Szinte minden szülő szájából elhangzott már a mondat: gyereket nevelni a legnehezebb feladat. Nincs hozzá egy univerzális kézikönyv, sokan pedig már a puszta kezdéstől megijednek. Nem csoda, igen bonyolult és fáradtságos munka jól felnevelni egy gyereket. Vannak azonban olyan aranyszabályok, amiket ha betartasz, történjék bármi, jó irányba tereled majd a gyerkőcöd fejlődését.
1. Építsd ki az önbizalmát!
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az egészséges önbizalmat összekeverik a nagyképűséggel. Ahhoz, hogy valaki sikeres felnőtté váljon, elengedhetetlen, hogy megfelelő önbizalma legyen. Állandó bizonytalanság, félelem és szorongás jellemzi azok életét, akik kevesebbre tartják magukat, mint amennyit valójában érnek. Egy gyerek számára elsődleges a dicséret, a munkájáért járó elismerés, így elkerülhető, hogy később folyamatosan a szülő figyelméért küzdjön. Megfelelő alapokkal a gyerek megtanul kiállni magáért, ez például olyan előnyökhöz juttatja felnőttkorában, mint egy sikeres állás megszerzése és megtartása, valamint a másokkal való megfelelő kommunikáció. Nézzünk csak meg bármilyen sikeres embert! Mindannyian ki mernek állni magukért, mindannyian tisztában vannak az erősségeikkel, gyengeségeikkel, és ezen ismeretek alapján helyezik el magukat egy hozzájuk passzoló státuszban. Sajnos sok kisgyerek vágyik a szülők igazi elismerésére, arra, hogy tehetségére mások is felfigyeljenek. A legjobb, amit tehetsz, ha ésszerű keretek közt támogatod a gyermeked, és arra buzdítod, hogy ne féljen kilépni a komfortzónájából, hiszen ott állsz majd mögötte.
2. Ne félj meghúzni a határokat!
A másik nagy félelme általában a szülőknek: vajon jól csinálom? Nem voltam túl szigorú? Megtehetem ezt a gyerekemmel? Biztosan sokan tűnődtek már azon, vajon létezik-e egy bizonyos határ, ami után valaki túl engedékennyé vagy túl szigorúvá válik. Természetesen van egy egészséges korlátja a gyermeki akaratnak, amit a szülő dolga felállítani és betartatni. Jó taktikának tűnhet, ha a gyerek mindent megkap, és bálványozza majd ezért az engedékeny anyukát/apukát. Az eredménye mindennek csupán az, hogy a gyerek nem tanulja meg betartani a szabályokat, mivel úgy hiszi, bármit megtehet. Ezek hosszútávon viselkedési zavarokat idézhetnek elő, a deviancia pedig nem tolerált sem az óvodában, sem pedig az iskolában. Ha attól félsz, a gyereked „utálni” fog, mert valamit nem engedsz neki, emlékeztesd magad arra, hogy a saját önzőséged lenne hagyni, hogy a csemetéd bármit megtehessen. Persze, nem kell átesni a ló túloldalára sem, a kompromisszumkötés a legjobb orvosság egy akarom-nem akarom párbajban. Ha például a gyerek szeretne tovább fennmaradni, mint egyébként szokott, nem kell élből elutasítani az ötletet, pusztán meg kell határozni egy időpontot, ameddig ezt megengeded. Ha a gyermek tisztában van a szabályokkal, nem lesz gond a későbbiekben sem.
3. Légy a gyermeked példaképe!
Ehhez nem szükséges szuperhős köpeny, pusztán azt kell észben tartanod, hogy a gyerek tőled tanulja el, hogyan viselkedjen. Több szülőnek feltűnhetett már, hogy a gyermeke hasonlóan beszél, mint ő, esetleg ugyanazokat a mozdulatokat, reakciókat produkálja. Ez azért van, mivel az elsődleges tanulási forrása a gyermekeknek a szüleik. Gondold át, mit szeretné biztosan átültetni a gyermekedbe. Ha a jómodorra akarod tanítani, köszönj mindenkinek, engedd leülni az időseket, viselkedj előzékenyen, majd magyarázd el a csemetédnek, miért csináltad mindezt. Egy idő után megfigyelheted majd, hogy ugyanazt fogja csinálni, mint te. Ahogyan a jó példával, sajnos a rosszal is működik a dolog. Megeshet, hogy kicsit csúnyábban beszélsz, mint mások, hidd el, a gyerkőc első dolga lesz kimondani a b betűs szót. Lehetőleg a legnagyobb tömeg füle hallatára.
4. Ismerjétek be, ha hibáztok!
Nehéz feladat elismerni, ha hibázunk, pláne, ha szülő az ember. Ez azonban egy igen fontos pontja a gyermeknevelésnek. Szükséges látnia a gyerkőcnek, hogy a szülei nem tévedhetetlenek, és időben el kell ültetni benne a gondolatot, hogy ő „nem csak egy gyerek”. Sokan felnőttkorukban is egy felsőbb hatalomként tekintenek a szülőkre, pedig ennek nem így kell lennie. A szülő az, aki védelmezi, támogatja, inspirálja a gyermeket, de ettől még nem válik felsővezetővé vele szemben. Sokan félnek attól, ha elismerik, hogy elbaltáztak valamit, legközelebb a gyermek kétségbe fogja vonni a szavukat. Ez elkerülhető, ha a gyereket pontosan beavatjuk abba, mi történt, és hol csúszott félre valami. Ebből akár még tanulhat is a porontyunk, és belátja majd azt is, hogy nem kell félnie a szüleitől, hiszen azok partnerként kezelik őt egy vita során, és nem éri őket feltétlenül igazságtalanság. Mindez nagyfokú bizalmat és erős kapcsolatot eredményez, ami a sikeres gyermeknevelés két alappillére.
5. Nincs többé józsaru, rosszzsaru!
Ismerős lehet mindenkinek a helyzet, mikor az egyik szülő szigorú, a másik inkább engedékeny. Legtöbbször az anyukákra hárul a rosszzsaru szerep, pedig nem szabadna egy ilyen nézetet kialakítani a gyermekben. A nevelés közös munka, így a fegyelmezés is. A lehető legrosszabb, ha a gyermek retteg valamelyik szülőjétől, így a „majd megkapod a magadét, ha anyád hazaér” vagy „apád ellátja a bajod, ha megtudja” mondatokat száműzd a kapcsolatotokból. Ha valami baj adódik, a szülőknek közös nevezőre kell jutniuk, és ami a legfontosabb, ki kell állniuk egymásért. Ha bevezettek egy szabályt, nem táncolhat ki az egyik fél csak azért, hogy a gyerek jobban szeresse, illetve a gyermek előtt szigorúan tilos a másik nevelési módszerének a becsmérlése. Ha nem értetek egyet valamiben, az nem a gyerekre tartozik.
