neuro

Az alvás az életünk legfontosabb aspektusa, ilyenkor regenerálódnak a szervek és raktározódnak el az ébrenlét alatt felhalmozódott információk. Craig Ballantyne fitneszedző arra vállalkozott, hogy egy egészséges életmódot támogató blogot indít, ahol többek közt megosztott követőivel egy titkot, hogyan lehet különféle voodoo-módszer nélkül kipihenten ébredni egy kiadós alvás után. Elméletének a „10-3-2-1-0-módszer” nevet adta. Ballantyne úgy véli, az ideális éjszakai alváshoz már a nap folyamán el kell kezdeni készülődni, rá kell hangolni a testet arra, hogy a megfelelő időben kezdje meg a regenerálódást. Itt van tehát az ötlet:

10 órával alvás előtt

Ez az az időszak, ami alatt meg kell szabadulnunk az összes stimuláns szertől, amit bevihetünk. Gondol itt Ballantyne a koffeinre, a cukorra és egyéb serkentőkre. Ezektől ugyanis a véráramlás felgyorsul, állandó energia termelődik, ez pedig gátolja a könnyű elalvást. Tilos tehát alvás előtt 10 órával energiaitalt, kávét, fekete teát, cukros üdítőitalokat, csokoládét és más édességeket fogyasztani. Helyettesíthetők ezek a termékek koffein és cukormentes italokkal, a zöld teával, alacsony cukortartalmú gyümölcsökkel és zöldségekkel.

3 órával alvás előtt

A következő követendő pont az alvás előtti 3 órára vonatkozik, ekkor ugyanis tilos bárminemű alkoholt fogyasztani. A test óriási energiát fordít arra, hogy megszabaduljon az alkoholok káros összetevőitől, ehhez pedig a legjobb mód az, hogyha zsíros ételeket fogyasztunk. A nehéz ételek fogyasztása további energia felhasználására készteti a testet, ami meggátolja az alvási folyamat következtében történő raktározást. Mindezek következményeként a reggeli keléskor fáradtságot, kialvatlanságot érzünk.

2 órával alvás előtt

A legnagyobb hiba, amit elalvás előtt elkövethetünk, ha elkezdjük megtervezni a másnapot. Sokan hazaviszik a munkájukat, és éjszakába nyúlóan próbálnak a teendőik listájának végére jutni. A folyamatos koncentráció miatt az agy képtelen az elalvás előtti fázisba kapcsolni, hiszen folyamatos munkának van kitéve. A legjobb, amit tehetünk, ha hagyjuk a munkát és az elintézendő dolgok listáját, és másnap, kipihenten állunk neki újra dolgozni.

1 órával alvás előtt

Alváshoz készülődvén elérkezünk a legfontosabb fázishoz, az utolsó ébren töltött egy órához. Ilyenkor nagyon fontos, hogy semmilyen felesleges tevékenységgel ne terheljük az agyunkat. Szigorúan tilos a TV nézés, a számítógépezés, sőt még a mobiltelefon használata is. Hogy még véletlenül se csábuljunk el, érdemes bekapcsolni a mobilokon a Ne zavarj funkciót egészen reggelig, így értesítéseket sem fogunk kapni, ami kizökkentene az elalvási folyamatból. Ballantyne egy kevésbé izgalmas könyvet, esetleg képes újságot ajánl, hiszen a képernyők vibrálása jócskán megnehezíti az elalvást.

Az ébredés

Ezerféle tipp és módszer kering a neten arról, hogyan lehet megkönnyíteni az ébredést. Ballantyne szerint nem szabad megszakítani az alvási ciklust, így az ébresztőt  körülbelül 6 és 8 órányi alvás után érdemes megejteni. Fontos, hogy iktassuk ki a szundi funkciót, mivel pár percnyi szundikálás is elölről indítja az egész alvási metódust, ami azt eredményezi, hogy sokkal fáradtabban kelünk, mint ahogyan lefeküdtünk. Hogy ne legyünk kótyagosak, néhány egyszerűbb tornagyakorlattal felébreszthetjük a testünket, és beindíthatjuk a vérkeringést.

 A legjobb alvópóz

Az éjjeli alvás sokkal járul hozzá az egészségünk megőrzéséhez, így érdemes odafigyelni, milyen pózban alszunk. Ballantyne szerint a legoptimálisabb, ha a hátunkon fekszünk, mivel ez a testhelyzet okozza a legkevesebb ráncot, hiszen nincs nyomás az arcon, ráadásul a mellek sem ereszkednek meg olyan könnyen. További jótékony hatását is kifejti a háton fekvés, mivel a gerinc képes teljesen elnyúlni, a csigolyák és az ízületek ezáltal a megfelelő pozícióba kerülnek, így kisebb eséllyel alakulnak ki elváltozások.

​Egy érdekes elmélet látott napvilágot, ami gyakorlatilag alapjaiban változtatja meg a függőségről kialakult nézeteinket. Lehetséges, hogy ez idáig mindent rosszul gondoltunk?

Mi okozza a függőséget?

Először buta kérdésnek tűnhet, hiszen egyöntetűen azt felelhetjük, a függőség tárgya okozza a függőséget. Vegyük példának a tudatmódosító szereket. Bizonyára mindenkit óva intettek legalább egyszer az életben, hogy idegenektől sose fogadjunk el italt, hogy a poharunkat egy szórakozóhelyen ne hagyjuk sehol őrizetlenül, mivel bármit beletehetnek. Elég egy korty, és máris megvan a baj. Ha a test 20 napig állandó drogadagolásnak van kitéve, a szervezet a 21. napon már kívánni kezdi a szert. Ennek oka a drogban található kémiai anyagoknak köszönhető. E nehezen szabályozható, beteges tudatállapotot hívjuk függőségnek. A kérdés, hogy helyesek-e a vélekedéseink, adott. Egy kutatócsoport azonban egyértelműen megcáfolta a laikusok elméletét a függőségről.

Egy érdekes kísérlet eredménye

Első ízben vizsgáljuk meg, mi történik, ha eltörjük a combcsontunkat, és bemegyünk vele a kórházba! Egy gyors röntgen után az orvos diamorfint fog adni, hogy csökkentse a fájdalmat. Mi az a diamorfin? Egy erős fájdalomcsillapító, ismertebb nevén: heroin. A kényelmesebb gyógyulás érdekében hetekig szednünk kell. Az egészségügyben használatos diamorfin sokkal erősebb, mint az utcán kapható heroin, hiszen nincs más kémiai anyaggal dúsítva. A huzamosabb időn keresztült adagolt gyógyszer hatására valóban kialakul függőség a betegek között, ám ez körülbelül néhány nap alatt elmúlik. Mi történik akkor valójában? A kérdés több szempontból is nagyon érdekes, hiszen a függőségről kialakított elméletünk alapján a bolygó lakosságának majdnem egészének heroin függőnek kellene lennie, ez mégsincs így. Egyes kutatókat gondolkodóba ejtett ez a tény, így kísérletezésbe kezdtek. Az elméleti része nagyon egyszerű: adott egy ketrec, egy patkány és két önitató. Az egyikbe heroinnal vagy kokainnal dúsított vizet tettek, a másikba pedig nem. Minden egyes kísérlet végén ugyanaz az eredmény született, a patkány függője lett a drogoknak. Egyre többet és többet ivott egészen addig, amíg el nem pusztult. Prof. Bruce Alexander észrevett egy érdekes összefüggést az esetek között. A patkányok mindegyik kísérletben egyedül voltak a ketrecben, így nem tudtak mást csinálni, mint a droghoz nyúlni. A pszichológus javaslatára a kutatók némileg változtattak a kísérlet körülményein. Megépítettek egy patkányok számára ideális környezetet. Játékokkal, búvóhelyekkel töltötték fel a ketrecet, és ezúttal nem egy patkányt helyeztek a ketrecbe, hanem legalább két-két párt hímekből és nőstényekből, így szaporodni is tudtak. Ezután ismét behelyezték a ketrecbe a droggal töltött vizet illetve a drogmenteset is. Az eredmény meglepő volt, a heroint és kokaint tartalmazó víz nem volt rossz hatással a patkányokra, nem adagolták túl magukat, és nem jelentkeztek náluk az elvonási tünetek sem. E felfedezés buzdította arra a kutatókat, hogy ne csak patkányokon, hanem embereken is megvizsgálják a drogok hatásait. Első ízben a háborúban résztvevő katonák egészségügyi állapotát vették górcső alá. Mivel a katonák 20 százaléka a szolgálati idő alatt fogyaszt heroint a stressz csökkentése végett, ők lettek az elsődleges célcsoport. E heroin fogyasztók közül egy sem ment rehabilitációra, nem vettek részt semmilyen elvonókúrán, mégis 95 százalékuk felhagyott a szerek használatával a hazatérésüket követően. Ha ismét megvizsgáljuk az első kijelentésünket, miszerint a függőség tárgya által válunk függőkké, tévedünk, ugyanis sem a patkányok, sem a katonák esetében nem ez történt. Hol van mégis a kapcsolódási pont? Prof. Alexander erre is választ adott. A katonák esetében egy szörnyen nyomasztó élményről beszélünk, állandó stressz, fáradtság és ingerlékenység jellemzi az embereket. A gyilkosság illetve az áldozattá válás gondolata nagy nyomást fektet a katonákra, akik heroin adagolással oldották ezt. Ezen a ponton párhuzamot vonhatunk a magányos patkánnyal, hiszen búvóhelyek és társak hiányában szintén nagy frusztrációt kellett elszenvednie az állatnak. A hazatérő katonák a család és barátok biztonságos körében már nem szorultak tudatmódosító szerek használatára, így függőségük tárgyára egyáltalán nem volt szükség. Ebben az esetben a patkányokkal végzett kísérlet második formájához hasonló dolog történt.

A konklúzió

Prof. Alexander szerint a függőségről nem a szer, hanem a ketrec tehet. Egy megfelelően kondicionált személy esetében sokkal kisebb valószínűséggel alakul ki a függőség, mint egy magával és az életével elégedetlen, szorult helyzetben lévő társánál. „Az ember a kezdetek óta társas lény, a kiegyensúlyozott élethez elengedhetetlenek az őt körülvevő személyek. Ettől válik egészségessé. Ha valaki traumatizált, izolált környezetben él vagy nem megfelelő életkörülmények között, egy olyan pótcselekvés után fog nézni, ami boldoggá teszi. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatmódosító szerekkel él. Függője lehetünk az evésnek, a közösségi oldalak böngészésének, de akár még a pornográf tartalmak rendszeres látogatásának is.” – írja a professzor. A függőség kialakulásáról tulajdonképpen az emberi természet tehet. További kutatások eredményei is érdekes változásokat hozhatnak a rehabilitációs intézmények számára. Pszichiáterek kutatták ugyanis, hogy az életterek megváltozásával számtalan lehetőség adódik arra, hogy izoláljuk saját magunkat, ezáltal lehetőséget teremtsünk magunknak a függőség kialakulására. Vizsgálat alá estek az amerikai háztartások. A vizsgálati szempontok közé tartozott például az ingatlanok nagysága, a szobák elosztása illetve a különböző szórakoztató elektronikai berendezések száma. Az eredmény döbbenetes: mivel nőttön-nő az amerikai ingatlanok alapterülete, így sokkal nagyobbak a kihasználatlan, üres terek. Az egy főre jutó szobák száma is indokolatlanul magas eredményt mutat, ráadásul egy átlagos amerikai háztartásban legalább 3 televízió vagy más szórakoztató elektronikai eszköz is megtalálható. Mindezekből arra következtetnek a kutatók, hogy a családtagok észrevétlenül távolodnak el egymástól, és pótolják a személyes kapcsolatokat mással, például számítógépezéssel vagy TV nézéssel. Az otthonokon kívül az amerikaiakra ható szociális ingereket is vizsgálták. A kutatás újabb döbbenetes tényeket mutat: az iskolában elszenvedett atrocitások, a közösségi média nyomása, az állandó versengés a diákok és munkatársak között 60 százalékkal megnövelik a függőségre hajlamos személyek számát. Ilyen nyomasztó eredmények birtokában világossá válik, hogy javítani kell az életkörülményeinken, sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a szociális kapcsolataink ápolására, és kénytelenek vagyunk kizárni a zavaró tényezőket, ha kiegyensúlyozott, függőségmentes életet szeretnénk élni.

Manapság nem számít ritka esetnek, hogy az ember sokat túlórázik, hogy egyszerre kell helyt állnia a munkahelyen, a családban, sőt a baráti körben is. Egyesek hajlamosak arra, hogy a végkimerülésig hajszolják magukat, felélik minden tartalékukat, és csak a legutolsó pillanatban veszik észre, hogy baj van. Te ne kövesd el ezt a hibát, figyelj a tested jelzéseire, és előzd meg a felesleges gondokat!

Ha a függőségről van szó, sokaknak a kábítószer, az alkohol, a cigaretta ugrik be elsőnek. Nem is gondolnák, hogy léteznek egészen megdöbbentő, sőt olykor már kifejezetten undorítónak mondható szenvedélybetegségek.