Néhány tanács, amiről sokan azt hiszik, működik.

Mire kell figyelni, ha baleset történik?

A legfontosabb, ha azt látod, baleset zajlik a közeledben, hogy őrizd meg a nyugalmad. Sablonosnak hangozhat, ám másodpercek is döntő fontosságúak lehetnek életveszély esetén. Elengedhetetlen a mentők kiértesítése, ám ahhoz, hogy pontosan meg tudd mondani, hol vagy, mi történt, szükséged van az önuralmadra. A helyszín és a történtek ismertetése, a sérültek számának pontos meghatározása, esetlegesen pedig azt is el kell döntened, szükséges-e műszaki mentést kérned. Ezekhez mind hidegvér, és racionális gondolkodás szükséges. A gyakorlott elsősegélynyújtók is kérhetnek segítséget kívülállóktól, ám előfordulhat, hogy egyedül neked van csak lehetőséged segíteni egy bajbajutotton, így nem árt tisztában lenni néhány tévhittel, amik lassacskán beették magukat a köztudatba.

elsősegély tévhit vérzés ájulás mentő egészség

Tévhit: Az égett sebre kenjünk tejfölt/vajat.

Tény: Égés esetén el kell távolítani a beteg szennyezett ruháit, ékszereit. Amilyen gyorsan csak lehet, az égett részt igyekezzünk lehűteni, hogy minél kisebb mértékben károsodjanak a szövetek. Érdemes hideg, folyó víz alá tenni a sérült testrészt, és egészen addig ott tartani, amíg a felület kellően le nem hűl. Az égett sebre szigorúan tilos bármit is kenni, steril fedőkötéssel vagy hűtőkötéssel akadályozható meg a beszennyeződés.

Tévhit: Ha a gyerek félrenyel, az ujjunkkal ki tudjuk szedni a torkán akadt idegentestet.

Tény: Ez egy igen veszélyes művelet, a Vöröskereszt meghatározása szerint csupán akkor szabad belenyúlni a kisgyerek szájába, ha tisztán látjuk az idegentestet, egyéb esetben csupán sérüléseket okozunk, vagy teljesen elzárjuk a légutakat. A megfelelő módszer az, ha a gyermeket az ölünkbe vesszük, előre döntjük, majd óvatosan többször is ütést mérünk a lapockái közötti szakaszba. Ha az idegentest ezután sem távozik a szervezetből, valószínűsíthető a fulladás, így gondoskodnunk kell a gyermek újraélesztéséről, amíg a mentő ki nem érkezik a helyszínre.

Tévhit: Fejsérülés esetén van ok a pánikra, hiszen rengeteg vért veszít a beteg.

Tény: Egyes esetekben valóban ijedtségre adhat okot egy komolyabb sérülés, ám nem árt tudni, hogy a fejbőr alatt található a legtöbb ér, ezért egy igen kis seb is látványos vérzéshez vezethet. Érdemes megkeresni, honnan szivárog a vér, ez persze hajas fejbőr esetén nem könnyű feladat, majd ezután egy steril gézlapot szorítani a sebre. Körülbelül 10 percen belül eláll a vérzés, ha felületi sérülésről beszélünk. Létezik az úgynevezett sapkakötés, amit az elsősegélynyújtásban járatosak előszeretettel használnak, ám nincs gond akkor sem, ha valaki ezt nem ismeri, hiszen a sebre szorított gézlap bőven elegendő addig, amíg ki nem érkeznek a mentők, vagy nem látja orvos a sebesültet.

Tévhit: Orrvérzés esetén hajtsuk hátra a sérült fejét.

Tény: Orrvérzés esetén igen veszélyes, ha a vér visszafolyik a szervezetbe. Biztosítanunk kell a sérült számára a szabad, átjárható légutakat, ezért orrvérzés esetén fektessük a beteget a hasára, egy henger alakúra összegöngyölt törölközőt pedig tegyünk a homloka alá. A vér így szabadon távozhat anélkül, hogy fennállna a fulladás veszélye. Ebben a nyugalmi állapotban kell hagyni a beteget a mentő kiérkezéséig, vagy addig, amíg a vérzés meg nem szűnik. Az is hatásos módszer, hogyha a beteg előrehajol, orrnyergét szorítva várja, amíg a vérzés nem csillapodik. Ez körülbelül 5-10 percig is eltarthat a vérzés okától függően.

Tévhit: Ha a sérült sokkot kap, rángatózik, ki kell húznunk a nyelvét a szájából, nehogy lenyelje.

Tény: A nyelvet nem lehet lenyelni, csupán a gravitáció miatt a légutak irányába mozdul eszméletvesztés esetén. Rángatózó betegnek tilos a szájába nyúlni, hiszen bármikor megharaphatja az ujjunkat vagy akár a saját nyelvét, a vérző szerv pedig akár fulladáshoz is vezethet. Szintén tilos bármit a beteg szájába tenni, a legokosabb, ha megvárjuk, amíg a roham lezajlik. Tilos a beteget lefogni, lenyomni a földre, az egyetlen, amire ügyelnünk kell, hogy ne kerüljön számára megalázó helyzetbe, például közterületen lekerül a ruhája, illetve ne károsíthassa meg senki például azzal, hogy meglopja.

Tévhit: Átfagyott betegnek adjunk alkoholt, hogy felmelegedjen.

Tény: Az alkohol valóban melegség érzettel tölt el bennünket, ám épp az ellenkezője történik akkor, ha kihűlt betegnek adjuk. Van az italoknak ugyanis egy értágító tulajdonsága, ami annyit tesz, hogy a vért a végtagokba irányítja, ami végzetes kihűléshez vezetnek. Célszerű megvizsgálni, mi okozza a kihűlést, például vizes ruha esetén mindent el kell távolítani az áldozatról, és minél előbb meleg helyre kell vinni. Minden esetben orvosi ellátást kell biztosítani a sérült személy számára, hiszen elképzelhető, hogy maradandó károsodást okozott nála a kihűlés.

Tévhit: Vérzés esetén szorítókötést kell alkalmazni.

Tény: A szorítókötés hosszú évek óta tiltott az elsősegélynyújtásban, ugyanis hatása nem egy embernek okozott maradandó károsodást. A kötés lényege az lenne, hogy elzárja a főbb ereket, ezzel csillapítva a vérzést. A gyakorlatban azonban nem ez történik, mivel csupán a visszerek vérszállítását akadályozza meg, ami azt eredményezi, hogy a vér beáramlik az adott végtagba, ám kifelé már nem tud. A vér pang, súlyosbítva ezzel a vérveszteséget. További ellenérv, hogy az erős szorítás rendkívül roncsoló hatású, ugyanis mind az érfal, mind a szövet megsérül a kötés alkalmazása során. a módszer helyett nyomókötést kell alkalmazni, valamint a sérült tagot a fej fölé kell emelni, artériás vérzés esetén pedig meg kell keresni az artériás nyomópontot, és két ujjal addig nyomni azt, amíg a mentő ki nem érkezik.

Tévhit: Ha valaki egy ünnepségen/tömegben stb. rosszul lesz, le kell ültetni.

Tény: Mikor egy illető elájul, esetleg ájulás közeli állapotba kerül, mindenképp le kell fektetni. Mivel ilyenkor kevés vér áramlik a fejbe, biztosítani kell a megfelelő vérellátást. Ez úgy érhető el, ha az úgynevezett sokkfektetést alkalmazzuk, vagyis a lábakat körülbelül 45 fokos szögben megemeljük. Foghatjuk is, egy szék támlájára is helyezhetjük a végtagokat, a fő, hogy a lábakból a vér újra az agy felé áramoljon. Egészen addig kell így hagyni a beteget, amíg jobban nem érzi magát.