannak olyanok, akik félnek az elalvástól.

A szomnifóbiának nevezett jelenség nagyon extrém fóbiának minősül, ilyenkor az alanyok egyszerűen képtelenek elmenni aludni. Hogy miért? Valószínűleg valamilyen traumatikus élményt szereztek álmukban, autóban utaztak, mikor az kisiklott, vagy nekiment valaminek, esetleg egy tűzvész kellős közepén ébredtek. A szomnifóbiások nem magától az alvástól félnek, hanem az azzal járó kontrollvesztéssel. Képtelenek megbirkózni a gondolattal, hogy elalvás után ön tudatlan állapotba kerülnek, nem uruk a testüknek és a környezetüknek. Gyakori tünetként szerepel a légszomj, az alvászavar, az agresszív viselkedés vagy a zavartság.

2. Az ember az egyetlen élőlény, amely képes késleltetni az elalvás időpontját

Még egy utolsó rész a sorozatunkból, egy pohár víz, jaj, ki kell mennem vécére – egyedül az ember képes arra, hogy effélék miatt eltolja az alvást. Rengeteg videót találni a neten kutyákról, amik akár evés közben is képesek elaludni, ez egyébként jellemző a kisbabákra is. Egy átmulatott éjszaka után persze bárki képes lenne akár állva is elaludni, ám normál esetben az emberben megvan az önkontroll, és még álmosan is képes feladatokat végezni – ugyan nem maximális eredménnyel.

3. Minél kisebb egy állat, annál kevesebbet alszik.

Azt gondolnánk, a méret és az alvásigény közt biztosan összefüggés van, de ez nem igaz. A zsiráfok például napi másfél órát alszanak csak, az őzek és lovak 3-3 órát, az elefánt pedig napi négy órát képes csak aludni. Ezzel szemben a rágcsálók igen nagy előnnyel vezetnek. Érdekes, hogy a halakról például nem sokat tudni, ugyan az alvási szokásaik hasonlóak az emlősökéhez, mégsem sikerült eddig fényt deríteni arra, mi folyik az agyukban, mikor pihennek.

4. Stresszhelyzetben működésbe lép egy belső ébresztőóra

Észrevetted már, hogy ha fontos találkozó, vizsga vagy utazás előtt állsz, felkelsz az ébresztőóra csörgése előtt? Ez azért van, mivel a tested a felgyülemlett stressz miatt készen áll arra, hogy bármikor indulásra készen legyen.

alvás lista érdekesség hormon stressz

5. A gyermekek alvás közben nőnek.

Ennek az oka az úgynevezett szomatotropin, ami az éjszakai alvás során szabadul fel. Ez a hormon segít ugyanis a gyors növekedésben. A testre gyakorolt hatása viszont ennyiben nem merül ki, ugyanis befolyásolja az alvási szakaszok mélységét és intenzitását is.

6. A vakok is látnak képeket az álmaikban.

Persze, itt fontos megemlíteni, hogy nem mindegy, mikor következett be a vakság. Akik a látás képességével születtek, ők a látásvesztés bekövetkezte után is képesek felidézni emlékeiket, ha épp álmodnak. A vakon születettekkel más a helyzet, ők az összes többi érzékszervük bevonásával képesek álmokat alkotni.

7. Sokan kényszeresen végeznek mozgásokat alvás közben.

Ezt az első, sőt második pillantásra is ijesztő jelenséget paraszomniának hívják. A fogcsikorgatás, alvajárás stb. ebbe a csoportba tartozik, lényegük, hogy a paraszomniások nincsenek tisztában azzal, mit cselekszenek. Az egyszerűtől, mint az álmunkban beszéléstől akár a legextrémebb helyzetekig is terjedhet a skála. Sokan számolnak be ébredés előtti bénulásról, amikor is azt hiszik, már éber állapotban vannak, ám képtelenek mozdulni. Ilyenkor ijesztő események történnek az álmodóval, úgynevezett lidércnyomásuk van. Durvább esetekben a paraszomniások egy éber ember látszatát keltik, ám erőszakossá válnak, vagy éppen megkárosíthatják magukat azzal, hogy házon kívül a tudattalanul fizetnek valamiért.

8. 20 százalékkal kevesebbet alszunk, mint száz évvel ezelőtt.

Ez a tény elsőre megdöbbentőnek hathat, mivel száz éve egészen más életritmusban éltek az emberek. Ugyan 5 nap helyett 6-ot dolgoztak, mégsem okozott nekik gondot, ha az alvásról volt szó. Számtalan kutató vetette bele magát a témába, és próbálták kideríteni, pontosan miért alszunk javarészt olyan keveset. A válasz kissé kézenfekvő lehet, ugyanis a stressz nagyban hozzásegíti a társadalmat a nem megfelelő pihenési idő eléréséhez. Oké-oké, de eddig is stresszeltek az emberek, nem? Valóban, ám a magas stresszfaktor mellé társul a technika is, aminek egyre többször érezhetjük nem áldásos hatását. Tény ugyanis, hogy a villódzó, hangos berendezések nagyon is megnehezítik az elalvás folyamatát. A tökéletes alvás receptjét még nagyban alakítják, így csak a legjobbakat remélhetjük.

9. A kevés alvástól látszanak a bőrhibák

Egy kutatás során 100 nőt kértek arra, hogy vegyenek részt egy alvási kísérletben. 50 nő 8 órát aludt, a többi csak 6-ot. Ezután csere történt. A kutatás végül azt eredményezte, hogy a meglévő bőrhibák nagyon is jobban látszanak, ha nem alszik eleget az ember. A ráncok csaknem 50%-kal jobban megmutatkoznak, mint egyébként, ráadásul a bőrpír és a különféle elszíneződések is körülbelül 20%-kal jobban látszanak.

10. A túlzott ébrenlét agykárosodást okozhat

A húsz órát megközelítő ébrenlét káros az agyra nézve. Mivel az agy képtelen regenerálni önmagát, így a folyamatos és sok ideig tartó ébrenlét felér egy kiadós lerészegedéssel. Tudósok állapították meg ugyanis, hogy egy olyan személy, aki huzamosabb ideje nem aludt, körülbelül úgy viselkedik, mint akinek közel 0,1%-os a véralkoholszintje. Ha azt nézzük, ez igen riasztó, ugyanis a volán mögé ülve szinte elkerülhetetlennek tűnik a baleset.

0 Tovább

Tudomány: Dolgozzunk csak négy napot!

A négynapos munkahét bevezetéséről már tavaly is sok terv született, lássuk, hogy nézne ki pontosan!

Szinte már kicsi korunk óta azt a nézetet verik belénk, hogy a jó munkához idő és energia kell. Minél többet dolgozik valaki, annál sikeresebb, minél több vért izzad, annál jobb eredmény születik a végén. De mi van, ha ez az egész csak egy téves berögződés? Mi van, ha a testünk teljesen másként áll hozzá ehhez a kijelentéshez? Kutatók százai foglalkoztak a témával, miként lehetne hatékonyabbá tenni a munkavégzést, barátiabbá tenni a körülményeket. Végül az a megállapítás született, hogy egy nappal meg kellene rövidíteni a munkahetet, azaz öt helyett négy napot kellene csak dolgoznunk. Egyes helyeken megfigyelhetjük, hogy pénteken, főleg délután nemigen folyik hatékony munka. A legtöbben fáradtak, a hétvégét tervezik, ráadásul a munkáltató sem tiltakozik hevesen, és küldi robotmunkára a dolgozóit a munkahét utolsó óráiban.

Mi vezetett idáig?

A kutatás egyik nagy motivációját képezik az egyre romló táppénz-statisztikák. Mivel a magyar egészségügyi eredmények igen rosszak, beleértve az alkoholizmus mértékét, az elhízást, a stressz faktorokat stb. előzetesen ezt vették górcső alá. Kiderült, hogy Magyarországon egy-egy ágazaton belül nem mindenhol dolgozik megfelelő számú alkalmazott, így egy ember akár kettő helyett is végezheti a feladatokat. Ez az állapot teljes kimerüléshez vezet, ami hajlamossá teszi a dolgozókat mindenfajta betegségre az egyre gyengülő immunrendszer miatt. Jó ez így? Egyértelmű, hogy nem. Ezért is vált egyre sürgetőbbé a munkanapok számának megkurtításának alapos kutatása.

Mik a pozitívumok?

Egyes országok már megkezdték a kísérleteket, ide tartozik Spanyolország, Svédország, Hollandia, Amerika és Franciaország is. A fejlődő technológia és a robotika lehetővé tenné, hogy 3 napos pihenőnapot biztosítsanak a munkaadók a dolgozóiknak. A hatások vizsgálatára nagy hangsúlyt fektettek a kutatásban, egészen meglepő eredmények születtek. Elsősorban azt vizsgálták, a fáradtság mennyire szorítható vissza a munkanapok lecsökkentésével. Mivel a kimerült dolgozók nemcsak hogy nem végeznek 100%-os munkát, a munkahelyi légkör romlásához is jelentősen hozzájárulnak. Felmérések igazolják, hogy 7 munkaóra az, amit egy dolgozó hatékony munkavégzéssel tud tölteni, ezután a teljesítménye fokozatosan romlik. Érthető ez a szellemi munkát végzőkre, illetve a kétkezi munkásokra is. További pozitívum, hogy a megnövekedett szabadidőnek köszönhetően több idő jut az alvásra, az egészséges táplálkozásra, a kikapcsolódásra. Mivel a stressz manapság Magyarországon az alkohol után a legnagyobb ellenség a lakosságra nézve, mindenképp forradalmi újítás lenne, hiszen jelentősen javulhatnának az egészségügyi statisztikáink. Sajnos egyre több stressz által kialakuló betegség válik népbetegséggé, ráadásul az egészségtelen táplálkozás is jelentősen rányomja a bélyegét a dolgozók közérzetére. Egy tudományos magazinban megjelent, egy amerikai kutatás bebizonyította, miszerint a túlórák és a szív- és érrendszeri betegségek közt összefüggés van. Ha 40 óránál is többet dolgozunk egy héten, ami valljuk be, igen sokakat érint, az legalább 25 százalékkal növeli a stroke kialakulását.

Mik a negatívumok?

Ugyan két évszázaddal ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt, hogy csupán heti 5 napot dolgozzunk, mégis megtörtént a változás. Mostanság ismét az a probléma vetülne fel, ami az előző változtatás kapcsán is, az életvitelünk túlságosan is az ötnapos munkarendre van szabva. A gyermekes családok számára igen nagy problémát jelentene az iskola kérdése, hiszen nem biztos, hogy az oktatási rendszer átformálhatóvá válna a munkaügyi rendszerrel egyszerre. A nyitvatartási idők, az adózás, a munkaórák száma pedig újabb problémákat vetnének fel. Tegyük fel, rövidebb lesz a hét, ám ezzel egyidejűleg megnövekednek a munkaórák is. Ahogy azt már előzőleg megtudtuk, a hatékony munkavégzés 7 órában mérhető, utána a fáradtság és a koncentráció hiánya romló teljesítményt idéz elő. Mivel csökken a figyelem, így a kétkezi munkások esetében megnövekedik a balesetek esélyének százaléka, ráadásul a szorongás ismét fellépő tényezőként szerepel, ami betegségek kialakulását idézheti elő.

A négynapos munkarendre való átállás tehát igen bonyolult kérdés, jelenleg még kísérleti stádiumban tart a megvalósítása, ám pozitívan fordulhatunk a jövő felé, ugyanis az olyan nagyvállatok, mint a Google, már rendszeresítettek intézkedéseket a dolgozóik érdekében, például téli sítúrákkal és nyári piknikekkel igyekszik a vezetőség visszaszorítani a stresszt, valamint támogatásokkal és az egészséges életmód szorgalmazásával segítik alkalmazottaikat

0 Tovább

neuro

blogavatar

Ha érdekel minden az emberi testről, főként az agyról, ami a tankönyvekben nincs bent, akkor feltétlen itt a helyed. A legérdekesebb tényekről és legmegdöbbentőbb történetekről olvashatsz a Neurón.

Címkefelhő

egészség (15),agy (6),mentális (6),pszichológia (5),tudomány (5),tippek (5),alvás (4),lista (4), (4),függőség (3),lélektan (3),depresszió (3),gyermek (3),megosztó (3),munka (2),facebook (2),veszély (2),hormon (2),betegség (2),sokkoló (2),félelem (2),stressz (2),rosszkedv (1),mérgező szülő (1),bántalmazás (1),érdekességek (1),tünetek (1),kockázat (1),instagram (1),segítség (1),közösségi oldal (1),mentő (1),ájulás (1),járókelő effektus (1),munkaidő (1),érdekesség (1),negatív (1),pozitív (1),kvíz (1),fóbia (1),hamis (1),horrorfilm (1),gyilkosság (1),horror (1),zavar (1),önpusztítás (1),adrenalin (1),figyelemzavar (1),veszélyérzet (1),figyelem (1),adhd (1),hiperaktivitás (1),zombi (1),farkasember (1),vérzés (1),igaz (1),logó (1),agytorna (1),alvásparalízis (1),szellemek (1),bizarr (1),mentális betegség (1),hallucináció (1),bénulás (1),memória (1),fájdalom (1),mandela-effektus (1),pihenés (1),módszer (1),szociális háló (1),emlék (1),átverés (1),agyserkentő (1),szerelem (1),szexualitás (1),objektofilia (1),kokain (1),heroin (1),kényszer (1),gyász (1),trauma (1),szenvedélybetegség (1),extrém (1),kimerültség (1),drog (1),elhízás (1),jelek (1),gyümölcs (1),zöldség (1),horkolás (1),alvópóz (1),videó (1),relaxáció (1),gerincfájás (1),alkohol (1),elsősegély (1),megelőzés (1),rák (1),mértékletesség (1),ASMR (1),elmélet (1),demencia (1),megosztás (1),képek (1),agyműködés (1),harc (1),felejtés (1),multiverzum (1),kontroll (1),dejavu (1),tévhit (1)

Facebook