Ha a függőségről van szó, sokaknak a kábítószer, az alkohol, a cigaretta ugrik be elsőnek. Nem is gondolnák, hogy léteznek egészen megdöbbentő, sőt olykor már kifejezetten undorítónak mondható szenvedélybetegségek.
A függőség kialakulása
A szenvedélybetegségek kialakulásának folyamatát a mai napig kutatják, hiszen minden egyes beteg esetében más-más okokról beszélünk. Egy közös gócpont azonban akad, mégpedig a szorongás. Ezt számtalan dolog idézheti elő, a végkimenetel mégis ugyanaz: a beteg igyekszik valamilyen számára kellemes tevékenységgel oldani a felgyülemlett feszültséget. A tudomány jelen állása szerint körülbelül öt különböző tényezőt sorolhatunk fel, amely hatására szenvedélybetegség alakulhat ki az egyénnél. A genetika nagy szerepet játszik a mentális betegségek kialakulásában, ez alól a függőség sem kivétel. Ugyan nem az a legjellemzőbb mód, hiszen az esetek döntő százalékában inkább a családi háttér, a családmodell okolható. Kimutatható ugyanis, hogy ahol elfogadott mintaként jelenik meg valamely szenvedély iránti beteges vágy, ott a gyermek is ezt a fajta viselkedést fogja továbbvinni, ez lesz számára a normális, az irányadó. A család mellett a társadalom is nagy nyomást helyez tagjaira, hiszen a reklámok, a közösségi média káros befolyással bírhat az amúgy is önértékelési zavarókkal bírókra. Nincsenek biztonságban azok sem, akik valamilyen traumát szenvedtek el akár gyermek–, akár felnőttkorukban. Traumának tudható be a halál, a gyász, a veszteség, sőt, még az életkori szakaszok váltása során kialakuló kapuzárási pánik is. Hogy kin hogy ütköznek ki, az egyelőre még rejtély a tudomány számára, így sokan értetlenül állnak bizonyos esetek előtt, magyarázatot pedig nemigen találnak. Nézzünk néhány egészen visszataszító példát, mikor a szenvedélybetegség már egészen (szó szerint) beteges méreteket ölt!
A matracevő
St. Louis, Missouri állam
„Jennifer vagyok és függője a matracevésnek”
Első olvasatra is megdöbbentő, aztán a sokadikra is. A 27 éves Jennifer egészen bizarr függőség rabja már gyermekkorától fogva. Titkos szenvedélye eleinte nem öltött ijesztő méretet. Hetente néhány alkalommal fogyasztott csak egy-egy falatot ágybetétjéből, ám az idő múlásával egyre nagyobb darabokat szakított a matracból. Édesanyja akkor szembesült lánya függőségével, mikor észrevette, hogy ágya egyre kényelmetlenebbé válik. Jennifer ekkor már teljes egészében elfogyasztotta saját ágyát, ráadásul megrongálta az autójuk ülését is, valamint bátyja és édesanyja matracát egyaránt. A lány összesen 8 egész matracot fogyasztott el. Hogy miért? „Szeretem a matracok textúráját, és hogy addig tudom rágni őket, amíg meg nem unom. Ők az én kis puha barátaim.” – nyilatkozta Jennifer több interjúban is. Bátyja aggódik az egészségéért, nem véletlenül. Jennifer ugyan ügyel a matracok tisztaságára, vagyis megtisztítja őket a hajtól és egyéb szennyeződésektől, ám a matracevés még így is nagy veszélyt jelent a lány egészségére nézve. Az interjúkban elárulta, sokszor kíséri hányinger és hányás a matracfogyasztást. Belgyógyászok vizsgálták Jennifer ügyét, akik azonnal rávilágítottak arra, hogy a lány minden egyes matracfogyasztásnál az életével játszik. Mivel a matracgyártás során poliuretánhabot használnak, ami kőolajszármazék és nagymértékben tartalmaz műanyagot, igen mérgező az emberi szervezet számára. Jennifer gyakori hányingerének oka a test alapvető védekezési funkciója, így akárcsak a túlzó alkoholfogyasztásnál, méreganyagok esetén is megpróbál a szervezet megszabadulni a káros anyagoktól. Sajnos a veszély tudata sem állítja meg Jennifert abban, hogy továbbra is a szenvedélyének éljen. Újra titkolózni kezdett, főzőedény nagyságú darabokat csen el édesanyja ágyából, hogy aztán titokban megegye őket.
A festékivó
Alabama állam
„A nevem Heather Beal, van három gyerekem, és függője vagyok a festékivásnak.”
A 43 éves Heather saját bevallása szerint mindig is imádta a különböző festékek illatát. Különösen akkor vált szenvedélyévé a festés, mikor gyerekei végleg elköltöztek otthonról, ő pedig hogy lekösse figyelmét, felújításba kezdett. Heather hamar rájött, nem fog megelégedni a festékek szagolgatásával, így megkóstolta az egyiket. „Emlékszem az első festék ízére. Nagyon furcsa volt, egyszerre tetszett is meg nem is.” – árulta el a családanya. Heather rájött, akárcsak az ételek közül, festékekből sem minden fajta ízlik neki. De hogy is kell ezt elképzelni pontosan? „Mikor lenyelem, selymesen simogatja a torkomat, mint a meleg tej. Ezután erős, kémiai ízt érzek, ami kicsit égeti a nyelvemet. Ezt is legalább annyira szeretem.” Heather gyerekei nem örülnek édesanyjuk szenvedélyének. A festékekben található toxinok ugyanis rendkívül mérgezőek, emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Heather azonban hisz a mértéktartásban. Szenvedélyét napi egy tubus festék evésére/ivására korlátozta. Táskájában mindig magával viszi a napi adagot, így a pirosnál várakozva, vagy ebédszünetben a munkahelyén is mindig jut ideje egy-egy kortyra. Heather kedvence egyébként az úgynevezett „paint marker”, ami gyakorlatilag egy festékkel töltött filctoll. Az anyuka szereti a toll kis méretét és praktikusságát, mivel bárhová magával tudja vinni anélkül, hogy kiszáradna. De vajon valójában mekkora veszélyt is jelent ez Heatherre nézve? Mivel a festékek oldószereket, töltőanyagokat és pigmenteket is tartalmaznak, már önmagukban is életveszélyesek, ám a xilol nevű vegyület miatt rendkívül gyúlékonyak is. A xilolt egyébként különféle műtrágyák és rovarirtó szerek adalékaként használják, lebontják a zsírokat, kötőszöveteket, ezzel halálos sebet ejtve a belső szerveken.
A macskaszőr evő
Detroit, Michigan állam
„A nevem Lisa, 24 éves vagyok, és függője vagyok a macskaszőr evésnek.”
A detroiti Lisa lehet talán az, aki a legundorítóbb függőségben szenved. Elmondása szerint a macskaszőr rágcsálás a hobbija, mivel nyugtatóan hat rá. A lány évek óta él együtt 12 macskával, akik miatt kénytelen volt másod és harmad állást vállalni, hogy etetni tudja őket. „Olyan puha a szőrük, és van egy érdekes textúrája a szőrnek, ami nem hasonlít semmire. Szeretem kis gombócokba gyűjteni, és úgy rágcsálni. Felszedem a földről, a kanapéról vagy a macskáim fésőjéből is kigyűjtöm. Kicsit emlékeztet a vattacukor evésre.” – árulta el Lisa egy interjúban. A lány nővérét sokként érte, mikor először találkozott húga szenvedélyével. Lisa mentségnek azt hozta fel, így sokkal közelebb érzi magát az állataihoz, szinte egynek közülük. A lány bevallása szerint olykor a nyelvével kezdi el mosdatni a macskákat, hogy azok az anyjukként tekintsenek rá. Lisa függősége az évek során olyannyira eluralkodott rajta, hogy kétóránként meg kell ennie egy érményi nagyságú szőrgombócot. Eddig közel 3200 szőrlabdát evett meg, ami komoly aggodalomra adhat okot. A lenyelt szőr a hasban rétegződve igen veszélyes, hiszen a gyomorsav képtelen ilyen mennyiségben feloldani az idegen testet. A szőrcsomók eljutnak a belekbe, amik eltömítik azt. Orvosi beavatkozás nélkül akár halált is okozhat. Lisa azonban képtelen felhagyni a függőségével, az aggasztó eredményű orvosi vizsgálatok után még egy újabb macskát is gondozásba vett, akivel igyekszik minél jobban megerősíteni a kapcsolatát: napi egyszer végignyalja a szőrét, hogy az állat feltétlen bizalmat érezzen iránta.
A kőevő
Bedford, Anglia
„A nevem Teresa, 44 éves vagyok és függőségem a kőevés.”
Teresa függősége körülbelül 20 éve kezdődött. Elmondása alapján eleinte csak a kövek sós ízét élvezte a rájuk tapadt homok és por miatt, amikor azonban rágni is kezdte azokat, nem elégedett meg a szopogatásukkal. Teresának egyfajta biztonságot nyújt, ha köveket rágcsálhat. Mikor úton van, szinte állandóan a földet nézi a megfelelő kavicsok után kutatva. Egy kisebb gyógyszertárolóba gyűjti szerzeményeit, amiket ezután otthon megmos, majd a zsebébe rak. Teresa külön odafigyel a kövek alakjára és minőségére: sokkal jobban szereti az olyan darabokat, amik hasonlítanak a száraz föld állagához. „Szeretem, mikor a kövekbe harapok, és ropognak a fogam alatt. A földes íz miatt csinálom, ez nyugtat meg.” Teresa mindennapjai a megfelelő kavicsok kereséséből állnak. A nap végén egy kalapáccsal fogyasztható méretűre aprítja ezeket, és különféle tárolókba rakja őket, hogy magával tudja vinni bárhová. Persze, az sem gond, ha az adott darab túl nagy, olyankor egyszerűen csak elszopogatja őket. A családja, a barátai nagyon aggódnak Teresa miatt, nem is ok nélkül. A hegyes, éles kavicsok könnyen felsérthetik a nő nyelőcsövét vagy gyomrát, ami fájdalmas, és hosszú halálhoz vezet. Ez egyáltalán nem tántorítja el a nőt, Lisa összesen 365 kilogramm követ fogyaszt el évente.
A férjfaló
Fayetteville, Észak-Karolina
„Casie-nek hívnak, 26 éves vagyok és függője a férjem hamvainak.”
Casie története talán a legsokkolóbb mindközül. Függősége a férje elvesztéséből adódó gyászból fakad. Shon és Casie 10 hónapnyi randevúzás után döntöttek úgy, hogy egybekelnek. A nő legboldogabb két és fél évét töltötte férjével, aki azonban egy súlyos asztmaroham következtében elhunyt. Casie képtelen volt feldolgozni a férfi halálát, hónapokig ki sem mozdult az otthonából. Férje hamvait azóta mindig magával cipeli, „együtt” vásárolnak, moziznak, vagy épp mennek étterembe. „Az emberek kinevetnek, mikor megkérdik, mi van a dobozban, és azt mondom, a férjem. Pedig így van. Mindent úgy csinálok, mintha Shon még mindig élne. Együtt választjuk ki az esti filmet, együtt alszunk, úgy főzök és vásárolok be, mintha itt lenne.” Casie addikciója azonban még ennél is ijesztőbb méreteket öltött. Mikor férje hamvait töltötte egy új urnába, észrevette, hogy az ujjait vékony, világos porréteg borítja. Casie ekkor döntött, nem hagyta, hogy a szeretett férj testéből akár egy gramm is hiányozzon, ezért lenyalta az ujjáról a hamvakat. Függősége ekkor lépett a következő szintre. Két hónap elteltével már képtelen volt megállni, hogy egyen férje hamvaiból. Naponta többször is belenyúl az urnába, majd megeszi az ujjára tapadt port. Kétségbeesése azonban egyre nő, hiszen közel másfél kilogrammot fogyasztott már el férjéből, a napok előre haladtával pedig ez a szám nő. Casie nem tudja, mit tegyen. Több terapeutához is fordult már, ám függőségét képtelen irányítani. Depressziója egyre nagyobb méreteket ölt, hiszen az eddig érzelmi biztonságot nyújtó hamvak lassacskán eltűnnek, Casie számára pedig ez egyenlő férje emlékének megszűnésével.
