A gyermekpszichológia virágkorát éli, számtalan módszert találunk arra, hogy teremtsünk tökéletes gyermekkort a porontyunknak. Rengeteg pszichológust foglalkoztat a tény, hogy miféle torzulásokon megy végbe a csecsemő– és gyereki lélek az elszenvedett traumák hatására. De mi van a szülőkkel? Velük miért nem foglalkozik senki?
Jónéhány remek tanácsot ismerünk a gyermekneveléssel kapcsolatban. Hála a nagyon is kelendő gyermeknevelési tanácsadó könyveknek (majdnem minden szülő polcán ott lapul egy Dr. Spock könyv!), megtanulhatjuk, hogy mik is a jók szülők feladatai: a gyermek szeretete, dicsérete, megismerése, nagy hangsúly helyeződik a gyermek felé kialakított bizalomra és feltétlen odaadásra, és nem utolsósorban igen kemény kritériumokat szabnak meg a gyermeket érő stressz mértékét illetően. Sok hasznos tanács, de mi a helyzet mindeközben a szülőkkel? A szakirodalom hajlamos megfeledkezni róluk, pedig tulajdonképpen egy egészséges gyermek jóléte és későbbi sikeressége csakis a szülein múlik. Szülői lélektanról szóló könyv nem sok akad, azok is inkább azt veszik górcső alá, hogy miként torzulhat a gyermek lelke a helytelen nevelés következtében, pedig bőven lenne miről beszélni, ha feltesszük a kérdést, vajon mi minden probléma kerülhet egy szülő elé.
A szülővé válás hatásai
Mi jut eszünkbe a szülőkről? Akik védelmezik a felnövekvő következő generációt, akik utat mutatnak a fejlődő személyiségeknek, akik gyakorlatilag egy új embert formálnak a saját tapasztalataik alapján. De biztos ennyi csak az egész? Persze, hogy nem. Kezdjük rögtön a testi változásokkal: a nők teste a terhesség során iszonyúan megváltozik, a felborult hormonháztartástól kezdve a rosszulléteken át a hát– és derékfájdalmakig mindent ki kell állnia a leendő anyának. A férfiak is megsínylik ezt az időszakot, kutatások bizonyítják egyébként, hogy sok apuka maga is felszed néhány kilót, sőt hormonális változásokon is keresztülmegy, mintha csak ő is átélné minimálisan a várandósság időszakát. A testi változásokon túl még több stresszforrás nyílik meg a szülők előtt azáltal, hogy a gyermekvállalás mellett döntenek. Mik is ezek pontosan?
1. Felborul a napi rutin
Erre először csak legyintenénk, pedig valójában rengeteg olyan tényező sorolható ide, ami iszonyú romboló hatással lehet egy szülőre. Egy kimondottan társasági embernek el kell fogadnia, hogy a gyermek érkezésével sokkal kevesebb, sőt kezdetekben majdhogynem semennyi idő sem marad a barátokra. A második, harmadik gyereknél már biztosan kész tervek vannak arra vonatkozóan, miként érdemes kimozdulni, de első nekifutásra óriási teher megfosztani magunkat a szórakozás ezen formáitól. Az éjszakai bulikat jóidőre kilőhetjük a naptárból, így csak a rövidebb látogatások maradnak. További – és nem elhanyagolható – változás a szexuális életben történik, ugyanis a párok időhiánnyal és fizikai kimerültséggel számolhatnak a gyermek érkezésével (vagy már azelőtt is), ami jócskán szülhet stresszforrásokat.
2. Anyagi és egészségügyi problémák
A gyermekvállalásra lehetetlen felkészülni, hiszen váratlan költségek mindig akadnak. Az édesanya pedig szinte teljesen kiesik a költségvetés építéséből, mivel a keresete a bébi megszületése után majdnem a nullára csökken. Ha visszakerül azonban a mókuskerékbe, számolni kell azzal, hogy a gyerek a bölcsiben, oviban, iskolában bármit összeszedhet, betegen pedig nem maradhat otthon egyedül. A terhesség alatt az anyára is egészségügyi problémák leselkedhetnek, a már elmondottak mellett például a terhesség megnehezíti a munkavégzést, sokan álomkórral küszködnek a baba érkezéséig, azzal pedig szinte lehetetlen a produktív munka.
3. Pszichológiai hadviselés
Az ember vérmérséklettől függetlenül teljesen kikészülhet a gyermekneveléstől, hiszen amellett, hogy óránként síró bébivel kell foglalatoskodni, az egyedüllét érzése, a bezártság–érzet, az alvászavar, a karriertörés, de még a szülés utáni depresszió is rombolhatja a leendő anyuka/apuka mentális állapotát.
4. Társadalmi elvárások
Kijelenthetjük, hogy a szülőkre óriási felelősség hárul, mégis újabb stresszforrást jelenthetnek azok az elvárások, amiket a társadalom, köztük is a gyermekpszichológusok helyeznek az anyuka/apuka elé. Ahogy a cikk elején is említésre került, a szülőkkel szemben támasztott elvárások egyre nagyobbak, hiszen sokasodnak a gyermeki lélek traumáit feldolgozó írások a szakirodalomban. A szülő tehát szinte bármit elronthat, vagy éppen semmi sem lehet jó, amit ösztönösen csinálna, a társadalmi meg
vetés mellett azonban ott van a gyámhivatal is, igaz, csak úgy senkitől sem veszik el a gyermekét, mégis torokszorító teljesítési kényszert okozhat az ettől való félelem.
Látjuk tehát, hogy a szülőségben több rejlik, mint elsőre gondolnánk, és árnyoldala is akad épp elég. Feltehetjük ezután a kérdést, reális elvárás a maximumot követelni egy ilyen helyzetben? Ha igen, vajon meddig képes teljesíteni a szülő?
Segítség, kiégtem!
Bizony, a szülők is képesek kiégni, és nem is kell különösebben messzire mennie a gyerekeknek, hogy ez bekövetkezzen. Alapvetően 3 tényező hiánya szolgáltatja a kiégés alapját: az eredményesség, a produktivitás és az érzelmi kinyilatkoztatás. Az általános szülői stressztől az választja el a tényleges kiégést, hogy a fennálló állapot hosszútávú. Az állandó rosszkedv, a kimerültség, a szélmalomharcok mind-mind táptalajt biztosítanak egy vissza csak nehezen fordítható jelenség kialakulásához. A valódi probléma a szülői lét meglehetősen eltúlzott idealizálásából és a nőkkel szemben támasztott elvárásokból fakad (dolgozzon és neveljen is egyszerre), amik összeegyeztethetetlenné teszik az idealizált képet a valósággal. Ez a kiégés nem csak az édesanyákra, az édesapákra is ugyanúgy leselkedik, hiszen a férfiak is jelentős megpróbáltatásnak vannak kitéve. A nagybetűs Férfiről kialakított kép jócskán túloz, a teljesítménykényszer pedig hosszútávon az önbizalomhiány kialakulásához, valamint a már említett kiégéshez vezethet.
