Az agyunk az egyik legbonyolultabb szervünk, számos területét még nem fedezte fel teljes mértékben a tudomány. Ha azonban ez az igen összetett szerkezet meghibásodik, azaz mentális betegségek alakulnak ki, óriási körültekintést igényel a gyógyításuk. Egyes esetekben sajnos nem kezelhető kórról beszélünk, máshol pedig olyan bizarr esetekkel találkozni, hogy inkább messziről elkerülnénk az ilyen problémákkal küszködőket. Lássuk, mik a legbizarrabb mentális betegségek!
Koro
A koro igen érdekes betegség, Ázsiában számoltak be a legtöbb betegről. A koroban szenvedők úgy hiszik, nemi szerveik kóros zsugorodásnak indulnak, e félelemből adódó pánikszerű viselkedést takarja a betegség neve. Az észlelések teljes mértékben képzeltek, a nők leginkább a mellbimbók mellekbe történő visszahúzódásáról számolnak be, míg a férfiak a pénisz megrövidüléséről vagy az izomzat elsorvadásáról beszélnek. Talán nem tűnhet veszélyesnek, mégis komoly gondokat okozhat a betegség, ugyanis a zavart páciensek nem egyszer segédeszközökkel próbálták meg a helyükön tartani a nemi szerveiket. Fogóval, csipeszre aggatott súlyokkal terhelték a testüket, ami értelemszerűen súlyos károkat okozott a betegeknél. A koro futótűzszerű terjedésének az oka a nemi szervekről kialakított hiányos ismeretekből, önbizalomhiányból, traumákból illetve enyhébb skizofréniából adódik, ugyanis nem egy betegnél figyeltek meg hallucinációt. A pszichoterápia nagy segítséget nyújt a pácienseknek, ám azok számára sokkal több időbe telik a gyógyulás, akiknél akár évekig is eltarthat a koro. A hallucináció ugyanis nem tart tovább néhány percnél esetleg napnál.
Klinikai lycantropia
Megvan mindenkinek, mi történik egy valamirevaló vérfarkasos filmben? A főszereplőt megharapják, ő pedig acsarkodva, kínok közt átváltozik. Nos, talán sokan nem tudják, de a középkori farkasember históriák valamilyen szinten a valóságon alapulnak. A klinikai lycantropiában, azaz farkasemberségben szenvedők azt hiszik magukról, állatok. Ez egy igen ritka, skizofréniához hasonló pszichológiai megbetegedés, ami már időszámításunk előtti időkben is ismeretes volt. Ugyan a farkasember mítoszára eleinte a hypertrichosist adták magyarázatul, ami az ember kóros szőrösödését jelenti, újabb kutatások szerint elképzelhető, hogy egyes emberek valóban elhitték magukról, hogy állatok. A kutatók igaz még nem jöttek rá, hogy önálló betegségről vagy csak egy másik betegség „mellékhatásáról” van-e szó, ám a klinikai lycantropia során az egyén halántéklebenyének működése vélhetően valamiért sérül, így igen élénk hallucinációk kezdik gyötörni. Gyakori tünet, hogy a beteg képtelen a beszédre, morgásszerű hangokat kezd el kiadni, mozgása pedig a képzelt állatéhoz válik hasonlatossá. Szerencsére ez a betegség orvosolható, gyógyszeres kúra és terápia mellett meggátolható, hogy az illető „átváltozzon”, így az ezüstgolyót nyugodtan otthon lehet hagyni.
Autophagia
Azaz önevés egy rendkívül brutális tünete lehet komolyabb pszichológiai betegségeknek. Az ember több mentális zavar esetén is hajlamos az önpusztításra, ez megnyilvánulhat öncsonkítás, hajtépés vagy végtag amputáció során, ám az autophagia szó szerinti elfogyasztását jelenti a saját testünknek. Kis mértékben mi is megtesszük nap mint nap, hiszen sokan a körmüket, körömágyukat, szájukat rágják, sőt a vérző sebeinket is gyakran megnyaljuk. Az autophagiától szenvedő betegek gyakran éreznek óriási feszültséget, agressziót, ám az öncsonkítás során eufóriát, kielégülést élnek át. Az öncsonkítás több formája is megjelenhet a fő betegség súlyosságától függően. Valaki csupán kisebb sebeket okoz magának, mások azonban akár képesek darabokat is kiharapni saját magukból. Vizsgálatok során patkányokon figyelték meg, hogy amelyikeknél gerincvelő vagy perifériás ideg sérülés állt fenn, azok a rágcsálók a lábujjaik tisztításakor nem csupán a körmeiket, hanem a lábujjaikat is lerágták. A kutatók keserű ízű anyagokkal kezelték a sérült végtagokat, így a patkányok akár 2-3 hétre is felhagytak az öncsonkítással.
Idegenkéz–szindróma
Más szóval szellemkéz–szindróma egy horrorfilmbe illő betegség, ez esetben ugyanis az illető egyik keze vagy lába teljesen más mozgást végez, mint amit kellene. A beteg úgy érzi, elvesztette a hatalmat a végtagja felett, amely minden páros végtaggal történő cselekvéskor (pl. cipekedéskor, gombolkozáskor) jelentkezik. Ilyenkor az egyik kéz meggátolja a másik kéz hatékony munkáját, például görcsösen összerándul vagy levitáló, lebegő mozgást végez. Talán nevetségesen hangzik, ám feljegyeztek a kutatók olyan esetet, amikor a kéz meg akarta fojtani a saját gazdáját. Ha mindez nem volna épp elég rémisztő, olyan, mintha a végtag öntudatra ébredt volna, ugyanis ha az egyik kéz csinál valamit, pl. rámutat egy kiválasztott tárgyra, szinte biztos, hogy a másik kéz megváltoztatja a döntést, és másik dolog felé mutat. Epilepsziás műtétkor, mikor az agy jobb és bal féltekéje jelentősen elkülönül egymástól, agyvérzéskor, agysérüléskor alakulhat ki ez az igen ijesztő szindróma. Érdekesség, hogy sokáig azt hitték az orvosok, a Parkinson–kór állhat a betegség hátterében, így több beteget is félrekezeltek.
Pica
A pica egy nagyon nagy bajokat okozó evészavar, amikor a beteg képtelen ellenállni valamely nem fogyasztható tárgynak. A páciens tisztában van vele, hogy az adott dolog nem ehető, ám mégis megkóstolja újra és újra. Gyermekek körében igen elterjedt betegségről van szó, hátterében pedig valamilyen trauma vagy stressz forrás állhat. Kisebbeknél gyakori kiváltó ok lehet a bántalmazás, költözés, elhanyagoltság érzése. Talán nem vesszük komolyan a tüneteket, hiszen a gyerekek majdnem mindent megkóstolnak, azonban aggodalomra adhat okot a homok, kréta, fű, szappan, ragasztó stb. evése. A káros vegyi anyagok mellett egy étkezési rendellenesség tartós kialakulása is fenyegető tény, ráadásul nem egy picás beteg viselkedése is megváltozik. Agressziót, feltűnési viszketegséget, hajtépést, addigi viselkedésbeli változást is előidézhet. A pica nem igényel gyógyszeres kezelést, sőt gyakran orvosi beavatkozást sem, ám a múlni nem akaró evési kényszer mindenképp megkívánja egy szakember beavatkozását.
Cotard–szindróma
Ez az egyik legritkább mentális betegség, ám valójában talán a legbizarrabb is. A Cotard, más néven élőhalott–szindrómában szenvedők azt hiszik, hogy halottak. Kissé paradox létállapot ez, ugyanis a betegek egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot látják. Lévén, hogy holtnak hiszik magukat, azt gondolják, örökké „élnek”. Gyakori tünetként betársul a depresszió, zavarodottság, megváltozott emlékezési képességek, orientációs zavarok, kép hallucinációk, ízlelés és szaglási képzelgések. A Cotard–szindrómások gyakran azt érzik, testük rohad, az általuk elfogyasztott étel pedig az ürülékhez hasonlatos. Általában a szorongásos megbetegedések vezetnek ehhez az igen ritka mentális zavarhoz, a beteg elveszíti önkifejező képességét, máshogy éli meg a valóságot, mint amilyen, ez pedig még tovább mélyíti benne a gondolatot, hogy valami nincs rendben vele. A szindróma kialakulásának ritkán vannak előjelei, a betegeknél hirtelen alakul ki, kezelésükkor pedig legalább olyan váratlanul is múlik el.
