Sokan álmodozunk, tervezgetünk, elképzeljük megvalósulni a vágyainkat. Sok esetben sajnos elkerülhetetlen, hogy ezek nem teljesülnek ilyen-olyan okok miatt, mégis sokat tehetünk azért, hogy a valódi elképzeléseinkért tenni tudjunk.
A vágyak megismerése
Ha belegondolunk, hogy az életünk ezentúl nem változna, mennyire volnánk boldogok? Megbánnánk bármit is? Esetleg hiányolnánk valamit? Vágyaink beteljesítésének érdekében az első lépcsőfoknak annak kell lennie, hogy megismerjük önmagunkat és azt, mit is szeretnénk az élettől. Elsőre könnyűnek tűnhet a dolog, de minden esetben egyértelműen eldönthető, mit is akarunk? Aligha. Ahhoz, hogy felismerjük valódi vágyainkat, ismernünk kell önmagunkat. Az önismeret kemény dió, legfőképp azért, mert hajlamosak vagyunk elkendőzni a hibáinkat, mivel félünk megismerni azokat. Rengeteg kínos helyzettől menthetjük meg magunkat, ha ismerjük a képességeinket, tudjuk, adott helyzetekben miként reagálunk. Az önismereti technikák garmadájából válogathatunk, milyen módszerrel akarjuk felfedezni, kik vagyunk valójában. A legbiztosabb, ha a magunkról kialakított képet összehasonlítjuk a mások által felvázolt elképzeléssel, hiszen rengeteg tanulságot vonhatunk majd le a tapasztalatokból. Aki ismeri magát, pontosan tudja, mit akar – gondolnánk. Az önismeret mellett a kulcs a vágyak megismeréséhez a harmónia, vagyis a belső béke, a tökéletes összhang saját magunkkal. Az én felett gyakorolt kontroll elsőszámú feltétele annak, hogy vágyaink megismerésének, beteljesítésének hozzákezdjünk.
Kapcsold át az agyad!
Ha tudod, mire vagy képes, meddig mész el egy álomért, akkor el kell döntened, hajlandó vagy-e tenni érte még annak tudatában is, hogy nem biztos a siker. A sikerorientált hozzáállás az, ami mindig előrevisz a vágyak beteljesítséért folytatott harcban, hiszen újabb és újabb motivációt jelent egy-egy lépcsőfok megmászása. Elkülöníthetünk két csoportot: azokat a vágyakat, amikért maximálisan tudunk tenni, például egy új szakma felfedezése vagy egy idegennyelv elsajátítása, illetve akadnak olyan álmok is, amiért csupán minimálisan tudunk tenni, egy stabil párkapcsolatért például az ismerőseink számát vagyunk képesek növelni, esetleg a testünket módosíthatjuk (edzés, fodrász stb.), ám sok kihatással nem lehetünk a végkimenetelre. Egy sikerorientált ember a legtöbb helyzetben a kihívást látja, vágyai egyértelmű megfogalmazásával pedig célt tűz ki maga elé. Ha megvan a cél, rögtön válogathatunk is az eszközök közt, majd be is indítható maga a folyamat, amivel beteljesíthetjük a vágyunkat.
Mi gátolhat a vágyak megismerésében?
Rengeteg tényező játszhat közre, ami elbizonytalaníthat abban, mit is akarunk pontosan. Fontos beszélni ezekről, mivel igen mélyen gyökerező problémáról van szó. A legnagyobb gát a szorongástól való félelem, amit legtöbben lustaságnak titulálnak. Erről szó sincs, csupán a gyengébb lelkületűek kevésbé állnak készen arra, hogy maguk generálta stresszhelyzetekkel nézzenek szembe. Ezért nem szabadna elítélni senkit, az érzelmi támasznyújtás sokkal pozitívabb hatást gyakorol az egyénre. A szorongás szintén motiváló erőként hathat, fontos azonban kontroll alatt tartani, ami a kiindulóponthoz vezet vissza minket, ismernünk kell önmagunkat, vagyis tisztában lenni azzal, mennyit bírunk, meddig tudjuk hajtóerővé átformálni a szorongást. Intő jel lehet, ha a sikerorientált viselkedésünk nem hagy magunknak szabadidőt, esetleg a nem munkával töltött időnket is azzal mulatjuk, hogy további terveket szövögetünk, vagyis képtelenek vagyunk kikapcsolni. Ez a hozzáállás azért veszélyes, mivel lehet, hogy idő előtt kiégünk, elfogy a lendület, erő híján pedig képtelenek vagyunk tovább küzdeni az álmokért, ezért a pihenés, a kikapcsolódás legalább olyan fontos része a vágyak beteljesítésének, mint maga a harc.
A sikeresség egyenlő a boldogsággal?
A vágyak beteljesítése kielégítő, sőt hasznos is, hiszen ez újabb célokat tűz ki elénk. Egy új vágy új célokat jelent, vagyis új értelmet ad a mindennapoknak, oka lesz a küzdelemnek, és sokkal könnyebben vesszük az akadályokat is, hiszen valamilyen motiváló erő lebeg a szemünk előtt. Azt gondolnánk, ez biztos kulcsa a boldogságnak, sok esetben azonban egyáltalán nem így van. Főként a gyermekeknél figyelhető meg, hogy nem a saját örömszerzése érdekében kíván sikeres lenni. Versenyző, sportoló gyermekek esetében a legtöbbeknél az igazi hajtóerő a szülőnek való megfelelés, nem pedig a saját érdeklődési körének bővítése, ezáltal pedig a saját boldogságának megteremtése. Úgy tűnhet, a gyermek boldog, hiszen a kezdeti sikerek motiválják, azonban nem kell sok idő hozzá, hogy az első hibák, bukások kedvét szegjék, az addigi tevékenység pedig lassacskán egy elhatalmasodó stresszforrássá növi ki magát. A szülőre így fontos feladat hárul, vagyis utat kell mutatnia a gyermeknek, ám nem egy cél felé kell terelnie, hanem fel kell tárnia, milyen lehetőségek vannak, hogy maga a gyerek választhassa ki, mi lesz a valódi érdeklődési köre. Ez az idősebb korosztályra is legalább olyan igaz, vagyis meg kell találni azt az örömforrást, ami valóban boldoggá teszi az egyént. Ehhez esetenként drasztikus lépésekre is szükség lehet (például sokéves munkaviszonyt kell megszüntetni, ha az adott szakma már nem okoz örömet), ám a nagyfokú szorongás miatt ez egy lassú folyamatnak ígérkezik, a türelem és empátia így kulcsfontosságú szerepet kap a rokonok, barátok, ismerősök részéről.
A boldogság tehát nem mindig egyenlő a sikerességgel, ezért meg kell találnunk a valódi álmunkat, ami örömöt okoz a mindennapokban. Mit lehet mégis tenni a vágyaink beteljesítéséért? Megismerni önmagunkat, tudatosítani a céljainkat, kontroll alatt tartani a feszültséget és mérlegelni, a sikerünk vajon a boldogságunk kulcsa lesz-e.
