Nehéz megfogalmazni azt, hogy tulajdonképpen mit nevezünk szépnek. Annál inkább, hogy miért tesz minket boldoggá. Mindannyian képesek vagyunk egyformán észlelni az esztétikus dolgokat? Esetleg ebben a tudatalattinknak is van szerepe?
Mi a szépség?
Évezredek óta fennáll a kérdés, mit jelent valójában, ha valami szép. Elég a különféle művészettörténeti korszakokra gondolni, általában mindig más került a fókuszba. Szép lehet egy arc, egy művészeti alkotás, egy épület, de még az ablakon legördülő esőcseppek is, amiken megcsillan a lemenő Nap fénye. Az Oxford Értelmezőszótár szerint ezek olyan tulajdonságok, mint például az alak, a szín vagy a forma kombinációja, amelyek valamilyen úton hatnak az esztétikai érzékekre. Leginkább a látás útján történik ez meg. A szépségben való gyönyörködés már egészen az ősemberig visszanyúló tevékenységnek számít. Gondolhatunk a barlangrajzokra, a kezdetleges szobrokra vagy magára a férfi és női testre, de egy egészen furcsa okból tudjuk biztosan, hogy őseink életében sokkal nagyobb szerepet kapott az esztétika, mint először hinnénk. Ha megvizsgáljuk az ősemberek által használt eszközöket, láthatjuk, hogy nagyjából egyazon formájúak, méretükben azonban eltérők. Egy tanulmányban kifejtették, miszerint kortól és nemtől függetlenül mindenki jobban preferálta a szimmetrikus tárgyakat, mint az aszimmetrikusakat. A fegyverek terén különösen jól figyelhető meg, hogy a kor és a nem csupán a fegyver mérete iránti rokonszenven változtat, a szimmetrikusságra való törekvésen alig. Az ősember tehát már réges-régen az esztétikai gyönyörködtetés mellett tette le a voksát, a történelem alakulása során azonban kisebb-nagyobb változások történtek e téren.
Miben rejlik a szépség?
Ha megvizsgáljuk az ősembertől kezdve, mit találunk szépnek, rájöhetünk, hogy a kulcs minden esetben a szimmetria. A természetben jóformán minden szimmetrikusan fordul elő, gondoljunk a levelekre, az állatok mintáira vagy éppen formáira. Egy csendesen, ütemesen hullámzó tó sokkal inkább kiváltja bennünk az esztétikai gyönyör érzését, mint egy viharos hullámverés. Hogy miért? A tudósok szerint az agyunkban keresendő ezúttal is a válasz. A finom, letisztult, szimmetrikus formák az egészségre, az életre emlékeztetnek bennünket. A természetben, ami szép, az általában életerős, sőt olykor ehető is. Ősi ösztöneink elevenednek meg ilyenkor. Gondoljunk bele, egy szép, piros alma és egy kicsit rogyottabb közül a szebbet választjuk, mivel ösztöneink azt súgják, azzal tovább maradhatunk életben. Ezen a sémán át az életünk minden egyes területére kiterjesztettük azt a felfogást, hogy a szép bizalomgerjesztő, jó hatással van ránk. Sokáig a művészetekben is jelen volt ez a megállapítás: így lettek a jó karakterek a történetben szépek, a gonoszok pedig csúnyák. Ez az elképzelés persze mára sokat változott, elég a gyönyörű, ám veszélyes női karakterre gondolni, vagy épp az ellenkezőjükre, a csúnya, de jószívű, egyszerű lányokra. Ezek a karaktertípusok mára teljesen természetesek, régebben azonban nem voltak azok.
Miért fontos a szépség?
Mióta elhagytuk a természetet, törekszünk arra, hogy minél nagyobb életteret biztosítsunk magunknak a saját falvainkban, városainkban. Óriási betondzsungeleket emeltünk magunk köré, de boldogok vagyunk így? Aligha. Az emberi természet mindig is a változatosságra törekedett, ezért a stílustalan épületek helyett jobban preferáljuk a díszesebb, valamely építészeti stílusban megépített társaikat. Az emberi szem a részleteket keresi, így minél egyszerűbb a környezet, annál kényelmetlenebbül érezzük magunkat. Tudósok vizsgálták a stressz és a szívelégtelenség kapcsolatát a lakóhelyekkel, és meglepő felfedezést tettek, még a bútoraink nem megfelelő kiválasztása is nagymértékben hozzájárulhat az egészségünk romlásához. Az egyedi, személyiségünkhöz illő berendezés kényelemérzettel áraszt el minket, amely a szív és az agy tevékenységéhez pozitívan járul hozzá. 2017-ben egy kórház tett arra kísérletet, hogy valamivel csökkentse a betegeket érő stressz fokát. Időseket és súlyos betegeket helyeztek át egy olyan közegbe, ahol a művészet, a szemnek kellemes színek és a növények vették át az unalmas, egyszínű vizsgálók és kórtermek helyét. Szinte azonnal megváltozott a betegek állapota, sokkal mozgékonyabbak, beszédesebbek és nyugodtabbak voltak, mint azelőtt. Ezen felbuzdulván újabb kísérletbe kezdtek: két csoportnyi beteg embert irányítottak egy régi, öreg és egy felújított, modern kórházba. Az öreg épület sivár, egyhangú, míg a felújított növényekkel dúsított kerttel is rendelkezett. A betegek az új épületben 90%-bal két nappal hamarabb térhettek haza, mint az öreg épület betegei, közérzetük és fizikai állapotuk messzemenően jobb volt, mint a másik csoporté. Azóta több projekt is készült annak bizonyítására, hogy az esztétika és az egészség valójában szorosan összefüggő fogalmak, és nem biztos, hogy minden esetben a gyógyszer jelenti a legkielégítőbb megoldást.
Mi tehát a szépség? Tudományos szempontból egy olyan szubjektíven megítélhető dolog, amely szoros összhangban van a testünkkel és annak normális működésével. A szépség épp ezért elengedhetetlen eleme az életünknek, mivel legalább olyan nagy hatással van az életünkre, mint betegség esetén a gyógyszerek.
Forrás:
https://en.oxforddictionaries.com/definition/beauty
http://journal.lithics.org/index.php/lithics/article/viewFile/720/705
https://www.mitpressjournals.org/doi/pdf/10.1162/089976606774841602